Címkék

, , , , , , , , , , , ,

A nyári szünet óta elkezdtem utálni a repülőtereket. 😦 

Volt már idő amikor utáltam a vonatokat is. De erről szerintem már írtam, mikor Gyuszi bevonult katonának az egyetem előtt egy évre, és mivel a vonat vitte el tőlem, hát nemes egyszerűséggel utáltam a vonatokat. De tényleg! 🙂

Az utóbbi hetekben 2-3-4 napra elment Gyuszi kiküldetésbe. Hol ide, hol oda repkedett Európában. Amikor elfogadta ezt az állást, akkor azt mondták, hogy évi 1-2-nél nem lesz több. Most meg … 😦

Ő nem szeret utazni, én meg nem szeretem ha utazik, féltem. Ennyi. 😦

A munka rengeteg a kiküldetések alkalmával is, tanácskozások után órák múlva örömmel hív fel, hogy elolvasott mindent, megcsinált mindent és nem ég a ház odahaza (Brüsszelben) sem. Múltkor 3 nap után éjszaka 11.30 körül úgy jött haza, hogy gyakorlatilag beszélni alig bírt a fáradtságtól. Másnap reggel 6-kor kelés, mert menni kell, hiába péntek és itthon dolgozhatna, akkor nem lehetett. Agyalás, fejtörés, megbeszélések, tanácskozás. 

Örülök, ha hazajön és játszik Charlie-val. Akkor tud igazán kikapcsolni. Örülök ha hallom nevet játék közben, Charlie meg körbecsaholja. Ez a drága kutya annyira tudja, hogy mivel lehet őt kikapcsolni. Sokszor azon csodálkozom, hogy hogy bír még kimenni az egész napi munka után játszani az udvarra. Talán tudja, hogy szüksége van rá? Pedig néha ha elnézem legszívesebben összeesne. 

Miért írom ezt le? Mert már megint azt hallom, hogy az EU intézményeiben nem is dolgoznak. 😦 Hát elmondanám, hogy de. Mások munkájáról nem tudok nyilatkozni, de az én férjem nagyon sokat dolgozik. Egy időben a vonaton már elkezdte reggel és a vonaton is fejezte be este, még ott is dolgozott. De rájött, hogy ezt nem lehet hosszú távon csinálni.  Ha hazajön is hallom szinte, hogy kattog az agya. 😦 

Régen a gyerekek zsongták körbe, most a kutyikák.

Addig megy az ugribugri, a dörgölőzés, a duma, az örömködés, hogy végül nevetve megy ki velük az udvarra, gyerünk, hol van az a labda? Pedig sötétedik. Tegnap is fél nyolc volt mire megjelent az udvaron. Charlie mint akit puskából lőttek ki rohant gazdijához. Hamar sötétedik, felkapcsolnak a napelemes lámpák körben ahol vannak. Még kell kitenni párat, mert kell az együttlét, a mozgás, a nevetés, a bújás. Néha olyan érzésem van, hogy Charlie ezekért az órákért él, hogy megjelenjen a gazdi és együtt lehessenek.

A nap többi részét átaludja. 🙂 

Játék Charlieval akkor is ha kint szakad az eső

Szóval most megint elment. Később megy mint a többiek, mert délelőtt még prezentációt kell tartania nagyon fontos helyen. Aztán irány a reptér, későn érkezik Görögországba, hiszen át kell még szállnia is útközben. Idegen hely, a pihenés sem megy úgy, főleg az első éjszaka, de holnap reggel majd megint kelni kell és menni. 

Szomorúságunkra a pénteki napja olyan sokáig fog tartani, hogy csak szombaton délután ér haza hozzánk. 😦 Igy  a hétvége gyorsan elmegy megint és itt hétfőn újra …

Közben pedig nagyon büszke vagyok rá! ❤  Mindenféle hátszél nélkül ezt elérni amit ő, hát lehet utána csinálni (azt tudom sokan nem szeretnék, csak a végeredmény kellene 😛 ). 

Na megyek és félvidíttatom magam ezzel a négy gombóccal! 🙂 😀 Visszaszámolás indul! Még hármat kell aludni … ❤