Végre elérkeztünk augusztus 1 reggeléhez. Már kora reggel a tüll uszályt vasaltam, vagy másfél óráig. 🙂

Irány Zsóka, hogy a makrancos fürtöket valahogy megregulázza. 😀 Esztikémmel egy célunk volt, hogy laza és ha lehet nevetős délelőttünk legyen. Ez így is történt, mind a négyen jól szórakoztunk szerintem. 🙂 A fürtök is megszülettek és úgy és ott álltak ahová megvoltak álmodva. 🙂

Irány haza, jót mosolyogtam, Barnuskám hívott minket, főzzek ebédet? Mikor jöttök? Már indultunk is haza, főzzél Kicsim. 🙂 Igy az esküvői ebédet Barnus készítette. Sajnos Dávid nem volt velünk, vagyis nem sajnos, mert Vincent mellett volt, hiszen neki nincs testvére és nem szerette volna Katinka, ha ezt a délelőttöt magányosan tölti. 🙂 

Ebéd után mindenki szétszéledt, mi pedig egy pillanatra még meg is tudtunk állni, ülni. 🙂 

Mentek Katinkáékhoz, mentek a helyszínre, hogy Barnus beszerelje az esküvő közvetítéséhez a gépeket. Kitalálták ugyanis, hogy összehozzák, aki szeretne részt venni az esküvőn online, az ebben a formában megtehette. Ez volt a maximum, amit kitalálhattak jelen esetben, de ezért is hálásak voltak. ❤ 

Mi maradtunk hárman. Szépen felöltöztettem a lánykánkat. Gyuszi örömmel nézegette őt, gyönyörű volt. És már el is telt az idő, indulni kellett. 

A parkolóban már nagyon izgultunk, még az uszályon foglalatoskodtunk egy kicsit és indultunk, hiszen megbeszélték, előtte találkoznak még a polgármesteri hivatal előtt. ❤

Óvatosan nézelődtünk hány szék van a teremben, de ott volt mind a 12. Mi meg nem szóltunk semmit, mindenki leült a helyére, másfél méter távolságra. A ceremónia kurta-furcsa volt, kb. 5 percig tartott. 🙂 Nem győztek elnézést kérni a kialakult helyzet miatt, mondták nem ilyen szokott lenni egy esküvő itt. Minket meg nem is érdekelt, örültünk, mert Katinka és Vincent örült, összeházasodtak. ❤ 

Elsétáltunk a közeli parkba, az autók lassítottak, volt amelyik dudált az ifjú párnak. Két nappal előtte találtuk Katinkával ezt a helyet pici tóval, óriási fákkal, sok zölddel, ahol mi is tudjuk tartani a távolságot egymástól és senkinek nem szúrhat szemet, hogy 12-en vagyunk. 

No és itt történt valami, ami teljesen más megvilágításba helyezi ezt az egész napot, és életre szóló emléket adott minden jelenlévőnek, de legfőképp Katinkának és Vincentnek. Meg nekem, mert teljesen egyértelművé vált számomra, hogy mennyire jól is ismerem az embereket. ❤ 

Van egy fiatal baráti házaspár, nagyon szeretjük őket, csak egy baj van, hogy nagyon messze laknak tőlünk, bizony majd 2 órára. Operaénekesek. Már nagyon sok szép közös emlékünk van, én általában sírok mikor meghallom gyönyörű hangjukat. ❤ Felajánlották, hogy eljönnek énekelni az esküvőre. Mondtam azt nem lehet a létszám miatt. Akkor eljönnek énekelni utána. De nekem nem volt bátorságom ezt elfogadni, otthonukból elcibálni ilyen messzire, mert tudtam utána nem hívhatjuk el magunkkal őket. 😦 Igazából semmivel nem tudnánk meghálálni a kedvességüket. Nos, őket pont semennyire nem érdekelte mindez. ❤

