Meleg van, sőt bazi meleg. 😦 Vettünk egy fagyi gépet, nem olyat amit a fagyasztóba kell tenni előre, hanem amelyik maga fagyasztja le a hozzávalókat. No ez a szerencsétlen szombat óta folyamatában ment tegnap délutánig. Azért csak addig, mert már az összes dobozkában fagyi van a fagyasztóban. 😀 Viszont e miatt a fiuk elég masszívan tolták befelé a cukros dolgokat, még akkor is, ha titokban már feleztem a cukor mennyiséget és még igy is édes volt. :O 

Mondtam már, hogy meleg van? 😦 Bazi meleg! 😦 Talán a sóbevitel most hasznosabb lenne mint a cukorbevitel. 😀

A belga főzős oldalon egy kedves ismerősöm pár napja olyan lángos receptet osztott meg, amelybe nem kellett élesztő. Elkértem a receptet, gondoltam megpróbálom gluténmentesíteni. És a sóbevitel szempontjából gondoltam itt az alkalom az elkészítéséhez és közben megpróbálom butának érezni magam, hogy sütöm ki a forróságban a forró lángosokat. 

Palacsintasütő bekapcsol, rá az első lángos. És mikor megfordítottam  már tudtam, hogy ezt láttam réges régen. ❤

Mikor megsült mindkét oldala akkor megkentem fokhagymás olajjal, tettem rá kókuszjoghurtot, megszórtam reszelt sajttal. És megkóstoltam. :O ❤ 

Mamiiii ❤ Ez a te lepényed! ❤ Kislányként mindent a Nagymamámtól tanultam. Mindig ott sertepertéltem körülötte. Ha Édesapának sikerült rávennie, hogy csináljon nudlit gombóccal, vagy a hogy ő hívta bögyörőt 😀 , akkor én alig bírtam kivárni, hogy már csak egy maréknyi tészta maradjon a végére. Olyankor elkezdtem Mamit kérlelni, hogy legyen szives süssön nekem lepényt. Többnyire rávettem. Kicsit morgolódva, de szinte mindig csinált nekem. 

A viz lobogott a sparhelten, forró volt a platni, ahogy ő hívta a tetejét. 🙂 A tésztát vékonyra elnyújtotta és a forró platnira tette. Mikor kicsit már barnult akkor megfordította. Ha készen volt akkor gyorsan levette és megkente zsírral, megsózta nekem és mosolyogva nyújtotta oda.- Na most e miatt takaríthatom le a sparheltet. ❤ És az íze… nem tudom elmondani, finom, nagyon finom volt. Ma ezt az ízt kaptam vissza. ❤ 

Valahogy történik az emberrel ami történik, az élet, elfelejtődnek dolgok. Mamit követve az életem nagy részét én is a konyhában töltöm és mégsem jutott eszembe ez a lepény, vagy bodak, ki minek hívta a faluban. Jó ha valami előhozza a régi dolgokat. Akár egy számunkra ismeretlen recept. ❤ Hálás vagyok érte a barátomnak. ❤ 

Barnus miatt fontos, hogy sózható legyen az étel és ez ugye az. És fontos, hogy ne tocsogjon a zsiradékban, semmilyen zsiradékban. És ugye az íze meg finom legyen. 🙂 

Gyuszi gyorsan el is kezdte ecsetelni, hogy esetleg süthetnék azt a bodakot amit ők csináltak, kis korongok, kisütve bő olajba, némelyik összeragasztva a cimborájával és lekvárral megtöltve. No kellett ez nekem. 😀 😀 😀 Kellett. ❤

A receptet nem osztom meg, hiszen nem az enyém és nem illik más tollával ékeskedni. 🙂 Ha valaki szeretné annak megírom szívesen. 🙂