Nulladik nap, mert ez lett a csalónapunk. Ma már itthon. Senki sehová. Délelőtt berobogtak Esztikémék Axikával, majd később Katinka és Vincentke. Sütöttem-főztem. Beszélgettünk, nagyon sokat beszélgettünk. Minden pillanatot élveztünk, amit együtt tölthettünk. ❤ 

Ebéd után felköszöntöttük Barnust. 20 éves volt február 15-én a mi drága fiacskánk. ❤

Azóta nem tudtunk összejönni mind, mert betegek voltunk Gyuszival 2 hétig, aztán pedig Esztikénk vonult előlünk önkéntes karanténba, nem találkozott senkivel a családból, mert az olasz kollégái még akkor is jöttek dolgozni Milánóból amikor már nagyon sok volt a beteg és tudni lehetett, hogy baj lesz. 😦 

Nehéz úgy ünnepelni, hogy hátul az agyadban ott van a sikítófrász, hogy sírni és kiabálni tudnál, hogy ezt nem hiszed el! 😦 Hogy ez nem egy film és valóban megtörténik!  😦 Mint egy rossz katasztrófafilmben. 😦 Most, itt! 😦 

Kerestük a szavakat, a pillanatokat megéltük. Együtt.  ❤

Gyuszi főzte a kávékat ebéd után, és sorban hordta befelé a csészéket. Egyszer csak Katinka nevetve mondja, hogy kapott egy cicát Apucitól. ❤

Aztán Vincenke egy nyuszit. ❤

Axika szerint ez egy sas. ❤ 

Minden pillanatot megragadtunk a nevetésre. ❤ De eljött a búcsú ideje. 😥 Esztike és Axika elmentek. 😥 Jaj a szívem még soha nem volt ilyen nehéz. 😥 

Katinkáék még maradtak. Talán érezte, hogy akarok neki valamit mondani. Muszáj volt beszélnünk arról, hogy mi lesz ha … mondjuk velünk történik valami. Csak egyszer. Sírva, de muszáj volt. 😥 Megértette. ❤ Hiába no, elrepültek fölöttünk az évek. De megbeszéltük, hogy nem lesz semmi baj. Mind rendben leszünk, és két hét múlva boldogan újságoljuk, hogy nem vagyunk betegek. Mert akkor győztünk! Megvédtük Barnust, Vincentke megvédte Katinkát és mind élünk. ❤ Muszáj most ezzel a reménységgel mennünk tovább … ❤ 

Képzeld el, hogy a világegyetem egy hatalmas forgó kerék. Jobban teszed, ha a dolgok közepén maradsz – a kerékagynál – , nem pedig a szélén, ahol felőrölne és megőrjítene a szédületes forgás. A nyugalom centruma pedig nem más, mint a szíved.
Elizabeth M. Gilbert