Vagyunk a parkban, nézzük hol lehetne jó fotókat készíteni, mikor egyszer csak az egyik ösvényen egy fiatal párt látok sétálni felénk, egy babakocsit tolva maguk előtt, meg valami nagy feketét cipelve. :O Először Krisztiánt ismertem fel, majd Juditot és a babakocsiban a kis Zsófiát. Judit később mondta, hogy kár nem készült az arcomról fénykép. 😀 

 

A videót nézve megérthetitek, hogy utána mindenki a fellegekben járt. ❤ Két csodálatos embert azt adta amihez a legjobban értenek a világon, énekeltek. Megadták az első tánc lehetőségét az ifju párnak. Ami nekik sokat jelentett. De a legtöbbet az adta Katinkának, hogy magyarul énekelt Judit és Krisztián. ❤ Szegénykém nagyon sirt, már aggódtam is, hogy baj van, de felváltotta a könnyeket a mosoly, később mondta, hogy egyszerüen nem tudta abbahagyni a sirást ahogy meghallotta a magyar szót. ❤ 

És zengett a csodaszép zene, ahogy láthatja bárki. A park környékén kinyíltak az ablakok, ajtók, megálltak az emberek és csodálattal hallgatták. ❤ Drága Judit és Krisztián, nincsenek szavak arra, hogy elmondhatnánk mennyire hálásak vagyunk a meglepetésetekért, a jó szívetekért ami oda hozott benneteket. ❤ 

Miután vége lett ők szépen elbúcsúztak és én nagyon nehéz szívvel engedtem el őket, szívem szerint össze-vissza puszilgattam és öleltem volna őket. ❤ Tudtuk mi is, ők is, hogy nem lehet. 😦 De ott hagyták az örömöt, a vidámságot, a jó kedvet. Sok nevetéssel telt az utána következő fotózás is. 🙂 

Majd szépen elmentünk mind Katinkáékhoz. Egy kis zsákutca végén laknak. 3 év alatt összebarátkoztak a szomszédokkal, minddel jó a viszonyuk, kivéve az egyik közvetlen szomszédot. 😦 Azt mondták nem érdekli őket, bevállalják a büntetést ha kihívja a szomszéd a rendőrséget, mert kettővel többen voltunk. 

Igy lett tortavágás az udvaron.

Igy lett közös pezsgőzés, így lett jó kívánság az ifjú párnak. Majd elment Vincent családja. Mi maradtunk 8-an, a kis buborékunk. ❤ Közben berobogtak a szomszédok is, illetve csak az ajtóig jöttek, de hoztak ajándékot és szórták a jó kívánságot. ❤

Katinka nem mert készülni semmivel, így csak pár doboz snack és pár üveg bor volt otthon. Hmmm, mit is csináljunk, mi legyen az ünnepi vacsora? Belgiumban vagyunk, nem? 😀 Hazarohantunk Gyuszival a kutyikákat megetetni, kiengedni pipilni, visszafelé beszereztük a vacsi hozzávalóit. 🙂 (Igen, jól látjátok, sült krumpli, frikadella, hamburger, egy rakás szósz, saslik. 😀 😀 😀 )

Tiszta zsibvásár volt, mindenki zsongott, Axi és Vincent már elég jól felvették a Mészáros család formáját. 😀 

Többször megjegyeztük, hogy Judit és Krisztián nélkül ez a nap nem lett volna ilyen csodás, ilyen emlékezetes, ilyen könnyed. ❤ 

Szó nem esett róla, hogy miért lett így. Igy volt jó. Igy kellett lennie. És ennyi. 🙂 Ha lesz Magyarországon jó lesz és örülünk neki, ha nem lesz akkor is boldogan töltöttünk el egy napot, Katinka és Vincent jó szívvel gondolhatnak esküvőjük napjának minden percére. ❤ És hát igen, lesz mit mesélni a gyerekeknek, unokáknak. 🙂 ❤