Sokan nem tudják mi miért történt az esküvővel kapcsolatban, megpróbálom röviden leírni. Nem lesz egyszerű. 

Egy éve Vincent megkérte Katinka kezét, aki boldogan igent mondott. Eltelt pár hónap és már ősszel elkezdték tervezni az idei esküvőjüket. Lassan összeállt a kép, utána jártak itt is a dolgoknak, elmentek Magyarországra, hogy ott is megmutassa Katinka a lehetőségeket. Majd döntöttek, akkor Magyarország, Gödöllő, Kastély. Nagyon örült ennek Katinka, hiszen szeretett Nagyszülei már nem vállalták volna az utazást, így pedig részt vehettek volna élete egyik legfontosabb napján. 🙂 

Én felvettem a kapcsolatot a menyasszonyi ruhakölcsönzőkkel, kerestünk dátumot. Az anyakönyvvezető megmondta mely hónap után menjünk haza, hogy Vincent papírjai még érvényesek legyenek az esküvőn is. 

Elkezdtük szervezni az áprilisi hazautat, jött volna Vincent anyukája, barátja is, hogy megnézzék a helyet, megismerjék Gödöllőt. Esztikém is csatlakozott volna, hogy együtt válasszuk ki a világ legszebb ruháját Katinkának. A szabadságokat mindenki kiírta még januárban, hogy később ne okozzon ez sehol gondot, hogy nehogy ne engedjék el.

Én közben egyre nagyobb aggódással figyeltem a Kínából érkező híreket. Valahogy megéreztem, hogy baj lesz.  Kettőt sem pislogtunk és már Belgiumot zárolás alá helyezték a megnövekedett betegségszám és a kórházakban fekvők száma miatt. És naponta záporoztak ránk a negatív adatok. Sok más ország is aggódással figyelte, hogy mi történik Belgiumban, nagyon sokan meghaltak. 😥 

Egyre nagyobb volt az esély arra, hogy ennek bizony itt nem lesz vége és el kell gondolkodni, hogy mi legyen. Senki nem szólt bele, az ő saját döntésük volt. És döntöttek, ők akkor is össze akartak idén házasodni! ❤ A polgárit megtartják akkor Belgiumban, ha sikerül akkor az egyházit jövőre Magyarországon. Ebbe belenyugodva kezdtek el gondolkodni a helyi lehetőségeken.

Közben a járvány annyira súlyos lett Belgiumban, hogy minden összejövetelt betiltottak. Az esküvőket úgy lehetett megtartani, hogy jelen volt az ifjú pár, az anyakönyvvezető és a két tanú. Utána nem lehetett semmilyen ünneplést tartani. Szóval egy igen itt, egy igen ott és annyi.  Sokat beszélgettünk ebben az időben, hogy mi legyen, közben a hetek teltek és enyhült a virus szorítása Belgiumon.

Na akkor vágjunk bele. Úgy gondoltuk, láttuk az ázsiai tapasztalatok alapján, hogy talán enyhülnek majd a betegségszámok és ezzel együtt enyhítenek majd a szigorú szabályokon.

És így is történt, két hetente mindig egy lépcsőnyit enyhítettek. A kormány kezéből akkor szabadultak el a dolgok véleményem szerint, amikor már lehetett utazgatni mindenfelé a világban, újra elkezdtek az emberek olyan életet élni mint a virus előtt. Én meg csak kapkodtam a fejem, hogy na ennek nem lesz jó vége. 😥 És szorítottam, hogy csak augusztusig legyen minden ok. 

Addig enyhültek a csoportosulási szabályok, hogy összeállithattak egy 20 fős listát ahol leginkább Vincent családja lett volna, hiszen ők itt voltak helyben. Egyetlen barát fért bele ebbe a listába. Le lett foglalva egy közeli kis helyiség, hogy az esküvő után ott összejöjjünk, le nem ülünk, de lett volna pár falatka, a gyerekek vettek magyar bort a magyar boltban Antwerpen-ben és helyi finomságokat is kínáltak volna a pincérek. Ekkorra Katinka már annyira megnyugodott, hogy beleegyezett legyen menyasszonyi ruha, legyen virág, legyen torta. Eddig a pontig minden ilyet elutasított. Esztikémmel dugtuk össze a fejünket, hogy miként irányíthatnánk mégis arra a dolgokat, hogy csináljunk miniben egy igazi esküvőt. 

És közben teltek a hetek, megjöttek a papírok, és elhitték, hogy tényleg összeházasodhatnak augusztus 1-én. Majd két héttel az esküvő előtt robbant a belga bomba, az előző heti 80 körüli megbetegedés hirtelen 3-400 körül kezdett el mozogni. Hét közben össze is ült a Nemzetbiztonsági Tanács, de nem lett semmi eredménye, amiért a virológusok nyíltan kezdték őket és az intézkedéseket támadni, és nyilvánosságra hozták, hogy szerintük mi fog történni ha továbbra is mindenkit szabadjára engednek. A kormány azt mondta megvárják a következő két hetet, ez pont az esküvői előtti nap lett volna. Majd jött a hétvége, mikor őrült rohangálásba kezdtek, mert kezdett kicsúszni a kezükből az egész fölötti felügyelet. Mikor ezt láttam, az esküvő előtt egy héttel, már tudtam itt baj lesz megint, hiszen azonnali hatállyal összeültek hétfőn. Aggódva vártuk a sajtótájékoztatót. És bejelentették, hogy mivel a szociális téren szabadult el a virus, mert megtartották a sok elmaradt esküvőt, születésnapot, házi bulit, így drasztikusan lecsökkentették a lehetséges vendégek számát 10-re és utána nem lehet semmiféle fogadást tartani. Maradt még az 5 fős buborék amit mi tulajdonképpen eddig is betartottunk. 

Másnap a fogadás helyszínének tulaja visszamondta a foglalást természetesen. Igen egyszer volt a helyzet a meghívottakkal, a szűk család, szülők, testvérek no meg a két tanú, esetünkben csak Vincent tanúja volt pluszban, hiszen Katinka tanúja Esztikénk volt. Csütörtökön eszünkbe jutott a torta, hogy hát azt a fogadás helyszínén intézték volna. Nincs esküvői torta? Elrohantunk, rendeltünk. Elmentek vásárolni pár dekorációs dolgot, hogy otthon mégis fellegyen díszítve az az asztal.

Még volt egy sírás, mert a tíz fő nagyon kevésnek bizonyult, hiszen ugye eleve mi vagyunk heten. Végül az lett az eredmény, hogy a fiuk és Axika nem jönnek be. Szomorúan mondták ezt az önkormányzatnál, de ők mondták, hogy igazából még nem kaptak semmiféle határozatot, szóval várjuk ki a végét. 🙂

Folyt. köv.