Barnus végül kórházba került. Járt egy pár napot iskolába, majd újra visszaesett, maradt és erősödött a fájdalom, a köhögés, jött 7 nap antibiotikum, ebből 4 napig éjjel-nappal infúzióra volt kötve, a többi három napon csak az antibiotikumot kötötték be neki. 

Pár hónapja (mint aki érzi, hogy kell ezzel is foglalkozni), aggódva beszéltünk az orvosunkkal, hogy mi lesz, ha Barnus valamikor kórházba kerül?

A nyelv miatt aggódtam! Aki egy picit is ismeri Belgium történetét, az tudja, hogy az ország három nyelvű. Délen a vallonok, északon a flamandok, a lakosság pár százalékát kitevően a német határon  németül beszélnek. Évek óta itt hadakoznak a nyelvi területekről, hol milyen nyelven lehet beszélni? A vallonok ők franciául beszélnek, nem is nagyon akarnak más nyelven. Az iskolákban van flamand nyelvoktatás, az angolt jóval később kezdik el ha akarják, ennek eredményeként igaziból csak franciául beszélnek, ha értik is nem hajlandó másik nyelvet használni. A flamand iskolákban nagyon jó az angol nyelvoktatás, a franciát is tanulják és hát sokkal jobban beszélnek északon franciául mint délen flamandul. A flamand tv-ben eredeti nyelven mennek a filmek flamand felirattal, ezzel is elősegítve a nyelvtanulást, gyakorlást. Flamand részen lakunk, nem gond ha bemegyünk a boltba, és angolul szólalunk meg (franciául inkább ne ha lehet 😛 ).

Mikor Katinka legelőször került itt kórházba, talán 10 éve lehetett, bizony akadozott még a franciája, a magyarországi angol oktatásnak köszönhetően pedig az angolja sem volt az igazi 8 év tanulás után sem. Kapott is szegényke pár megjegyzést, nem értett mindent, de tudta, hogy be-beszólogattak neki a nővérek. Mára ez természetesen változott, sajnos a francia inkább az első nyelve, az angol és a magyar vitázik ki legyen a második, de tartok tőle lassan a magyar hátra fog szorulni a 3. helyre, hiszen az életben a barátjával, az ismerőseivel franciául beszél, a munkahelyén angolul és csak itthon ragaszkodunk a magyarhoz. Ma már nem is mernek mondani előtte semmit sehol! 

Barnusnál más a helyzet, nála az angol lépett első helyre, utána a magyar majd a flamand. 

Pár éve mikor Gyuszi beteg lett a kórházban és a sürgősségire át kellett vinni, akkor azonnal hívtam Esztikémet, hogy jöjjön, mert kell a segítsége, flamandul kell beszélni biztos, mert hát flamand részen vagyunk. Aztán jött a döbbenet, senki nem beszélt flamandul a sürgősségin, mindenki franciául hadart. No akkor váltás, jött Katinka és meg is oldódott minden, később mikor Gyuszi már tudott rendesen kommunikálni akkor helyére is kerültek a dolgok, hiszen ő is beszél franciául.

És itt jött be Barnusom a képbe. Nyáron elgondolkodtam azon, hogyha úgy alakul, hogy be kell kerülnie a kórházba, akkor hogy fogja megértetni magát? A nővérek csak franciául beszélnek, már megtapasztaltuk. Ő viszont semmit, ott az angol amit a nővérek nem beszélnek, és ott a flamand, amit ugyancsak nem beszélnek. Olyanok jutottak eszembe, hogy mi történik, ha rosszul érzi magát? Hogy fog segítséget kérni? Hogy fogja elmondani mit érez?  Erre volt a válasza az orvosnak, hogy majd megoldjuk.

Eljött az idő, nem maradt más választás, be kellett menni a kórházba, mert már nem lehetett megoldani a kinti gyógykezelését, olyan gyógyszert kellett kapnia amit csak kórházi keretek között adhatnak. Igazából nem volt választás, menni kellett. Megbeszéltük, hogyha kell, akkor hívja Gyuszit és Katinkát, kihangosítja a telefont és akkor megoldják a kommunikációt ha gáz van. 

Mentünk az osztályra, találkoztunk azzal a nővérrel, aki lenn szokott segíteni a rendelésnél is. Gyuszi vele beszélt, hogy most mi  lesz, hogy fognak a kommunikálni a nővérek Barnussal. Mondta szétnéz és olyan nővért fog beosztani hozzá, aki beszél angolul. 

Majd jött egy fiatal srác, ő rendezte el a dolgait, majd ránézett Barnusra mosolyogva:- Beszéljünk angolul?  😀  Ó, hát itt nagy kő esett le mindannyiunk szívéről! 🙂 Különben is egy nagyon szimpatikus ápoló volt (itt sok a férfi ápoló), kis cserfes, nem sokkal lehetett idősebb mint Barnus. Nem beszélt nagyon jól angolul, de amit tudott azt mondta, és nagyon-nagyon segítőkész volt. 

Az eltelt hét napban többször is volt olyan nővér aki angolul is tudott valamennyire, volt aki flamandul, amikor meg csak franciául tudó volt az meg kézzel-lábbal mutogatott. Barnus mesélte sokat nevettek, jó fejek voltak vele nagyon. 

Eltelt a hét nap. Féltem, hogy fogja viselni? Még soha nem volt így egyedül. De nagyszerű fiam van! Két lábbal áll a földön. Jellemének nagyon jót tett ez az időszak. Egyedül volt a szobában (itt a cf-ek mindig egyedül vannak a keresztfertőzés elkerülése érdekében), azt hittem majd rossz lesz neki, de nem. Lelkileg is megerősödve jött ki a kórházból. Most sokkal nyíltabb, őszintébb, mosolygósabb mint volt. Ehhez persze hozzá tartozik az is, hogy nincsenek már fájdalmai és a köhögése is szépen csillapodott, de valahogy az az érzésem, hogy más szemmel látja a világot. Jobb szemmel látja a világot! Ez úgy látom már egy másik, jobb világ lesz! ❤