Menekülnél, menekülnél, de nem tudsz elbújni, nincs az a hely a földön, ami megmenthet ettől a naptól…

Katinka mögött mindig ott voltunk, én magam, ha szüksége volt rám, még felnőttként is elmentem vele támogatásként. Bármikor szólt, mentem. Egyre ritkábban, hiszen drága Vincent mindenben támogatta, de pl. amikor megkapta a Kaftrio-t akkor is megkért, hogy menjek el velük. Most is így volt, Vincent beleegyezett, Katinka megkért minket, hogy menjünk el velük ezen a napon, legyünk ott támogatásként ha esetleg szükség lenne rá. Nem kell bemenni az orvoshoz velük, de legyünk a folyosón.

Ott voltunk, vártuk őket. Jött velünk szembe két fiatalember. Egy, a kismamaságtól kivirágzott gyönyörű fiatal nő akin már látszott, hogy kisbabát vár, hiszen lassan félidős lett és egy bátorítólag a feleségét átölelő, reményekkel teli fiatalember. Hallgatagok és zavartak voltunk, milyenek lettünk volna? Várni kellett … mielőtt bementek megbeszéltük, hogy bármi is legyen az eredmény mindenképpen fogunk másodvéleményt kérni, teljesen mindegy pozitív-e vagy negatív.

… majd bementek … … … kijöttek … 💔😓💔😱💔

Nem tudom leírni nektek az érzést. Nincs a földön olyan ember aki ilyet hallani akarna … 💔 Nincs szó, nincs kifejezés amivel elmondhatnám, leírhatnám azt amit akkor éreztünk, átéltünk. Hallani véltem a robajokat, ahogy összedől körülöttünk a kis világunk. Ennek nem lenne szabad megtörténnie.😱 Ilyen nem lehetséges. 💔

Egy nevesincs kórház említésre sem méltó két orvosa megalázó, emberhez nem méltó módon, félvállról kimondott egy ítéletet anyukára, babára, és olyan jövőt vizionáltak amiben igazából nincs jövő. 💔💔💔Azonnal döntsenek. Ja nem, jövő héten hétfőn ünnep, keddig kaptak haladékot, írják meg mikor mi történjen. Majd kilökték őket az ajtón…… a karjaink közé. Öleltük őket, mit is tehettünk volna? Közben bennem már gyűlt a jól ismert harag és düh, ami mindig segítséget adott a következő lépéshez. Most is.

A szerető ölelés most nem hozott nyugalmat. Felhívtam én a gyerekeket, Katinka mondta neki az most nem menne… Esztike, Dávid nagyon sirt. 😓💔 Barnabás egy pillanatra elhallgatott, majd közölte, hogy most leteszi a telefont, mert fel kell hívnia azonnal a kórházat ahová ő jár Gent-be, majd szól ha elér valakit.

Drága Katinkám mint mindig most is hősként viselkedett. Edzett már a lelke. Egész életében futott valami elől. Azt mondta talán erre készítette fel az addigi élete, hogy most legyen ereje, kitartása, hite bejárni a legnagyobb útját.💔

Egyszer csak megszólalt a telefon. Barnabás szavára, úgy, hogy Katinkát nem ismerték és még sosem volt a Gent-i kórházban, péntek délután 3 órakor beindult egy megváltó, szeretetteljes folyamat. Mi akkor még nem tudtuk, hogy ez a remény útja, az élet útja lesz.

Hogy milyen volt így hazamenni? Nem akarjátok tudni… 💔😓😱💔

Nekik még el kellett menni a szülészet-nőgyógyászatra, ahol egy hasonlóan érzéketlen, bántó és megalázó beszélgetésben volt részük. 💔💔💔

Mennyit bírhat el az ember lelke??? Mennyi megaláztatást? Mennyi fájdalmat? Mekkora lehetett az, hogy soha az életben nem lehet már elfelejteni. Azokkal az emberekkel soha többé nem találkoztak, de gondoljátok el mekkora reménytelenséget, fájdalmat raktak a lelkükre, amin a mai napig nem tudják túltenni magukat. Mert ugye a diagnózis az tény, azzal sajnos nem lehet mit kezdeni, de ennek tálalása már emberi dolog. Mert emberek vagyunk, nem számok és betűk. Érző emberi lények… csak nem mindenki számára, és ez pillanatok alatt nyilvánvalóvá vált.

