Elérkezett megint az idő, toldozni, foltozni kellett, kivágni, pótolni, fércelni. Nem is tudom, mintha a Toy Story egyes nem szép részeinek főszereplőjévé váltam volna. De aztán megnyugodtam, igazából ez az egész nem az én fő művem, vannak itt illetékesebbek rajtam kívül. 😀 Én már csak befejezem az elkezdett munkát.

Összeszedtem az összes pácienst és bevittem a mosógéphez. Sam kemény ellenőrzés alatt tartott, mit csinálok a macikkal? :O 

-Megvarrom őket kicsim, mert különben ki kellene dobni őket. 
– Na jó, akkor varrd, megvárom. Gyere Brunci segíts őrizni Anyucit nehogy lelépjen a macijainkkal. 😀 

-Kész vannak? 😀 

-Igen kész. A maci orrtalan, fületlen lett (azóta este Jack még kiműtötte a szemeit, mert úgy gondolta ha a többinek nincs akkor a macinak se legyen)

Jobb napokon ennek a répának két nagy szeme is volt. Ezután gnómként kell tengetnie tovább rágcsává változott életét. 😀 

A kacsa igazán könnyen megúszta, csak az egyik lábát veszítette el. Egyelőre. 

-Anyuci miért raktad oda be őket? 🙂

-Ideadod? Nézd milyen szépen mosolygok! 🙂

-Nem lehet fiuk, ki kell mosni mindet.

-El sem megyek innen. 😦
– Gyere Sam, adok neked egy takarót amíg készen nem lesznek a játékaid. 🙂 

-Na jó, ezeket is szeretem, mászkálok is benne egy jót a lakásban, csak, hogy teljen az idő. 🙂

-Rohanok Anyuci után, biztos készen vannak a játékaim! 🙂 

-Naaa??? Vedd ki, vedd ki őket! 🙂 

-Pfff, én ezt nem is értem. 😦 Kiszedte és most meg berakta máshová. 😦 Elegem van! 😦

Kész-kész-kész! Gyere Charlie te is mondd, hogy adja már ide őket! 🙂 

-Na végre már!- békésen összeszedte egyszerre az övéit és beballagott a nappaliba. A kacsára hasra vágta magát később és cumizott a vízilóval. ❤

Ma reggel felmentem az emeletre Barnust költeni, elpakolni. Hallottam, hogy áll a bál idelent, de azért rendesen elpakolt a három rosszcsont. Sam közben békésen cumizgatott a cirkuszi porond közepén. 😀 Jack fejét nem szabad komolyan venni, láttam amit láttam, ő is alaposan kivette a részét a lakás felfordításában. 😀 

A két jómadár. Egyedül Charlie mondta, hogy mi voltunk, de ahogy látszik nem nagyon érezte a súlyát a dolognak. 😀

Megtanítom őket elpakolni is. Bár biztos ugy lenne mint a gyerekeknél, szét mindent össze semmit. Bár ha elég kitartó vagyok … 😀