2024. december 24-én azt gondoltam nem lesz soha szomorúbb karácsonyunk. Lett… 2025-ben.

19-én beültünk a fiukkal a kocsiba, gondoltuk még sétálunk egyet Aaslt-ban a karácsonyi vásárban, iszunk valahol forró csokit és veszünk egy-két könyvet. Félúton megszólalt Gyuszi telefonja, Vincent volt.
-Megyek haza, de nagyon rosszul érzem magam, eltudnátok hozni Ábelt a bölcsiből és maradhat nálatok?
–Igen, semmi gond.

Elmentünk boltba, vettünk cipőt, kabátot, nagyot sétáltunk.

Kisebb sutyorgás után eldöntöttük, hogy akkor menjünk négyen egy laza vacsorára a közeli kínai étterembe, ahol nagyon finom gluténmentes menük vannak. 

Ábel csodálatosan viselkedett, nagyon édes volt. Szépen evett, kedves és türelmes volt. Minden pillanat ajándék volt vele. Barnussal a kocsihoz cipeltette magát, otthon pedig bedőlt az ágyba.

Szombaton az volt tervben, hogy mindenki jön hozzánk, mézeskalácsot sütünk. Esztikém be is robogott Astridkával, de tolódott minden, igy inkább pihentünk sütés helyett. Este elmentünk megnézni a városkánk határában lévő karácsonyi díszekkel kivilágított farmot.

Mire hazaértünk Ábel belázasodott. Másnap muszáj volt elvinni orvoshoz, mert egyszerűen nem tudtuk lehúzni a lázát annyira amennyire szerettük volna. Egyik lázas, 39 fok fölött hőmérséklet követte a másikat. RSV az orvos szerint, vele egyidős kicsikkel lett tele a váró mire kijöttünk. Nem kellett neki senki, nem akart elengedni. Imádott Pajpija sem kellett. Egész nap rajtam aludt, de elérkezett az éjszaka. Gyuszit megkértem vigye fel a nappaliból a fotelt és a lábtartót, mert lehetetlenség, hogy az ágy szélén üljek Ábellel egész éjszaka. Mivel nem tudtam mi lesz másnap, igy fontos volt, hogy Gyuszi aludjon, egyikünknek pihentnek kell lennie. 

Csak a lázmérés, a kup beadása és a pelenka cserére tettem le, akkor is keservesen sirt, keresett hol vagyok. Ujra a mellkasomra fektettem, megnyugodott és aludt tovább.

Kellett, hogy pihenjen, mert nappal nem tudott aludni. A gyógyuláshoz pihenés kell, de hogy mondod meg ezt egy két éves kisgyereknek?  Éjszaka sokat gondolkodtam, csak néha-néha aludtam el pár percre. Eszembe jutott egy kép, egy mondat, amit Ábel születése után súgott Katinkám a fülembe miközben a pár napos kisfiát a kezembe adta. Gyuszi fotózott, én nyeltem a könnyeimet, Katinka boldogan mosolygott és ölelt át:
-Anyuci, vigyázz rá!

-Vigyázok Katinkám, vigyázok! 💔💗🧑💗

Ábel állapota stagnált, küzdött a virussal. Vincent is lassan gyógyult otthon. Gyuszi szállította neki a gyógyító falatokat, forró levest. Hétfőn reggel jött az üzenet, Esztike és Astridka nagyon lázasak, mindketten elkapták az influenza vírust, ami ezekben a napokban lendült be egész Belgiumban. 

23-án kedden Barnus alig birt lejönni a szobájából, magas volt a láza, fájt a füle. Mivel Vincent jobban volt, hiszen már 4 nap telt el (időközben kiderült, hogy ő is influenzás), igy megkértük, hogy vigye el a gyógyulóban lévő Ábelt. 

December 24-én hajnalban keltem. Süttem-főztem, csak nem ugy ahogy szerettem volna. 😢 Sem Esztikém, sem Vincent nem tudott főzni, igy megbeszéltem Gyuszival, hogy mire hazajönnek az orvostól Barnussal addigra mindennel készen leszek, vihetjük a karácsonyi ebédet mindenkinek. 

Karácsonyfa díszítés helyett a ragyogó napsütésben autóztunk. Ábel és Vincent ha lassan is, de a gyógyulás útjára lépett. Esztikémhez mikor odaértünk a covid időszaka jutott eszembe. Letettem a kosarat az ajtóban, párat hátraléptem mire kinyílt az ajtó. Drága kislányom lázasan, nagyon betegen sírdogált. Gyenge volt, meg sem ölelhettem. A szivem szakadt meg érte de nem kockáztathattam, hogy elkapjuk az influenzát, hiszen kiderült Barnusnak arcüreggyulladása van ami a füle felé húzódott. A védőoltásban reménykedtem, hogy véd, de hogy mennyire? Ezt soha senki nem tudja, csak reméli, hogy teljesen. Itt most azt mondták 85 %-ig véd. 

Otthon már vártak a fiuk.
-Mit csináljunk ma? Mi legyen?- kérdeztem.
-Díszítsük fel a fát.- mondta Gyuszi.
-Díszítsük fel a fát?-néztem rá.-Akkor főzzek vacsorát is?
-Főzzél vacsorát is. A fiukkal beállítjuk a karácsonyfát a talpba, lehozom a díszeket a padlásról. Estére a kis ajándékokat odadjuk egymásnak. Legyen egy kis mosoly. A közöst meg majd 30-án amikor együtt álljuk körbe a gyerekekkel a karácsonyfát ahogy megbeszéltük.
-Rendben, legyen. -hajtottam le a fejem.

Igy aztán este szépen felöltöztünk, ajándékoztunk, ettünk. A fiuk örültek, boldogok voltak, hogy együtt vagyunk. Ez volt az, ami engem is átlendített. Annak próbáltam örülni ami van. Várom a jövő keddet, 30-át amikor végre elkészíthetem majd a karácsonyi menüt az én kis családomnak.  A konyha az a hely ahol kitud kapcsolni az agyam, az ízekre, a díszekre tudok koncentrálni. A töltött káposztát elfelejtettem lefényképezni, de az is volt. Most ez lett, a sushi-t Barnusom készítette a többit én.

Ábelci ma ujra nálunk van, pár napig itt lábadozik tovább. Étvágya nem nagyon van még mindig. A fiukat elnézegetve felvette a kis kanalát és elkezdett mosolyogva falatozni. Annyira örültem. 

Minden pillanatát élvezi, hogy itthon van Dávid is. Barnushoz kitárt karral szalad, hogy vegye fel, és boldog mosollyal néz szét a világba. Tökéletes számára minden. 💗

2025 karácsonya nálunk december 30-ra esik. Más nem kell, csak legyünk együtt mind egészségesen, szeretetben!💗💗💗💗💗💗💗💗