Egy szép őszi napon Katinka és Vincent Esztikém elé állt. Katinka nem tudott beszélni a meghatottságtól, igy Vincent tette fel a nagy kérdést:
-Eszter, lennél a kisfiunk keresztanyukája? Senki nem tett többet ezen a világon érte, mint te!
-Igen, örömmel.-mondta alig hallhatóan a sírástól.

Én persze tudtam, mégis összeszorult az én torkom is. Annyi minden történt már az előző hónapokban, jó volt látni ezt az önzetlen szeretetet, beszélni a háláról, a babákról. Annyira büszke és hálás voltam mindkét lánykámért.

Astridkánk megszületett június 1-én, erről már irtam a blogban.

2023. június 1. csütörtök 💓👧🏻💓

Nagyon boldog volt az egész család, első unoka, kis gombóc. Csak ölelni és puszilgatni szerettük volna egész nap. Még a megszületése előtt Esztike megkérte Katinkát, hogy legyen a keresztanyukája a kislányának. Örömmel mondott igent.  💕👧🏻💕

Ahogy teltek a napok, Esztike gyógyult, hazamehettek a kórházból és megindult a tejcsike is. Várta, hogy majd a kis csodáját táplálhassa. Nem ment gördülékenyen. Astrid sokat sírdogált, Esztike is sírdogált. De hősként gyötörte magát, a babát, hogy ne kelljen tápszerhez nyúlni. Nem azért, mintha idegenkedett volna tőle, tudta jól, hogy ő is tápszeren nevelkedett, nekem sajnos nem volt tejem. És lám, ő is itt van. Azt mondta, hogyha nem is sikerül akkor is megakar próbálni mindent. Igy teltek a napok.

A négy hét leteltével az újdonsült Papának lejárt a születési szabadság, vissza kellett mennie dolgozni. Ebben az időben kezdtem eljárni hozzájuk segiteni, hogy Esztikém pihenhessen egy kicsit, vagy csak kikapcsolódjon, elmehessen a boltba, stb. Örült a lelkem, mert megindult az a tejcsi, viszont olyan érzése volt, hogy Astrid nemigazán szereti. Később a cumisüvegből próbálta adni az anyatejet, ugy jobban elfogadta a kicsi lány, de nem volt tul lelkes. Jött a védőnő hétről hétre, méricskélte a babát.
-Kicsit jobban gyarapodhatna a súlya. 
-De mit tegyek? Több tejem nincs, ezt sem szivesen eszi.
-Próbálják ki éjszakára a tápszert, utána beszéljünk megint. 
Gyorsan kiderült, hogy a tápszer jobban ízlett a babának, az anyatejet pedig egyre ritkábban fogadta el, viszont a súlya elkezdett gyarapodni végre.

Egyik alkalommal mikor mentem Esztike azzal a hírrel várt, hogy feladja, már nem is eszi meg Astrid az anyatejet. Még pár zacskóval lefagyaszt ha szükség lenne rá a későbbiekben, de elapasztja a tejét. 
-Esztikém, beszélgettetek Katinkával arról, hogy ő majd szülés után nem szoptathat?
-De miért?
-A kemoterápia miatt.
-Akkor majd én, nem apasztom el a tejem. Vettem egy gépet is nemrég, hogy majd jó lesz, hogy több tejem legyen ha többet enne Astrid. Megbeszélem a védőnővel, kérek tőle tanácsot miként tudnám megnövelni a tejtermelést, lefagyasztom a tejet Katinka kisbabájának.  
Katinka sírva mesélte Vincentnek otthon Esztike felajánlását. Először Esztikéméknél, majd később már Katinkáéknál gyűltek az éltető tejeszacskók a fagyasztóban. Szépen felcímkézve Angelo-nak.

Esztike nevezte igy el Katinka babáját, mert a születésig titokban tartották a pici nevét. 

Elérkeztünk augusztus 8-hoz, megszületett Angelo akiről hamarosan kiderült, hogy szüleitől az Ábel Vincent Gyula Christian nevet kapta családi szokás szerint. 35 hétre született, egészségesen, felsirt ahogy kell, minden születési értékét tökéletesnek mérték, csak pici volt. Ezért bent kellett maradniuk a kórházban. 

Katinka még azon a napon jelezte, hogy neki van lefagyasztva friss anyatej, a huga 2 hónapja szült és eltette az ő kisbabájának, szeretné ha azt kaphatná a kisfia. Erre össze is szaladt a kórház apraja-nagyja, hogy itt ilyen még nem volt, nem tudják mi a protokoll, mit kell csinálni, de csak ugy nem hozhatja be és nem adhatják oda a babának. Felhívták a Leuven-i kórházat, hátha ők összeakadtak már ilyen családdal. Meg is érkezett a válasz, hogy mit kell csinálni, vérvétel, vizsgálatok amiket gyorsan lezavartak, igy már kaphatta is Ábel a nagynénje tejcsikéjét. 

Ábel születése előtt már tele volt a fagyasztó, azt gondoltuk, hogy hónapokig elég lesz majd ennek a pici babának. Vincent szorgalmasan hordta be pár naponta a csomagokat a kórházba, kiolvasztották, pasztörizálták, kis üvegekbe töltötték. 

Négy hétig voltak benn a kórházban. Ábel a végén már annyira belejött az evésbe, hogy pontosan eddig a napig lett csak elég az a sok anyatej. De! Élete első négy hetében a Nagynénje tejcsije táplálta őt. 

Érdekes a babák és a mamák kapcsolata. Astrid mindig szeretettel, örömmel köszönti Katinkát, szivesen megy hozzá, nagyon kedves vele. Ábel is ugyan ilyen Esztikével, mégis ahogy ránéz mindig olyan érzésem van, hogy érzi, tudja milyen sokat köszönhet neki. 💓

Ezért aztán nem volt meglepő, amikor pár hónappal később egy szép őszi napon Katinka és Vincent Esztikém elé állt. Katinka nem tudott beszélni a meghatottságtól, Vincent tette fel a nagy kérdést:
-Eszter, lennél a kisfiunk keresztanyukája? Senki nem tett többet ezen a világon érte, mint te!
-Igen, örömmel.-mondta alig hallhatóan a sírástól.