Hangtalanul, suttyomba :)

Címkék

, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Sok minden történt az utóbbi hetekben, idővel majd mesélek. 🙂 Van fényképem is, kb. ezer darab. 🙂 Csak győzzétek majd nézegetni, amint megjavult a képszerkesztőm hozom majd. 🙂

No de van itt valami, amihez nem kell sem képszerkesztő sem más csak maga a történet. 🙂 

Talán tudjátok, Gyuszi írogat, jelentek is meg pár helyen írásai, nyert pályázatokon. De most éppen nem is ez a fontos, hanem a kezdet. Mindig mosolyogva meséli, hogy gyerekként rengeteget olvasott. A fantáziája szárnyalt és ha éppen olyan történetet olvasott, akkor kilépve a történetből a maga képzelőereje vitte tovább. Elhűlve olvasott a videotelefonokról. És itt jön be, hogy hát igen, végül is még nem vagyunk azért annyira vének, és megéltük, van már videotelefon, sőt! 

Aztán a 30-40 évvel ezelőtt megálmodott, írók által leírt csodamasinák! :O Lassan mind életre kelnek, vagyis valósággá lesznek. Mint az egyik most, a mi életünkben is. 🙂

Autókérdés vetődött fel az utóbbi hónapokban! Sajnos öreg, hűséges barátunknál egyre több gond jelentkezett. Aggasztó volt, hogy legutóbbi utazásunk során észre vettem, hogy nagyon sokat lassult. Aztán hol itt kopogott, hol ott. Nagyjából tudtam is, hogy mi lehet a baj. Aztán már a kipufogónál is kezdődtek a gondok … és tudtam jól, ha egyszer elkezdődik akkor nem lesz vége. 😦 Kocsi kell, mert vidéken lakunk és bármikor szükség lehet rá, hogy szaladnunk kell a kórházba. Egyre bizalmatlanabb lettem az autónkkal kapcsolatban, bár nagyon szerettem. Kénytelenek voltunk beszélni az autó kérdésről, bármennyire is nem szerettünk volna. Valahogy a levegőben lógott a téma már hetekig. Kénytelen voltam megnézni a kedvenc Toyota szalonunk honlapját, mi mennyi egyáltalán, hogy legyen valami elképzelésünk végre. 

Már sok-sok éve megbeszéltük, hogy nem fogunk venni új autót. Egyrészt nagyon drágák és az ember infarktust kap ha rászáll egy madár is. Másrészt teljesen fölösleges nekünk, mi megelégszünk egy pár éves, jól futó autóval is. Az előző autónkhoz is így jutottunk, egy a szalon által használt repi autót csíptünk el. Soha nem bántuk meg, valami 15-18 ezer kilométer volt benne 3 évesen. 

Képtalálat a következőre: „Toyota Corolla Verso white”

Szóval ott tartottunk, hogy megnéztem az oldalukat, hátha most is vannak fenn hasonló, keveset futott pár éves autó. És tadam, volt, három darab, keveset futott, szépen felszerelt Hybrid!!! 🙂 No, itt gondoltam, már nyerésben állunk. 🙂 Ártatlanul elmeséltem, hogy mit is találtam. 🙂 Hát persze, hogy felkapta a fejét az én emberem. 🙂 Mondta is, már látja muszáj lesz elmenni megnézni. Végül is úgy voltunk vele, hogy minden érdek nélkül csak nézzünk szét. 

Szétnéztünk. Beültünk. Kérdeztünk. Megbeszéltük. Mondta az eladó srác, hogy most nem lehet kipróbálni, de ha kérünk időpontot akkor lerendez mindent egy napra és meglátjuk utána mi lesz. Mivel Gyuszi kiküldetésbe ment következő héten, így szombatra kaptunk időpontot a vezetésre is, a bankhoz és a régi kocsi megnézéséhez is, hogy tudjanak ajánlatot adni.

Szombat reggel már nyitás előtt a szalon előtt toporogtunk. 😀 Majd odavittek minket egy autóhoz, kezünkbe nyomták a kulcsot azzal, hogy este 6-ig vannak nyitva, akkorra hozzuk vissza az autót. :O Mi meg néztünk egymásra, hogy mi van? Érdeklődve néztük a sok új kütyüt, hogy miben különbözik az akkori autónktól, mikor nyílik a szalon ajtaja és szalad ki az értékesítő srác, behajol az autóba:- Ez az autó a manager autója, úgy vezessük, hogy ez is eladó lesz. :O Úgy vezettük. Álom volt. Gyuszit hamar meggyőzte az autó, hogy kell ő nekünk. 🙂 

Minden extra-hiper kütyüvel volt felszerelve, nem is reménykedtünk benne, hogy olyan árat mondanak majd, hogy nekünk megfeleljen, használt autó ide, használt autó oda. Főleg miután megtudtuk mennyi idős. :O Aztán osztottunk, szoroztunk, beáldoztam a konyhámat, mondtam jó lesz az még pár évig és bólintottunk. Kifelé menet megsimiztük, hogy vigyázzon magára, majd jövünk érte. 

