Pár hónapja, talán 2-3 is van, beszélgettünk a fiukkal vacsora közben. Valahogy előkerült az 5G. És persze én vehemensen elkezdtem védeni a madarakat, a méhecskéket, a természetet. Felvoltam háborodva, hogy mit képzel az ember, mindent tönkretehet? A fiuk néztek rám, hogy mi a bajom? 

Aztán feltettem egy kérdést! Tutira biztos, hogy az emberiség nem képes meglenni az 5G nélkül? Kifogunk halni, megáll az élet?

Ekkor már kezdték kapiskálni mire gondolok.

Meghallgattak. Megkérdeztem, hogy hová rohanunk? Mondtam egy egyszerű példát, a telefont. Mire megtanuljuk egy telefon használatát akkor már jön is ki a modernebb változat. És megvesszük, mert hú meg ha. De tényleg szükségünk van rá? Biztos? Szerintem ti is tudjátok a választ. Ennek ellenére hajtunk, tuszkoljuk, lökdössük az emberiséget csak előre és előre. Arra késztetjük magunkat, és másokat, hogy új és újabb dolgokat találjanak fel, ezzel sokszor átgázolva nem csak embereken, de a természeten is. Nem számít semmi csak a pénz, pénz és a pénz. És akinek pénze van az mondhat és tehet bármilyen butaságot is (lásd amerikai elnök), akkor is neki fognak a legtöbben tapsolni. 😦 

Egyszerű lenne a képlet, megkellene állni. Behúzni a féket. Nem törleszkedni előre és még előbbre félre lökdösni embert, állatot, természetet, mindent ami nem felel meg az elképzeléseinknek. Könyörtelenül és kíméletlenül. Az emberekből kivesztek a jó érzések, a lágy érzések, a szívet melengető érzések. Egyre jobban érvényes, hogy pénz beszél, kutya ugat. Önző és beképzelt lett ez a világ. A pénzhajszolás közben születnek a gyerekek, akikkel már a fentebb említett dolog miatt nincs idejük foglalkozni a szülőknek. Nevelik egymást, bandákba verődnek. Ha nem érzik, hogy szeretik őket, ha nem tanítjuk meg őket, hogy vannak tettek amikért vállalni kell a kötelességet, hogy ők is hatással vannak a világra ne csak úgy éljenek a semmibe, no akkor termelődik ki az az önző és beképzelt, egoista társadalom, ami éppen most van felnövőben. Olvassuk és osszuk, hogy hát milyenek a mai gyerekek. Igen, így van, de mit tettünk azért, hogy ne ilyenek legyenek? Szerettük eleget őket? Tanítottuk eleget őket. Fogtuk a kezüket eleget? Megmutattuk mi a szép és jó és megmutattuk a tetteiknek milyen következményeik lehetnek? 

Szegény fiukat megszórtam az agymenésemmel. Mondták, hogy értik és igazam is van. Később már csak ketten maradtunk Gyuszival, és mondtam neki, hogy túl gyors az élet. Túl sok dolog történik túl hamar. Ugrásszerű a technikai fejlődésünk, pedig sokszor úgy érzem még nem nőttünk fel hozzá. 😦 És ez okoz majd tragédiát. 😦 Valami történni fog, ami megállítja ezt a világot.  😦 

Én attól tartottam, hogy háború lesz. És nagyon féltettem ettől az én drága gyerekeimet. 

Erre itt a coronavirus. Ugy érzem megállt a világ. A harc folyik, de más színtéren mint amitől én féltem.

Pár napja ránéztem Gyuszira:
-Emlékszel arra a beszélgetésre? 
-Igen.
-Vajon megállítja ez a világot? Elkezdenek másképp gondolkodni az emberek? Lesznek dolgok amik fontosabbak lesznek mint most?
-Ennek is vége lesz és kb. egy év múlva ugyan itt leszünk. 😦 

Ugye nem? Vajon tesz az emberiség valamit, hogy másféle társadalmat építsünk fel? Talán az összezártság összekovácsolja a családokat? Talán még beszélgetni is fognak? Megismerik egymást? Megállt a világ … recsegnek a kerekek … féket behúz … potyognak a pénzek, a fogaskerékbe beleakad egy-egy fémes pénzdarab, de ezen most itt nem segít a pénz sem, a fogaskerekek ledarálják és megy tovább.

Ha kinézek az ablakon látom a természetet, jól van. Tavasz van, rügyeznek a fák, zöldellik már a fű és a kismadarak csapatostul csivitelnek, örülnek annak, hogy élnek. Én azon agyalok, hogyha nem is tudunk kimenni a jelen helyzetben, de vannak virágmagok és lesz itt virág. Lesz a méhecskéknek hely a döngicsélésre, a pillangók táncára akiket Sam összeakadt szemmel nézhet csodálkozva. ❤ A természet él és élni akar, csak mi akarjuk a mi gondolataink szerint megregulázni. Nem lehet, hogy nem jól gondoljuk? Talán felkellene emelni a fejünket, hogy meglássuk a napot …