Vagyis Gyuszi szabin volt. Aztán ugy alakult, hogy leginkább én voltam szabin, mert alig éltem, hőhullám érte el Belgiumot, kaptunk belőle majd két hetet.

Nem bírom a meleget. Sosem bírtam. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nekünk a belga időjárás sokkal jobban bejön mint a magyar. Nincs nyáron olyan meleg, télen nincs olyan hideg. Most olyan meleg volt, hogy Gyuszi aki különben bírja és szereti is a meleget azt mondta, hogy ez már sokkk. Igy a háromból két hétig túlélésre hajtottunk.

Persze amit elterveztünk abból nem lett semmi, pont a meleg miatt. Festeni nem a legjobb 36 fokban. 😦 No de nem szalad el, majd megcsináljuk máskor.

Viszont megnéztünk egy rakás filmet, vettünk egy fagyigépet és alaposan ki is használtuk. Kb. azon éltünk amit abból kikanalaztunk. Naponta egyszer voltam hajlandó főzni, a többit mindenki elintézte magának. 😦

Közben azért eszembe jutott, hogy máskor ilyenkor felkerekedtünk és elindultunk haza. Hiányoznak az otthoniak. A szülők, a testvérek. 😦 Hiányzik a Mátra. Tudom aki ott lakik azoknak más, de nekem mindig óriásit dobban a szívem amikor az autópályáról lehajtunk és a töltések mögül felbukkannak a rég nem látott hegyek.

 

Aztán pár kilométer és elfordulunk balra egy kis zsákfaluba. Mi ilyennek látjuk miközben akkor már 1600 km-el a hátunk mögött lassan gurulunk kis falunk felé. Ez az egyik falu vége. 🙂

És itt a másik vége. 🙂 A végeláthatatlan határ … 

Sok emlék köt ide minket. Hálásak vagyunk azokért akik szeretnek a mai napig, akik megölelnek minket és mosolyognak ránk. Repülnénk most is Gyuszi szüleihez, a tesókhoz. Az utóbbi 3 évben lett több is, hála Istennek. ❤ Tavaly csodanapokat töltöttünk otthon, köszönhetően azoknak, akik szeretnek minket, így most még nehezebb megbirkózni a hiányukkal, hogy nem találkozhatunk és nem ölelhetjük egymást. 😦 Elmaradnak a nagy beszélgetések, a találkozások izgalma, a sok mosoly és nevetés. Család, barátok, ismerősök. Majd. Reméljük mielőbb. 

A legfontosabb számunkra, hogy mindenki jól van mindenhol. Otthon a szülők, a család, itt mi is, a gyerekek is. Ettől fontosabb most nincs a világon. Ha kell, ha lehet így is vigyázunk egymásra. ❤ És nem baj, ha más másképp gondolja. Mi ezt is elfogadjuk. De mi így gondoljuk és így teszünk. 🙂