Nem fogjuk elfelejteni soha! Én tényleg próbáltam. Készültem. Majd kicsit feladtam.

Nem voltak sok kinti díszeink, igazából csak egy ajtó koszorú ami világított. Gyuszi mondta vegyek. Vettem. Lett olyan, ami mindig is nagyon tetszett. Álmom volt egy ilyen. Mégsem tudtam szívből örülni neki. Amit tényleg szégyellek is kicsit. 😌

Sokáig ajándékok sem voltak. Különben sem szoktunk ebből nagy felhajtást csinálni, de most tényleg csak a lelkierő hiányzott hozzá. De azért mégis akadt a családnak, meg a szívünk csücskeinek is. 

Sokat beszélgettünk, hogy s mint legyen a karácsony este? Végül Esztikém ötletét követve előző este fölpakoltunk újra Gyuszival és elvittük mindenhová a csomagokat. Mindenre rá volt írva ki kapja, kinek szánta az ajándékozó. Én azért megleptem még őket egy kis meglepivel, hazaival. Sütöttem-főztem azon a napon. Elkészült a töltött káposzta három edényben,

a bejglik összekészítve, hogy csak megkelljen majd másnap sütniük a saját sütőjükben.
Elkészültek a mézeskalácsok is és a linzerek, kidobozolva minden szépen.

Mindenhonnan elhoztuk a csomagokat és kézbesítettük a címzetteknek. Ugyan ezt tettük azokkal, akiket a szívünkre öleltünk volna és a közelben laktak, a messzebb lévőket csak a szeretet szárnyán tudtuk elérni.

Majd jött a számomra most nem várt nap. 😥 A fiuk itthon, az egyetlen aki vendég az Dávid barátnője lett ezen az estén. Nem hagyhattuk őt egyedül, magányosan, nem tudott elutazni a családjához Finnországba.

Gyuszi ugyan úgy mint máskor most is lehozta az összes dobozt a padlásról. Jött, megölelt:
-Itt vannak.
-Vidd vissza.
-Gyere megcsináljuk a kis várost amit annyira szeretsz.
-Nem.

Végül csak pár diszt tettem ki a lakásba. Nekem az az ünnep, ha itt vannak a gyerekeim körülöttem. Ehhez karácsony sem kell. De ők igen. Viszont kénytelen voltam összeszedni magam, hiszen nem okozhattam csalódást. Az meg, hogy mosolyogjak mikor inkább sírnék nagyon megy nekem, 30 éve tanulom. Elkészült az esti menü, a karácsonyfa is bekerült a nappaliba és a díszek a fára. Ami egyetlen maradt és tényleg örömöt okozott, hogy óriási, gyönyörű fánk van. Ez volt az egyetlen kívánságom. (Gyuszi mesélte, hogy mikor ment érte akkor a pasi mutogatott neki kis pici másfél méteres fákat. De ő mondta neki, hogy ilyennel nem állíthat haza. 😀 )  Szóval ez a gyönyörűség végül fel lett öltöztetve. A kutyikák megkapták a goldis karácsonyi csomagjukat, az ő örömük sok mindent elfeledtetett rövid időre. 💗

Próbáltunk mindent úgy csinálni mint máskor. A csomagok is bekerültek a fa alá. Az asztalt is megterítettem. Akkor jöttem rá, hogy nincs is itthon karácsonyi szalvéta, elfelejtettem. De csodák csodájára előkerült egy felbontatlan csomag a fiók aljáról. Közeledett az időpont, adjuk meg a módját most is, öltözzünk fel szépen. Örültem, hogy láttam a fiukat, ők élvezni akarták ezt az estét igy is. Oksa, akkor legyen igy. Barnuskámmal összeakadtunk a fürdőben. Nevetve mondta:- Anyuci, mi még sosem csináltunk közös selfie-t. No akkor pótoljuk gyorsan. 😀

Próbálkoztam, tényleg, keményen. Együtt voltunk, mind otthon az otthonainkban. Megszólalt a mi karácsonyi zenénk.

Hallgassátok csak meg. Minden szavára figyeljetek … és én szépen elkezdtem zokogni. Csak Gyuszi és Barnus vette észre. Milyen jó ha az ember nem tud fodrászhoz menni és szépen megnő a haja, el tud bújni … végül Gyuszi lekapcsolta a  zenét. 

Kimaxoltuk az estét. Ettől többet nem lehetett kihozni belőle. Megvolt a csomagok bontása, volt nevetés is bőven. 😁 A fiuk elköltöztették az asztalt, a gépet rákötötték a tv-re, igy mindenkit láttunk, ők is láttak minket, egyszerre tálaltunk, együtt vacsoráztunk. Majdnem. 

Gyuszi a végén nagyon megölelgetett. Megdicsért, hogy igy levezényeltem ezt az egészet, mert nagyon nagy erő kellett ehhez tőlem. Aki nem érti meg semmi baj. Nekem nincs semmim csak a családom. A férjem és a gyerekeim. Ők a kincseim, ők az életem értelme, szó szerint. Nincs ezen mit tovább ragozni. A szomorúság maradt, bár sokat beszéltünk az eltelt napokban.

Egy kicsit jót is tettünk, biztosítottunk valakit a szeretetünkről páran. Jó volt, még ha csak távolról is, de látni pár szeretett embert.

Megtanultam örülni az ajándékoknak.

Néha úgy is éreztem, hogy erre nem vagyok méltó, olyan csodát kaptam. 💗

Megdobogtatta a szívünket egy tányér kocsonya, egy doboz  töltött káposzta, amibe bele volt főzve minden szeretet. 💗

És most itt vagyunk. Holnap elérkezik 2020 utolsó napja. Jó lenne azt gondolni, hogy és akkor vége minden rossznak, hiszen jön 2021, valami új.

Azért lesz számvetés holnap. Hiszen nem múlt el nyom nélkül, történés nélkül, odafigyelés és szeretet nélkül ez az év az összes rossz vonzatával együtt sem. Nem bírt olyan rossz lenni, hogy összedőljön a kicsiny világunk. Hiszen mind megvagyunk … 💓💓💓💓💓💓💓💓💓