Így is lett. Majdnem 2 hetet várnunk kellett rá, de boldogan mentünk érte. Vérzett a szívünk a Blanche miatt, ott kellett hagyni. Végig simítottam még otthon és megköszöntem, hogy vigyázott ránk, hűséges volt hozzánk. ❤ Láttam mikor levették róla a rendszámtáblánkat, olyan árvának, meztelennek tűnt nélküle. Nagyon sajnáltam. Utóbb kiderült, hogy Gyuszi is.  A szalonban megdicsértek minket, hogy milyen szép állapotban van és látszik szerettük, jól volt tartva. Remélem jó kezekbe került az aranyos. ❤

Hát tovább léptünk …

Sokat olvastam persze utána az eltelt egy hét alatt, nem sok rosszat olvastam, akiknek volt RAV4-ük azok szerették. Ez a részlet egy tesztvezetés után született, tőlünk sokkal jobban hozzáértőktől:  “Toyik a fogyasztásra. Crossover, magas, nagy frontfelület, 2,5 literes benzinmotor. Ó, ez 10 liter alatt nem fogyaszt városban, gondolhatnánk a fentieket olvasva. Viszont itt van a hibridrendszer, amely pont városban lesz segítségünkre, hiszen itt tudjuk a leginkább kihasználni az elektromotor nyújtotta előnyöket. A fejünkben lévő 10 literes fogyasztás a valóságban pedig akár 5 liter könyékén is alakulhat. Nem vicc. Városi, elővárosi nyugodt eco módban való autózással picivel 5 liter feletti fogyasztás adódott. De volt olyan, amikor éjszaka a Normafáról indulva legurulva a városba és összesen 24 km-t autózva 30 km/órás átlaggal 2,3 l/100 km fogyasztás adódott. Mi van!? Ekkor tudtam azonosulni széles mosollyal a hátsó szélvédőn lévő matricával: “I love hibrid.” Zseniális, amit a japók alkottak, nem is csodálkozom, hogy a Toyota a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb autógyártója.”

Szóval elérkeztünk ide is, nem csak videotelefonunk van, hanem hybrid autónk is. ❤ Igaz nem mai gyerek, de a miénk és őszintén mondom, nagyon megszerettük ez alatt a pár hét alatt. Ismerkedünk, de tuti van még olyan, amit nem fedeztünk fel. 🙂 Mert ugye ha már egy manager autója volt, akkor abba tényleg beletettek mindenfélét. Mi meg győzzük kapkodni a fejünket. 😀 Ja, és van benne tetőablak, hát Gyuszi tiszta boldog volt tőle. ❤ 

És miért sunnyogunk? Emlékszem évekkel ezelőtt egyszer beszélgettünk az elektromos autókról, hogy ugye hangtalanok, nehogy balesetet okozzanak, a gyalogosok nem hallják őket, stb. Én az eltelt időszak alatt kétszer hoztam a frászt emberekre. Egyszer egy srác akkorát ugrott, utólag nevetett, de láttam mennyire megijedt szegény, ahogy egyszer csak szép lassan elgurultam mellette. Tegnap meg egy idősebb úr nézett úgy mintha épp az előbb szálltam volna le. A visszapillantóba láttam, ahogy ámulva néz az autó után. Tényleg vigyázni kell! Ezt nem szabadna elfelejteni egyetlen ilyen autót vezetőnek sem. 

És hát a káposzta is megmaradjon, ne csak a kecske lakjon jól, Gyuszival megbeszéltük, hogy lefestjük a konyhát. Nekem tökéletesen megfelel, semmi bajom vele. Egyszer ha lesz rá pénzünk ki kell majd dobni, mert most már bizony 18 év körüli és belül látszanak rajta az évek, de szerintem még mindig nagyon szép, egy karistolás nincs rajta kivülről. A gépek voltak a lényegesek, mert azok felett bizony tényleg eljárt az idő, de szép lassan minden ki lett cserélve az eltelt két év alatt. Van már új lámpa a plafonon, új sütő és főzőlap. A beépített hűtőt kidobtuk, mert  beadta a kulcsot, de van a garázsban két nagy. A csap is már a múlté, szerencsétlent csak a vízkő tartotta össze és ha letakarítottam orrán-száján jött a víz. De már az sincs. Nem hajt minket a tatár. 🙂 Igazából már csak a mosogatógépet kellene kicserélni és jók leszünk. 🙂 Ez a szerencsétlen már igencsak megérett a cserére, de kértem addig bírja ki míg beszerezzük az újat. 🙂 Idővel az is meglesz. 🙂 Kivárjuk. Most a festésre készülünk nagy örömömre. 🙂