Hálás vagyok, amiért pár nap múlva megtapasztalhattuk ennek pont az ellenkezőjét. Megtapasztalhattuk a fizikai ölelés nélküli ölelést az orvosoktól, megtapasztalhattuk a remény nyújtásának lehetőségét, a biztatást, az útmutatást, ezen az úton való kisérést. Megtapasztalhattuk, hogy vannak olyan orvosok, akik ha dőlne Katinka akkor ott állnának a szaktudásukkal mögötte, a tapasztalatukkal, az emberségükkel, hogy segítsék őt. Mert vannak olyan dolgok az életben, amikor már nyilvánvaló, hogy a család szeretete és ölelése nem elég ha dőlne az ember hátra, becsukott szemmel.

Hálás vagyok a magyarországi gyermekorvosainkért. Egyszer amikor az egyik fensőbbséges és beképzelt főorvos előadta, hogy Barnabásnak nincs esélye az életre akkor nagyon elkeseredtem.💔😱 Ugy éreztem ez ítélet a 3 hónapos kisbabám felett, pedig semmilyen diagnózis nem volt a kezében és tünetek sem voltak. Most mi lesz? 😓 Aztán hazaengedtek minket és eljött a gyermekorvosunk, drága Kati nénink. Mivel már sok-sok éve ismertük egymást azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. Elmondtam neki, én azt gondoltam majd védi a saját kollégáit, hiszen orvos. De nem, ezt mondta:
Csilla, tudja az orvostársadalom egy különleges faj. Legalább is azt képzelik sokan magukról. De hála Istennek sokan is vannak. Az orvosok is mindenféle emberek, mindenféle tudással. Meg kell keresni azt az elsősorban embert, majd másodsorban orvost akivel együtt tudunk dolgozni a gyermekek érdekében. Bízzon benne, megfogja találni mindig!

Soha nem felejtettem ezt el, kb. 23 éve mondta nekem. Itt Belgiumban is mindig ez lebegett a szemem előtt. Ezt meséltem a lányaimnak, hogy a kisbabájuknak ez alapján keressenek majd mindig orvost. És pontosan ez lebegett akkor, április utolsó napjaiban a szemem előtt. Nem vagyunk jó helyen, jó emberek és jó orvosok kezei között.😓 Menjünk és keressük meg azokat, akikkel együtt tudunk dolgozni a gyermekek érdekében… ❤ Elindultak ők egy uj, ismeretlen úton, elsősorban róluk szólt minden, hiszen ők már egy önálló kis család a saját életükkel. Nekünk, a nagy családnak egyetlen dolgunk volt, támogatni őket minden elképzelhető és elképzelhetetlen dologban, amit eléjük fog állitani az élet… öszekapaszkodtunk és elindultunk.

Miközben leírtam ezeket a sorokat kihültek a kezeim, nincs mese be kell vallanom, újra és újra sírok. Többször neki kellett állnom, hogy befejezzem. Sosem fogom feldolgozni én sem ezt az egészet, hiszen nagyon szeretem a gyermekeimet, Katinkától tanultam élni, küzdeni, bölcsességet, az élet értelmét mutatta meg nekem mióta csak megszületett. Elmondhatatlanul szeretem, tisztelem őt. ❤ Nem igazságos ez az egész.😓 Bár ez sosem, senkinek sem igazságos.

De zárjuk le szépen ezt a posztot! ❤ Majd mesélek még amit lehet! De!!! Időközben megszületett Katinka kisbabája, Ábel ❤👦🏻❤ Letelt a 6 hónap amit a nevesincs kórházban mondtak az említésre sem méltó orvosok, Katinka csodálatos Anyuci, az eredményei pedig a lehető legjobbak. Ahogy a döbbenet és az a bizonyos nap, a hit és a remény is itt volt és van velünk mindig! Isten kegyelme, szeretete nem hagyja el őt, bizonyság erre minden egyes nap! ❤