Október második felében a nyári virágok még nyilnak, még ha fázósan is, de nyilnak …

Címkék

, , , , , , ,

Egyre hamarabb sötétedik, és ezzel együtt egyre később világosodik. Nincs mit tenni, itt az ősz. Ma egész nap esett a köd ahogy régen Esztikém hívta a szitáló esőt. Nem szeretem, mert bemászik minden kis zugba, kabát alá, csak azt veszi észre az ember, hogy vizes lett a ruhája és a göndör, rakoncátlan fürtök huncutkodnak a nagy nehezen beszáritott frufruban. 

Azért ha kimerészkedünk ilyen időben, a kert most is megmutatja szépségét. Még igy esősen, nyirkosan, szomorkásan. Vannak még színek, nyílnak a virágok, de szinte minden képen megláthatjuk, hogy ott az ősz nyoma, az elmúlás. 

ősz1

ősz2

ősz3

ősz4

ősz5

ősz6

ősz7

ősz8

ősz9

ősz10

ősz11

ősz12

ősz13

ősz14

ősz15

ősz16

ősz17

ősz18

ősz19

ősz20

Most ilyen szép, napsütötte az udvar. Elvonultak a szürke felhők és kisütött a nap. 20 fok van kinn, de nagyon párás a levegő.

ősz21

Úgy érzem Szilágyi Domokos verse pont illik ide, olvassátok csak. 

Szilágyi Domokos: Őszirózsák

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt – hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.