Itt a március, már régóta nézegettük az időjárásjelentéseket, hátha nem lesz eső talán 1-2 napra és kitudunk menni az udvart, a kertecskét rendbe tenni. Mert hát a mi gyönyörű gyepünk odalett, elvitte a sok eső. 😦 Mennyire büszke voltam rá tavaly, igaz sokat dolgoztam vele, de megérte. Egy szem moha nem volt benne sehol, szinte összefüggő gyepünk volt, jó volt mezítláb mászkálni rajta. 🙂

Pár hete Gyuszi jött föl az udvarból és mondta, hogy megjelent a moha. :O Nem is kevés. 😦 Akkor már tudtam, hogy megint jó nagy menet lesz rendbe tenni, csak az volt a bibi, hogy ugye ezt mielőbb kellett volna, a fűmagnak már a földön lenne a helye. A tápsóknak a földön lenne a helye. De egyszerűen állandóan esett az eső, közben enyhe idő is volt, így szépen mindenféle nagyságú fűcsomók kezdtek el növögetni. Minden volt, csak szép nem. 😦 

Jött végre a szombat, és úgy nézett ki, hogy még napocska is fog sütni. Pénteken kissé szelesebb idő volt délután, így reménykedtünk, hogy a fű sem lesz annyira vizes, hogy ne lehessen rendbe tenni. 

Reggel aztán mégis harmatos volt minden, de dolgunk volt bőven a fű előtt. Ciara letépte a fóliát és sajnos szét is tépte pár helyen. Megnéztük javítható-e és visszatudjuk-e rakni a vázra, amit ugyancsak megkellet javítani, mert azt is kicsavarta az a viharos nőszemély és eltört. De minden javítható, a fólia áll. 🙂

Ezzel a lendülettel fel is ástam alatta földet, mert nincs kerítés, a fólia ha a helyén van akkor nem tudnak hátra járni a kutyik, de mivel nem volt, ezért természetesen mindig hátul kellett héderelni. 🙂 Szóval mint a beton. Nem baj, felástam, levegőzik, szikkadnia kell, mert hétvégén jönnek a salik. 🙂 

A fólia másik oldalán vannak a kis gyümölcsfáink. Most másodévesek. Tavaly volt egy körténk és két cseresznyénk. De nem a fácskák miatt lett csak ennyi, amikor virágoztak jött egy hidegebb időszak és lefagytak sajnos. 😦 Reméljük idén ez az utóbbi rész kimarad és lesz termés bőven. 🙂 Talán még a szilvafácskán is lesz termés, azon sajnos tavaly nem volt. És van itt hátul egy málnabokrunk ami csak úgy nőtt, és célirányosan nőtt egy fácska is. Nem volt szívünk kivágni, mert annyira akart itt lenni. Szerintem vagy cseresznye vagy meggyfa lesz. Meglátjuk. 🙂 Ez a rész idén is a méhecskéké és a pillangóké lesz, teleültetjük mindenféle kisvirággal, így vágva sem lesz a fű, viszont a pici szépségek jól érezhetik itt majd magukat megint. 🙂 

Eper. Szemmel látható, hogy melyik a rédei eper, ott fentebb az a dús. Egy időben Gyuszi vett mindenféle epertövet meg málnatövet. Igy van málna ízű eprünk, meg valamiféle fürtös epe, amelyek ízetlenek és semmi értelmük. Kiszedem ezeket, a legjobb a jó kis rédei eper. Nyami. Szóval ha esetleg méltóztatna elállni az eső akkor lesz itt nagy osztozkodás. 

A szeder gyönyörű. Fel volt futtatva a támra, de Ciara  az első nagy szél az egész támot kidöntötte, rá a szederre. Azt hittük ki is tört és odalett, de szerencsére nem. Jövő héten megkapja a méltó helyét, rendelünk neki olyan támot amiben benne lesz a kertkapu is. Addig még így bírja ki. 🙂 Remélem idén már sok szedrünk lesz, egy éves ez a kis tövecske. 🙂

A virágtartók is ujra a helyükön és az ideiglenes kertkapu is, most már nincs járkálás a kertben.  Azért még Sam egy óvatlan pillanatban besettenkedett és befeküdt a fólia alá. Mert ott volt a legjobb, a felásott földön, hogy a szél se érje a kis okos buksiját. Itt meg alább a főnök úr, Brunóka ellenőrzi éppen a munkálatokat. 🙂  

A borulást túlélte Gyuszi dédelgetett virágja is a Clematisz. Telis-tele van virággal, még sosem láttuk a virágját mert tavaly vettük és nem volt rajta, no de majd most. 🙂 

Ugye korábban már meséltem a dohányfákról, megbeszéltük, hogy idén nem próbálja meg megölni őket, csak ritkította, meglátjuk így milyenek lesznek nyáron. 🙂 

Szemben az új fácskák, a gömbakácok is hajtanak már. 

Mig Gyuszi a dohányfákat metszette addig megcsináltam az udvart. Direkt nem írok gyepet, mert ez nem az. 😦  Először lenyírtam, majd gyepszellőztetővel végigmentem, majd újra a fűnyíróval, hogy fölszedje az elhullott maradványokat. Jó kis gép, szinte teljesen kiszedte a mohákat, ahol nem ott Gyuszi fölkapargatta. Majd jöttek a tápsók és a fűmagok. Még hoznom kell valamennyi magot  mert nem számítottunk ilyen kopásra, és pótolni kell majd folyamatosan. 

Bizony már sötétedett mire végeztünk. De olyan jó volt kint lenni, olyan jó volt már odakint csinálni valamit. Gyuszival meg is beszéltük már várjuk azt az estét amikor még ha takaróban is, de ki lehet ülni a teraszra a hintaágyba és beszélgethetünk. 🙂 

Lesz még munka, a málnáknak támot kell csináljanak a fiuk, a föld ahol vannak most csak kis vesszőből készült palánkkal van megfogva ami nagyon rossz állapotban van. Megvan minden véve, csak ősszel nem volt idő megcsinálni, hogy a betonlapokkal meglegyen a föld fogva. De nagyon megy nekünk a betonozás, alapozás, ásás, szóval egy nap alatt megleszünk. 🙂 

Most állítólag, mert hiszem ha látom, holnaptól nem mondanak esőt. Igazán jól esne már egy kis napsütés a testünknek, lelkünknek. 🙂

Direkt jó volt ezt csinálni, egész nap kint szöszmötölni, az ember gondolatai elszálltak, megnyugodott kissé. Jól esett. Mondjuk vasárnap alig bírtam megmozdulni, mindenem fájt, de még az is jó volt. 🙂 Csak nevettünk rajta. Hát igen, ez a tél. 😦 No de jön a nyár. 🙂