Címkék

, , , , ,

Akik olvasnak, azok talán emlékeznek, hogy június elején Dávid a vizsgaidőszak előtti felkészülés hetében nagyon beteg lett. Fájt az állkapcsa bármit szedett is, lázas volt, ramatyul nézett ki, mint akin átment az úthenger.  Ehhez jött még a vizsgák miatti aggodalma, ami lelkileg eléggé kikészítette.

Mikor hazajöttünk Magyarországról, már akkor szólt Katinkám, hogy nem érzi jól magát, aztán be is lázasodott, se aludni, se pihenni, se talpon lenni nem tudott, egyre rosszabb állapotba került, aminek sajnos meg is lett az egyik vizsgán az eredménye. Na de mindegy ez már! Pár nap múlva megfájdult az állkapcsa mindkét oldalon, a tünetek alapján egyből Dávid nyáreleji betegsége jutott eszembe. Elő is vettem az akkor használt gyógyszert, na ez jó lesz. Nem lett. Pénteken Katám felhívta a kórházat, kérte az osztályon lévő orvos, hogy menjünk el a kórházban a sürgősségire, hogy megvizsgálják, megnézzék a tüdejét, vegyenek vért, hogy meglátják van-e valami gond valahol. Közben Katinka is érezte, hogy a tüdejével nincs minden rendben, így nem is ellenkezett.

Jó, elvittem, hogy megvizsgálhassák, még a gyógyszert sem vette be. 2-től este 8-ig ott voltunk a sürgősségin. Hát ez tiszta tragikomédia volt! A váró tele, az összes szoba tele, van KETTŐ orvostanonc, rohangálnak össze-vissza, ők telefonálgattak az osztályra az orvoshoz, de igazi orvost azt nem láttunk. Kemény 3 óra múlva már jött is az egyik, majd egy óra múlva a másik, hogy megvizsgálja Katámat, irkáltak aztán elmentek. 7 után Kata már megkérdezte, hogy mégis nem mondanának valamit? Ja, hogy ők csak ketten vannak, rengeteg a dolguk, de akkor még készítenének egy röntgent a tüdejéről, mert az egyikük hallott valamit és aztán meglátják mit mond az ügyeletes orvos. Akit később se láttunk, 8 előtt pár perccel jött az egyik kis orvos, hogy nem találtak semmit, szedjen ezt és ezt. Mondtuk, hogy az nem volt jó. Akkor most mit szed? Amazt. Ja, jó, akkor szedje tovább amazt, de amúgy fogalmuk sincs, hogy mi fáj. Ó, nem is mondom meg, hogy mik jártak az eszembe, miközben hazafelé trappoltunk, miközben a gyerekem már csillagokat látott a fájdalomtól és azt a terápiát kellett folytatni amit én állítottam be nála. 

Na, ma megy Katinka egy másik vizsgálatra a kórházba, kérne időpontot az orvosához, mondják, hogy hopp, délutánra van, várja meg. Várt is ő, hátha végre mond valaki valamit neki, mert már nagyon elege volt a fájdalomból, a lázból! Doktornőhöz bemegy, elmondja, sajnálkozás, majd felállnak és kapásból belenyúlt abba a fájdalmas pontba, amit az ügyeleten hiába mutatott, fogalma sem volt senkinek és kis sem tapintotta. Ez izé, valahogy úgy lehetne mondani, hogy nyálmirigy gyulladás, ami különben gyerekbetegség, de felnőttek is elkaphatják. Nyálgyulladás? Az mi?  Mondta is Katinka, ha hazaért majd megnézi, hogy ez mit jelent, mert ő franciából ezt fordította le, hiába betegségekből még nem perfekt a drágám. 

Aztán szépen elmondta, hogy mit talált a gugli. Mumpsz! Mumpsz? És ezt nem találták meg előbb? És e miatt volt ez az egész cirkusz? A doktornő elmondta, hogy ez nem 100 %, de vett vért és megnézeti, 3-4 nap míg megjön az eredmény. Addig sehová! Ó, ez tök jó! 

Most már csak az a kérdés, hogy Dávidnak mi volt júniusban?   Mert a tünetek alapján akár ez is lehetett, ha már akkor sem sikerült megtalálni, hogy neki mi a baja!

Hát, a héten biztos szobafogság szegénynek, míg meg nem jön az eredmény! 

Bevallom, nekem eszembe sem jutott ez, na de hogy az orvosoknak sem? Nem mondok semmit inkább, mert nem lenne se szép, se jó! 😦