3,5 hónap! Nagyon hosszú idő volt, itt meg ahol nincsenek hozzászokva az emberek, állatok, növények még hosszabbnak tűnt. Már mi is elszoktunk a nagy és tartós melegtől az eltelt 13 év alatt és bizony nem hiányzott egyikünknek sem. 

Az idei nyár elég durvára sikeredett Belgiumban is. A 3,5 hónap alatt nálunk háromszor esett eső. Nem mondhatom, hogy nem ért semmit, de alig valamit. Voltak csapadékosabb, kicsit enyhébb tájak országszerte, de mi már tavaly rájöttünk, hogy ahol most élünk itt pár fokkal melegebbek a napok és kevesebb csapadék esik úgy általában is, mint Brüsszel környékén ahol régebben laktunk. Összességében ez most nem volt jó. 😦 Nagyon gyorsan kiürültek a víztározók, aztán bevezették kb. 1 hónapja a vízkorlátozást, ami azt jelentette, hogy nem lehetett locsolni a virágokat, nem lehetett autót mosni, kerti tavakat, medencéket feltölteni. Akit mégis rajta kaptak azt nagyon szigoruan, akár 2000 eurora is megbüntethették és börtönbe is kellett vonulnia 2 hétre. Felénk nagyon betartották az emberek, a szomszéd néni is csak egy-egy kupa vizet locsolt szét a virágjaira, én is. Ha megmaradt a víz valamiből akkor a virágok kapták meg. Felhordtam az összes mozgathatót a teraszra és napernyőt nyitottunk föléjük. Sajnos egy részük ennek ellenére nem élte túl a szárazságot. A nagy részük eldobta a virágokat, csak a zöld részük maradt meg. A gyepünk? Amire olyan büszkék voltunk tavasszal, hogy mit hoztunk ki az egy évvel ezelőtti mohaszőnyegből? Mind kiszáradt. 😦 Szó szerint!!! Fehér, poros volt az egész udvar. A rózsák egy nap alatt elnyíltak, a fáink gyönyörű levelei szomorúan lógtak a tüző napsütésben, a 30 fok fölötti melegekben. A kis zöldséges kertem kiszáradt, az eper csak vegetált, épp, hogy megúszta. A koktélparadicsom levelei elszáradtak, de a paradicsomot megérlelték a tövek, fogalmam sincs, hogy hogy lehetséges ez. 

Aztán hazamentünk, de már láttuk akkor is, hogy jön az eső, a forróság is enyhülni fog. Mire 5 nap múlva hazajöttünk a füvünk elkezdett zöldelni, a virágok is valamelyest magukra találtak. 

Nem szerettem már kimenni, végig menni a kedvenc kis udvarunkon. De tegnapelőtt vettünk kis krizantémokat, nyeltem egy nagyot tegnap reggel és nekiláttam a nagytakarításnak. Kiszedtem az elszáradt virágokat, újakat ültettem helyettük. A teraszt lesikáltam, rendbe tettem, ujra a helyére került minden. Ez után a forró nyár után nem tudom milyen lesz az ősz, ami itt Belgiumban a legszebb évszak, kellemes meleggel, sok-sok virággal. Jó lenne, ha maradhatna most már kicsit a szép idő, hogy feltöltődhessünk a tél előtt színekkel, kellemes meleggel. 

Még kicsit szedett-vedett igy is, de ezt hoztam ki most:

Bruncivirág a legszebb … 😀 

Ezeket a paradicsomokat én kelesztettem magról. Remélem be fog érni belőlük pár kóstolóba. Itt a teraszon ők megmenekültek. 

Ilyen zöld a gyepünk már 2 héttel az első eső után. 🙂 Azóta volt még utánpótlás és a hétvégén is fog érkezni valamennyi. Helyreállnak a kis növényeink élete. 🙂

No igen, a kerti tó. Ehhez nem nyúltam csak. Ezt szét kell szednünk. Ki kell szedni a tavirózsákat és megritkitani, mert nagyon elburjánzott. Sajnos lett benne hínár is, gondolom a nagy melegtől. Nem néztem, de szerintem meleg lehetett benne a víz mindig. Még szerencse, hogy nincsenek benne halak, mert halászlét főzhettünk volna benne. A gőték sajnos eltűntek, de nem csodálkozom rajta. 😦 Egy fácskát kell szerkesztenünk valahogy elé-fölé-mellé, mert így nem lesz jó, hogy egész nap süti a tűző nap. Idén még takaritás, jövőre majd kitaláljuk mi legyen. 🙂 

Talán van aki emlékszik erre a kis fácskára. 12 éve vásároltuk, amikor az első kertes házba költöztünk itt Belgiumba. Vagy kétszer úgy gondoltuk, hogy kiszáradt, de Dávid nem engedte, hogy kidobjuk, végül mindig életre kelt. Tavaly mikor itt beültettük a földbe sokáig rimánkodtam neki, beszéltem hozzá, külön locsolgattam, hogy maradjon velünk. Több hónap után, valamikor ősszel éreztem csak, hogy megmarad a kicsi hűséges fánk. Idén már többször nyírtam, még mindig kell. Nyújtózkodik a lelkem, nagyon jól érzi magát! 🙂 

A gyümifák is megmaradtak mind a három. Termés nem volt, talán jövőre. Reménykedünk, végül nem tudjuk milyen izü lesz a gyümölcs amit leszedünk majd róluk. A cseresznyefa gondolkodott egy ideig, de a tavaszi locsolás megtette a magáét. Aggódtam miattuk, hogy hogy fogják viselni a nyári forró heteket, de már nem volt gond velük. 🙂 Szóval jó erős kis fák ezek! Biztos finom lesz a gyümölcs is ami majd érik rajtuk. 🙂 

Most jó megint kimenni, sétálgatni, nézelődni a kertecskében. Lassan majd készülünk az őszre, a málnát meg kell metszeni, a hajtásokat kivenni, pótolni. Jövőre már teljes lesz a málnasorunk. 🙂 És reméljük nem fog leszáradni hanem szépen be fog érni mert lesz eső vagy lehet locsolni!