Allergia vagy intolerancia? Ez itt a kérdés!

Címkék

, , , , , ,

Az az igazság, hogy még mindig küzdünk. Időnként vissza-visszatérő fájdalom, puffadás. Nem a glutén csinálja, azt tudjuk. Nagyon vigyázok én is, gyakorlatilag nincs lehetőség arra, hogy gluténos dolog kerüljön a szervezetünkbe. Plusz azt tudjuk hol fáj és ez a fájdalom más. 

Megvannak az allergiák is. A fokhagyma nyersen káosz, de főve mehet. A vöröshagyma semmilyen formában, viszont a póréval nincs baj, ha gyakorlatilag szét van főve. A zeller semmilyen formában nem ehető, mert bajt csinál. A mogyoróféléktől és a mandulatól annyira félek, hogy nem merem kipróbálni, nincs és kész. Az édesvízi halakat ki sem próbáltuk, nem szereti a halászlét Barnus. A lazactól pedig érzékeny búcsút vettünk, mert hát azt nagyon szerettük. A laktóz az meg van, bár vizsgálat nem készült róla, bemondásra beírták a papírok közé, mert a belgyógyász azt mondta, hogy ilyen gluténos érték mellett nem kérdés, hogy laktózérzékeny is. 

Az allergológus elmondta, hogy számítsunk az intoleráns dolgok megjelenésére. No én néztem rá, hogy miről is beszél. Mondta, hogy ezzel kapcsolatban nem tud segiteni, nincs rá teszt amit elfogadnának hivatalosan az orvosok. Ha az allergiák betartása ellenére is lesznek fájdalmak akkor vezessünk étkezési naplót.

Lettek. Én pedig nekifeküdtem és ujra elkezdtem tanulni, tanulni, tanulni. Ma már tudom, hogy az allergia egy életen át elkísér és az életet is veszélyeztetheti, mig az intolerancia időszakos, ha nem eszi az ember amire intoleráns akkor kiürül és idővel módjával ujra lehet enni a tünetek jelentkezéséig. Életet nem veszélyezteti, de természetesen a tünetek miatt a mindennapi életet erősen befolyásolhatja.

No szóval az első körben gyorsan kilőttük a tengeri halak maradékát, így semmiféle tengeri herkentyü nem jöhet szóba. Aztán ment vele a paradicsom is pár hét múlva. 

A szülinapja után szegénykém rosszul lett. Tudtuk, hogy volt valami a tortában, amit nem tolerál. Reménykedtünk, hogy a kókusz és nem a tojás. Hátha! Reménykedni szabad! 

Tegnap az én drága gyermekem úgy gondolta, hogy eszik tükörtojást reggelire. Én sem voltam itthon, egyedül nekiült jól bereggelizni. Kár volt. 😦 Dél körül beszéltünk, ha ugy kezdi “- Anyuci mondanom kell valamit …” akkor az nem jelent semmi jót. Hát most ugy kezdte. 😦 És ezzel a lendülettel megváltunk a tojástól is. 😦  Valamennyire birja, birta, mert csak akkor reagált rá a szervezete, ha nagy mennyiségbe evett belőle, előzőnap lekvárostekercs volt, nagy kedvence, evett belőle de nem volt gond. 

Hát igy állunk. Ez az intolerancia különben igen szemét dolog, nehéz elkapni, mert akár 2-3 nap mulva is jöhetnek ki tünetek, igy tényleg csak az étkezési napló tud segiteni abban, hogy egyszer csak összeálljon és kiugorjon a listából az a hozzávaló ami gondot okoz. Vannak tesztek, de nem megbizhatóak, orvosok nagy része nem is ismeri el az eredményeket. 

Ilyenkor másfél-két napig megy a szenvedés aztán szépen kiürül a szervezetből. Vagy tovább. Egyre csökken a fájdalom, majd eltünik. 

És most, hogy már ennyit tanultam tudom, hogy Katinka is pl. a csirkehusra intoleráns. Tegnap állt össze a kép, hogy totálisan ugyan ezek a tünetei mint ami tegnap történt Barnussal. Katinka néha ehet csirkehust, akkor nincs gond, még másnap is ehet. De harmadnap már nem, mert akkor jön a fájdalom, a rosszullét, gyengeség, hányás, stb. Aztán nála is marad 1,5-2 napig, mikor meddig. Igy van a pálmaolajjal is. Allergia tesztek ezeket nem mutatták ki. Neki is nagyon kell nézni mit eszik vagy mit ken a testére, mit használ, mert ő meg nagyon sok kémiai anyagra allergiás. De azok maradók és nem változnak. Ezek az intoleráns izék meg igen.

Változik a világ, nálunk ugy látszik mozgalmasabb, csak hogy ne unatkozzunk. Az meg majd idővel kiderül, hogy mennyi idő alatt ürül ki és ehet ujra az ember olyat amire intoleráns. Paradicsom 2-3 hét, és akkor egyszer ehet, de másodszor egy héten már nem, mert akkor dől minden. Ezt már tudjuk, szóval 2-3 hetente lehet egyszer milánói makaróni, vagy lasagne, vagy pizza, vagy valami ketchup-os akármi. Beosztjuk, nem gond!

Most nézhetjük onnan is, hogy te jó ég még ez is? Én onnan szemlélem a dolgokat, hogy na végre! Amikor az ember gyereke szenved és nem tud rajta segiteni senki, akkor a józan paraszti eszével keresi a megoldást. Hát tessék, itt van, meg van! Abban meg reménykedjünk, hogy nem lesz több, mert akkor az azt jelenti, hogy nincs több fájdalom. 🙂 Legyen igy! 🙂