Azért harmadik, mert mivel kedden reggel történtek a robbanások nekem az az első nap.

Ami a legfontosabb, hogy nagyon köszönjük a sok imát ami értünk szólt, éreztük, érezzük ma is erejét, a sok jó kívánságot, a sok megkeresést, a sok levelet, a sok like-ot már csak arra is, hogy mind megvagyunk. 

Brüsszel, Belgium gyászol. Nem úgy, ahogy esetleg sokan elvárnák. Elmennek dolgozni, teszik a dolgukat, de a gesztusaikból, az írásaikból süt a tehetetlen düh, a könnyek. Azok az emberek akik ott voltak és túl élték bármely robbanást kérdezik: Miért?

Ma mentem Dávidért Leuven-be. Végig kellett mennem több kisebb falun. Nagyon sok ház ablakán leng a belga lobogó. Láttam egy házat, ahol az egészet egy óriási zászló fedte be. 

Nagyon sokan csatlakoztak a békét áhítozók közösségéhez, gyertyalánggal a fegyverek ellen:

https://www.facebook.com/events/549420298551652/

Tegnap hirdette meg egy család. Kérték álljanak meg az emberek egy percre, gondoljanak az elhunytakra, mondjanak imát a sebesültekért és fogjanak össze a béke érdekében. És megmozdult a világ. Érdemes ellátogatni az oldalra, nemzetközivé vált ez a kezdeményezés, Ausztrália, India, Egyiptom, Kanada, Amerika, az Európai országok, stb. . Hívlak benneteket, gyertek, ma este 7-től, mi megyünk, most már jön az egész család. 

Brüsszelben ahol a robbanás volt rengetegen róják le tiszteletüket, virágot visznek, gyertyát gyújtanak. Járt ott a belga király, az EU vezetői, több hivatalos személy. Látogatják sorra a kórházakat is, erőt adva a sebesülteknek és az ápolóknak. 

az eredeti kép a Lavenir oldalán található

Viszont  nagyon rossz hírek vannak az eseményekhez kötődő adminisztrációval kapcsolatban sajnos nagyon rossz hírek keltek szárnyra. Az természetes, hogy egy robbanást nem lehet előre tudni, de azt gondolom, hogy a mai világban már kellene lennie legalább egy embernek, hogy végig járja a kórházakat, összegyűjtse a sérültek neveit akitől tudja, azonosítani valahogy vagy fényképet készíteni azokról akik nem tudnak kommunikálni. Így lassan a másik listával kiegészülve akiket keresnek a hozzátartozók mindenki megkerülne, ki itt, ki ott. Lassan már tudná mindenki, hogy akit keres az hol van, vagy már ne is keresse mert már nincs remény. 😥 Nagyon nagy a fejetlenség, a tudatlanság! De majd csak helyére kerülnek a dolgok, viszont nagyon rossz, hogy az emberek kétségbe esve keresik hozzátartozóikat. Tudom, sajnos olyanok is lesznek, akiket nagyon nehéz lesz azonosítani, de a családnak mégis megnyugvás lenne, hogy tudja hol van a szerette. Pár órája olvastam egy családról, hogy teljes kétségbeesésbe keresték a család nagy lányát, 30 órán keresztül, míg megtudták, hogy melyik kórházban van. Nincs eszméleténél, de él és most már ott állhatnak az ágya mellett, foghatják a kezét. Erőt adhatnak neki és talán fel fog épülni. Reménykedni kell! ❤ Muszáj! 

Többen, a családból is kérdezték, hogy nem akarunk-e haza menni? Nem. Itt vagyunk, itt élünk, itt van a családból mindenkinek a munkahelye. Ide köt minket minden. Ha mi most összepakolnánk, hogy elmegyünk, akkor szétszakadna a család. Eszti és Katinka tuti nem jönne el. Talán Dávid sem. Sok az a 11 év! Már ide kötnek a terveink, az álmaink. Szinte biztos, ha visszamennénk Magyarországra, akkor egyikünk sem kapna munkát. 

Hiszem, hogy mindenkinek meg van a sorsa írva és az elől elszaladni nem lehet. Hiszem, hogy Isten megsegít minket itt ahol vagyunk. Már 11 éve is tudtam, hogy nem véletlenül jöttünk ide, valami miatt itt a helyünk. A lányaink rendkívül sikeresek a munkáikban, Magyarországon taníttatni sem tudtuk volna őket. A cf-es gyerekeink élnek, virulnak, hogy miként lenne ez ha otthon maradunk ezt ugye nem tudhatom. Gyuszi sikeres és szereti a munkáját, megbecsülik minden mondatát, tollvonását, míg Magyarországon pusztán szakmai féltékenységből felmondtak neki. Itthon, a lelkemben béke van. A mindennapokért itt is ugyan úgy meg kell küzdeni mint bárhol a világban, mert gondok, bajok mindig vannak, de ezek azért vannak, hogy leküzdjük őket. Néha győzünk, néha nem, de fel nem szabad adni.

Hát menjünk előre, bízzunk Istenben! Senki nem száll metrora, nem fognak menni lazulni péntekenként a barátokkal, stb. Megtesznek mindent amit lehet a biztonságuk érdekében, de élni kell. Az angyalok dolgoznak! ❤ ❤ ❤ Tudjuk, érezzük! ❤

„Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására,
amin változtatni nem tudok,
bátorságot, hogy változtassak, amin tudok,
és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”