Évek óta faragunk tököt. Eleinte én faragtam a gyerekekkel, sokat nevettünk közben, és ez volt a lényeg. Aztán magamra maradtam. De szerettem volna ha van kinn valami olyan, ami elmondja, hogy részt is veszünk meg nem is. Részt veszünk a magunk módján a játékban. Mert hát ez játék.😊

Pár éve láttam valahol egy olyan tököt amire egy kutyaalak volt faragva, utána évekig egy ilyen tököcske világított az ablakunkban.

A szomszéd bácsi kitett pár tököt a háza elé ajándékba még valamikor szeptember végén. Mikor vittük a kutyusokat sétálni megláttuk, Barnust vissza is küldtem, hazacipelte az egyik nagyot. Igaz, hogy a fele még zöld volt, de a lépcsőház melegében szépen beérett október végére. 

Elérkezett  a nagy nap. Mosolyogva mondtam Gyuszinak, elérkezett a tökfaragás ideje. Ő meg visszamosolygott, hogy tudja és már előre készült. 😏😯 Most egy goldi fejet szeretne faragni a tökbe. Mondtam oksa, tegye amit tennie kell. 😉 Igy aztán nekilátott.

Lementett egy képet a netről és azt próbálta először megrajzolni. 

Persze nem egyszerűsítette meg a saját dolgát, mert nem akarta átlyukasztani a tököt. Csak a körvonalakat véste bele a tök húsába és vájta ki valamelyest.

Jött a próba a sötét garázsban, volt nagy ováció és örömködés! 😀

Este telepakoltuk a tököcskét égősorral és kitettük az ajtónkba. Ránk ők vigyáznak! 🦮🦮🐩🐩❤