Sam-mel elmentünk hétfőn a kötelező védőoltásra. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerü, de azért mégis durva volt.

Képzeljetek el édi-bédi, cuki kutyát, aki minket nagyon szeret, nagyon jó fej és élvez minden pillanatot amit vele töltünk. Na de ha jön valaki, akkor szép óvatosan kell bemutatni neki, mert mivel mindenkitől fél, ezért tulon tul óvatos és minden alap nélkül nagy köröket ir le, morgolódik halkan magában. Sok idő kell, hogy oda merjen menni a vendéghez, hogy megszagolgassa és megnyugodjon. 

Azt gondolom, hogy ez az állatkereskedésben eltöltött hosszu idő miatt alakulhatott ki nála. Ugymond leárazva vettük, mert ő volt az utolsó, már nagyobbacska is volt. Ezeket a nagyobb kutyákat bezárták egy helyre, aztán ott játszottak (?). Mikor mentünk érte, akkor épp Sam volt a kupac alján, de mivel annyira félt mindentől és mindenkitől, ezért azt gondolom, hogy ez ugy általában is igy lehetett. Rettenetesen félt! Aztán nem is volt semmi gond, a kutyaiskolába elment, de ott is félt. Egyszer beteg lett pár hónaposan, többször is orvoshoz kellett vinnünk, sajnos kapott szurikat is. A legutolsó alkalommal már értésünkre adta, hogy neki ez nagyon nem tetszik.

Most mentünk, mert menni kellett. Azt tudtuk, hogy csak egy szuri lesz, na de annak beadása? Huuu!

Bementünk a rendelőbe, majd egy határozott mozdulattal már ment is volna ki a másik ajtón. A mi drága doki bácsink próbálkozott, tényleg! Irtam már, hogy egy rendkivül kedves, rendes ember, Taszi szereti őt, és még minden állatunkat megszeliditett, még Kaktuszt is, ami komolyan mondom nagy szó! Tehát a mi kis drágánk közölte, hogy bizony őt senki nem fogja itt megszurni! A fiuk kénytelenek voltak ráhuzni egy szájkosarat. A szuri igy sem sikerült, annyira megijedt amikor megszurta a doki, hogy azt hittem szivrohamot kap. Le kellett fogni Gyuszinak és Dávidnak. Egyszerüen nem volt más lehetőség, nagyon sajnáltam szegénykét! 😦 Majd Dáviddal kirohantak, szorosan az autó mellé állt, el sem mozdult onnan mig nem mentünk.

Gyuszi megkérdezte a dokit, hogy miért csinálja ezt, de szerinte is a félelmei miatt van ez. Évente egyszer megyünk, de már egy éve nem volt megvizsgálva, mert nem engedte, most sem sikerült. Legközelebb lehet, hogy nyugtatót kell adni még otthon, hogy alaposan vigég tudja tapizni, nyomkodni, dehát ezért megyünk oda.

Emlékszem Gabó mesélt egyszer egy kutyiról, aki szétszedi a rendelőt ha oda mennek. Szerintem Sam  is hasonlóan tett volna, ha hárman nem fogják le. Azért ez egy kicsit durva! 😦

Ha bárkinek van bármilyen ötlete, akkor nyugodtan jöhetnek a tanácsok! Hát kit tudna bántani ez a 37 kg-os drágaság?