Címkék

, ,

Már két év telt el! Amit lehetett leirtam tavaly. Még mindig, szerencsére még mindig nagyon sokszor eszünkbe jut. Még mindig életünk része!

Pont a héten történt. Dáviddal, ritka pillanatok egyike történt, vacsorára szalonnát sütött. Egyszer csak rám néz:
– Anyuci, van itthon szőlő?
Csak néha veszünk, de akkor éppen volt itthon még pár szem. Kikapott egy szelet friss kenyeret, vágott egy szelet szalonnát, majd rám nézett.
– Tudod Anyuci, Papától tanultam ezt, mikor sétáltunk le a kertjébe. Egy szelet kenyér, egy szelet szalonna és szőlő. Ezt most Papa emlékére!
Elgondolkodott, lehajtotta a fejét, majd szomoruan, emlékekkel tele bekapta a falatokat. Csak később tudtam neki megmondani, hogy most lesz két éve, hogy itt hagyott minket Papa.

Hálás leszek mindig Istennek, hogy ilyen ember volt az Édesapám! Olyan emlékeket hagyott rájuk, ami csak az övék, amit csak ő adott nekik, az unokáinak.

Tudom sokszor szokott ez a zene szólni, nekem mindig őt juttatja eszembe, nézzétek el nekem:

Hiányzol Édesapa!