Egyszer csak a végére érünk!

Címkék

, , , , , , , , , , , ,

Végig küzdöttük az elmúlt heteket. Igazából február óta nem volt Barnus iskolában csak 1-1 napot. De lassan kiderülnek mik okozzák a problémát. 

Ami a legfontosabb, hogy az orvos megértett pár dolgot és úgy látszik nem célja, hogy elmenjünk tőle, hanem szeretné, hogy nála maradjunk. Nem gondolom, hogy emberileg változott meg, inkább fizikálisan, lelkileg nem bírja. Belgiumban a legtöbb cf-es beteg hozzá jár, igen magas pozícióban van a kórházban is, több helyen rendel Belgium területén különböző kórházakban. Tanit az orvosi egyetemen. Lehetetlenség ennyi helyen jól csinálni a dolgokat. Talán ő is belátta az utóbbi időben, hogy ez így nem mehet tovább. Több beteget is tudunk, hogy eljött tőle a rendes ellátás hiánya miatt. Mi egyelőre maradunk, hiszen 12 éve ismerjük egymást. A gyerekek az ő keze alatt nőttek fel, ismeri minden rezdülésüket. Én nagyon jól tudom, hogy nem lehetnének jobb kezekben Belgiumban, de a gyerekek érdekében jobban össze kell dolgoznunk, mint ahogy régen is tettük. Erre meg van a hajlandóság, most odafigyel mindenre. Aztán majd meglátjuk …

Elsőre kiderült, hogy betokozódott polipok vannak Barnus arcába, pár éve fenn álló probléma amit nagy könyörgések árán vizsgáltak ki. Egy részt nem örültem neki , hogy nekem lett igazam. Amiért mégis örültem, hogy elkaptuk a kis piszkokat, nem gyötrik tovább az én drágámat. Mára csillapíthatatlanul fáj a feje Barnusnak a polipoktól, illatokat nem érez. Elsőre augusztusra kaptunk időpontot a műtétre, amire rendesen ki is akadtam, hogy ezt mégis, hogy gondolják? De aztán rájöttek, hogy ez így tarthatatlan, végül májusra kaptunk, de ezt még február végén adták, volt mire várni. :O 

Haragudtam, de nem szóltam (amit sajnálok utólag persze), hogy februárban az első lázas állapot után hetekig szedett erős antibiotikumot. Ennek ellenére jött az újabb lázas állapot, egyértelmű, hogy vírussal álltunk szemben, hiszen vígan el volt az antibiotikum mellett. Lőttünk ágyúval a semmire. 😦 Eltelt a március, és közben eltelik az április is, egyre nehezebb volt minden nap, már nem csak a feje, a hasa, mindene fájt. Próbáltunk mi mindent, de a tünetek nem szűntek, sőt! Végre megint vizsgálatok, kiderült, hogy olyan baktérium tenyészett ki ami a sokáig fennálló antibiotikum használata után sok cf-t megtámad. Most itt tartunk, hogy erre megint szedünk egy gyógyszert. :O

Ahogy az idő telik egyre több olyan dolog jön elő ami Katinkánál is megjelent. Talán egy kicsit később, 1-2 évvel eltolva, de újra ismerős dolgok történnek. Ilyen az allergia. Most próbáljuk kiszűrni a pálma olajjal készült ételeket, úgy néz ki, hogy a baromfihústól is elköszönhetünk. Valahogy még a kórházból kellene kikönyörögni egy olyan vizsgálatot ami az ételek összetevőjére, adalékanyagokra, színezékekre, tartósítószerekre vonatkozik, mert ott is lesznek meglepetések én úgy érzem, ahogy Katinkánál is volt annak idején.  

A tanév repült, ez már tuti. Nem a sulin, és nem Barnuson múlt. Egyszerűen annyi napot hiányzott, hogy nem lehet egy új közegben, idegen nyelven ezt így elsőre megcsinálni. 😦 

De! Bizakodóak vagyunk!!! Ha ezek a polipok okozták az utóbbi 2-3 évben a sok vírusfertőzést, akkor a műtéttel vége lehet ennek! Ha sikerül a baktériumot kiirtani a pocakból, akkor ott is nyerésre állunk. Ha meglenne az az allergiateszt, akkor még több dolgot ki tudnék szűrni a mindennapi életben, hogy ne legyenek fájdalmai. És akkor lehetne koncentrálni az életre, a sulira, elmehetne végre a tollassuliba ahová már be is jelentkezett, elmehetne a  fitnesz-be egyik osztálytársával amit megbeszéltek már régebben. Nem aludna állandóan hanem többet tudna ébren lenni, tanulni. Nos, ezek a tervek az elkövetkezendő hetekre! Megoldunk, kibírjuk, gyógyulunk és örülünk a tavasznak, a nyárnak! 🙂 És ott vagyunk egymásnak … ❤

Kapcsolódó kép