Az Európai Iskolában hivatalosan már tegnap elkezdődött a tanév, de az első nap az új diákoké. Ilyenkor lehetőségük van bejárni kísérettel az iskolát, a leendő tanárok fogadják őket az osztálytermükben, lehet kérdezni diáknak, szülőnek.
Az igazi tanévkezdés mindig kedden van. Ilyenkor már komoly dolgok vannak, igaz fél nap, meg szerda eleve fél nap, csütörtöktől meg már minden úgy megy, mintha soha nem is lett volna nyári szünet.
Tegnap Dávidom is bent járt az iskolában, mert jött pár napja a levél, hogy megkapta a buszos állást amire jelentkezett még tavasszal. Ez azt jelenti, hogy 6. osztálytól lehet jelentkezni az iskolabuszokra lányoknak-fiuknak, hogy rendet tartsanak a saját járatukon. Ha van lehetőség, akkor hárman is vannak egy-egy buszon, hogy biztosra ott legyen legalább egy minden alkalommal. Jó, meg volt a fejtágítás, elmondták, leírták, kitöltötték, aláírták, kész.
Ma megyünk a buszhoz, semmi. Kb. 10 perccel később lassít egy kocsi, kiszáll egy dán kiskölyök, ő előbb szokott felszállni, de akkor ha már elhozta idáig az apukája, akkor a fiukkal vár tovább. Várunk. Várunk. Még mindig várunk! És várunk! Busz sehol. Nézzük az órát, na ez így nem lesz jó, mert az első nap első két órájában mond el minden hasznos információt az osztályfőnök, aztán meg ha a gyerek nem tud később valamit, akkor leszedik a fejét, hogy pedig ezt már elmondták még az elején. Majd fél órás késés után mondtam, hogy hazamegyek az autóért, végül bevittem őket kocsival.
Az utak? Hát mint a méhkas, komolyan. Pár napja még autót is alig lehetett látni, most meg?! Dugó mindenhol. Akik itt élnek, azok nem lepődnek meg, hogy ilyenkor zárnak le, újítanak fel utakat, vagy a beigérttel nem végeztek időben. Kész káosz volt. Akármerre mentem, mindenhol dugó volt. A vége az lett, hogy kitettem a három gyereket az iskolától kb. 1 km-re mondtam menjetek, mert hamarabb oda értek, mint ha én viszlek odáig benneteket.
De hol volt a buszunk? Több lehetőség is van. Új sofőr, nem tudja az utat, eltévedt, lerobbant. Ja a gyerekek felhívták a többieket is, mert már azt gondoltuk, hogy esetleg lekéstük az indulást (persze mi tudtuk, hogy nem!), de mindenhol ott álltak a gyerekek a buszra várva. Na most ugye csak az a gond, hogy talán előfordulhatott olyan is, akit nem tudtak bevinni kocsival. Na, annak szép évkezdés ez!
Remélem később a fiuknak nem lett gondjuk a 10 perces késésből és az indítás ellenére azért jó napjuk lesz!
Napi morgás meg volt, morrr!
... szemünkben a világ ... Belgiumból 
Az első tanács az volt mikor kijöttünk, hogy a legközelebbi iskola a legjobb! 😀
Egyébként valóban, csak szaporodnak az építések, de tényleg olyan, mintha be nem fejeznének soha egyet sem.
Sajnos igen, és vagy ki van irva az elkészités dátuma, de 8-9 hónap után már senki nem voglalkozik vele, vagy ki sem irják. Ja, és nemrég olyat láttam, hogy a munkanapok száma van kiirva, valami ezervalahány nap. De azt, hogy mikortól kezdték, az nem! 🙂
Szia Kedves Csilla! A párom tavaly nézte a német RTL-t, ott beszéltek róla, hogy elemezték a reggeli és délutáni csúcsforgalmat és a közlekedők 60%-a a gyermekét iskolába vivő anyuka volt.
Ebben biztos van is valami, bár Belgiumba nem biztos. Az utóbbi három évben Brüsszel vitte el a pálmát abban a versenyben, ahol azt nézték, hogy hol a legnehezebb a közlekedés. Képzeld, a legnagyobb világvárosokat is megelőzte, és tényleg az elszomoritó első helyen végzett. Ezt a listát ugy készitik el, hogy minden városban ugyanannyi kilométert kell megtenni, egy adott pontból egy adott pontig. Nézik a részidőt. Brüsszel negativ rekordokat állit be, pedig sem területileg sem lakosilag nem vehetné fel a versenyt sok-sok világvárossal. És biztos ez is a baj, mert sokkal több az autók, az utazók száma, mint amennyit a város eleve elbirna. A közlekedés, a rendőrök irányitása, a lámpák beállitása, a vezetési stilus meg megér egy külön bejegyzést!
Ebben biztosan igazad van. Én egyszer voltam Brüsszelben, igaz, autóval, a párommal (aki holland), mindkettőnknek 30+ év vezetési gyakorlat volt a hátunk mögött, és nem igazodtunk el a közlekedési táblákon, gps-ünk még akkor nem volt (kb. 6-7 ve lehetett), ha jól emlékszem, 4-szer tévedtünk el, ebből kétszer ki is mentünk a városból, mert nem volt hol megfordulni, mire észrevettük, hogy rossz irányba megyünk, és végül nem győztünk örülni, mikor megleltük a találkahelyet és kifelé vehettük az irányt.
Amszterdamban is készült egy felmérés néhány éve, városon belüli, 15 km-es és 60 km-es utazásra, biciklis, autós, és tömegközlekedéses változatokban (a biciklit fel lehetett vinni a vonatra). Városon belül és 15 km-en a bicikli volt a győztes és a 60 km-en is alig néhány perccel maradt el az autótól a bicikli-vonat kombó (azért hozzáteszem, hogy én ugyan nagyon kedvelem a biciklit, de itthon nem merek ott menni, ahol nincs bicikliút – bár éppen néhány hete hallottuk, hogy Hollandiában egyre több a biciklis baleset, egyrészt mert túl sokan vannak a bicikliúton, másrészt meg ők is túl merészek, pl. a rokonunk munkatársa vak volt, és úgy biciklizett, és egy áthelyett tábla miatt szenvedett halálos balesetet a biciklivel, mert nem tudta, hogy áthelyezték és ott van).