Címkék

, , , , , ,

Emlékeztek még a bakancslistámra? Egy kipipálva! 🙂 Gyuszi meglepetése, ajándéka volt, hogy Magyarország felé most megálltunk (sose szoktunk, egyben vezetjük le ketten az utat) Passau-ban. Nagyon szerettem volna a három folyó, a Duna, az Inn és az Ilz találkozását megnézni egyszer. 

Hétfőn korán reggel elindultunk, mert bár nem sokkal többet kellett megtennünk mint a magyarországi út fele, de úgy gondoltuk, hogy út közben bárhol lehet valami akadály, ami ugye Németországban nem meglepő. Meg úgy is gondoltuk, ha időben odaérünk akkor lesz időnk sétafikálni,  nézelődni. Már évek óta nem megyünk Köln-Frankfurt felé a nagy dugók miatt, most is Verviers felé vettük az irányt. És most is szerencsénk volt ezzel a választással! Bár sebességkorlátozások voltak, de attól kevesebbel nem kellett mennünk, dugóba nem kerültünk, így időben, kora délután már a szállodában voltunk.

A hirdetésben az állt, hogy a szálloda a Duna partján található. Miután Blanche-t elhelyeztük nem messze egy parkolóházban, szépen elindultunk megkeresni a szobánkat. Gyuszinak épp arról csicseregtem, hogy milyen jó is lenne ha a szobánk a Dunára nézne és milyen kár, hogy az egyéb kérés közé nem írtuk ezt be, közben sétáltunk a hosszú folyosókon, körbe-körbe a szobánkat keresve, már fogalmunk sem volt, hogy most éppen merre lehetünk. Aztán ráleltünk a szobára, rohantam az ablakhoz:

Passau1

Itt a Duna!!! 🙂 Körberohantam a szobát, nagyon szép, egyszerű,  csinoska, tiszta. Tökéletes, semmi csicsa! Jó lesz! Itt a Duna! Újra ablak, nézelődöm és mit látok szemben? A másik kedvencem bólogat a túlparton:

Passau2

Hőlégballon integetett színesen,  boldogan a másik oldalról. Később rájöttünk, hogy ez valami látványosság lehet, mert időnként leereszkedett majd újra fel, talán valamiféle fizetett látványosság, turistáknak mutathatták meg Passau-t a hőlégballonból. 

Kicsit pihentünk, mert nagyon meleg volt, berendezkedtünk és elindultunk a nagy kirándulásra, megkeresni azt a bizonyos helyet, ahol a három folyó találkozik. Kaptunk térképet a recepción (amit szerencsésen otthon is hagytunk), emlékeztünk, hogy nem lehet messze a szállodától. Így aztán lesétáltunk a Duna partra és elindultunk a nagy találkozás felé. 

Passau4

És egy kis meseváros tárult a szemünk elé:

Passau3

Színes házikók sorakoztak a túlparton,  szorosan egymás mellett. Nagyon szépek voltak, ott sehol egy szálloda, sehol egy óriási ház, csak a régi, felújított,  színesre festett pár szintes házak. Sajnos a kép nem adja vissza a szépségét, élőben sokkal, de sokkal szebbek voltak!

Tehát, sétáltunk, szebbnél szebb hajók mellett haladtunk el, némelyik már szinte csicsásan felújítva,  csili-vili minden. Sétahajónak voltak berendezve természetesen, ez itt alant még a light-osabb volt, megőrizve talán a legjobban a hajót és hogy hajózásra építették valamikor. De hát  az üzlet az üzlet, tudom én, nincs ezzel bajom! 🙂 

Passau6 Passau5

Sétánk során újabb színes házak bukkantak fel óriási fekete szikla lábánál, de olyan is volt, amit a sziklába vájtak, építettek, ott feljebb, az a fehér ház is ilyen.

Passau7

Aztán a házak ritkultak, majd el is fogytak, átvette helyüket az erdő, a szikla tetején pedig szép lassan egy várorom bontakozott ki.

Passau8

A kép bal sarkánál kezdődik a várszirt, ahol most éttermek, kilátók vannak láthatóan, majd a vár vonala folytatódik jó hosszan. Középen pedig egy gyönyörű kastély látható:

 Passau10

Gondolom az évszám, az 1299 nem véletlenül látható a kastély falán óriási számokkal. Még innen messziről is gyönyörű a kastély, az egész Duna part fölé magasodik, mintha őrizné, méltóságteljesen szemlélné örökös tulajdonát.

Mivel nagyon sok kép készült és meg szeretném mutatni mindet és ráleltünk pár érdekes dologra, így inkább három részletben mutatom meg nektek a Passau-i kirándulásunkat.