Vagyok már, vagyok! 🙂 Köszönöm azoknak akik rám írnak, hogy minden rendben-e velünk, ha eltűnök 1-1 hétre. Továbbra sincs semmi baj, csak időhiánnyal küszködtem, küszködtünk. 🙂

Ez most egy hosszú bejegyzés lesz sok képpel, csak az nézze, olvassa akit tényleg érdekel. 🙂

Egész évben készültünk a nagy munkálatokra kinn a kertben. Tavasszal addig bújtam  a Marketplace-t, hogy sikerült kifogni nem messze tőlünk egy háznál ingyenes térköveket. Fel is volt szedve és igen hálásak voltak amiért a fiuk áthurcibálták ide hozzánk. Azóta a kövek itt várták, hogy munkába állhassanak. 😀 

Az ugye ugy kezdődött, hogy tavaly nagy boldogan megcsináltuk ezt: 

Gyuszi nagyon haragszik a kavicsra ami itt van az udvaron. Mindenbe benne van, szóródik szanaszét hiába próbáljuk kordában tartani. Az meg ugye az én kívánságom  volt, hogy nyáron a fűre mezítláb lemehessek a kutyikkal. Akkor jónak tűnt ez a megoldás. Pár hónapig. 😦 Bár tudtuk, hogy nem ez lesz a végleges, azért mégis úgy gondoltuk tovább fogja bírni. Hát nem. A tűző nap és a kutyik megtették a hatásukat, a szegély hamarosan széttört és a faháncs elkezdett keveredni a kaviccsal. 😦

A tavaszi fagyokra már ilyen volt a kertecske, udvarocska. Ekkor formálódott bennem, hogy ne ezt így nem. 😦 Csúnya, ronda, nem szép. Márpedig mi tavasztól őszig itt vagyunk kint egész nap. Előkaptam a kis rajzolós dolgaimat, mértem, rajzoltam újra. Majd kimentünk és Gyuszinak mindent felrajzoltam a kavicsba. Rábólintott, mondta csináljuk.

Ez a kép akkor készült, mikor elmentünk a Brico-ba, megvettünk mindent majd úgy  gondoltuk, hogy akkor neki is látunk. Majd gyorsan be is lett fejezve, mert tudtuk, hogy ezt ketten képtelenek leszünk megcsinálni. 

Ilyenkor jön létre egy közös családi chat a gyerekekkel és segítségért kiálltunk! Esztike vezényletével hamarosan össze is állt a nagy csapat Axival (Esztike férje) és Vincenttel (Katinka vőlegénye). 

Aznap este fáradtan, de boldogan ülte körbe népes családunk a vacsorát, kész a járda!!! 🙂 ❤ A fiuk remek munkát végeztek! ❤ Gyuszi meg minden mozdíthatót  rárakott a járdára, hogy a kutyik ne azon rohangálva jöjjenek fel a házba. Gondoltuk így megelőzzük a lakásban kialakuló homokbuckákat. Hát nemigazán sikerült. 🙂 

Ennyi kövünk maradt. Meg még egy kis sóder, egy kis járdaszegély, egy kis beton zsákokban. De mi tudtuk mindennek a helyét. 

A múlt hétvégén újra munkába kezdtünk, de most csak kettecskén. Illetve felügyelet mellett. Ez azért volt jó, mert így hol az egyik, hol a másik kutyagyerekben bukdácsoltunk. 🙂 

Mértünk, kavicsot lapátoltunk, előkerült a vizimérték és a gumikalapács is, a betont is újra kevertük. De megszületett a nagy mű! Kész a virágoskert is! ❤ Mindkettő. 🙂

A kis tárolóban találtunk régi téglákat, még gyorsan összehoztunk egy bográcsozó helyet is, mert milyen már az, hogy itt lakunk 2,5 éve és még ott porosodik a bogrács a kerti házikóban? :O Sok képet nézegettem ilyenek kialakításáról, megbeszéltük a mérnök úrral aztán hipp-hopp, de tényleg, és megcsináltuk. Nagyon örültünk, hogy készen lettünk és nagyon tetszett amit láttunk. 🙂 Igy Gyuszi mondta is, hogy fel kell avassuk a bográcsozó helyet, mi az ami leghamarabb készen van? Került egy kis hagyma, paprika a töröktől, paradicsom a fólia alól, kolbi is volt még a hűtőben meg egy doboz tojás. Tojásoslecsó. Már sötétedett mire leültünk az asztalhoz falatozgatni, de régen esett olyan jól egyszerű kaja mint akkor. 🙂 

Gyuszi elment kiküldetésbe, én meg neki ugrottam a málnának, mert úgy volt, hogy ott is megcsináljuk a szegélyt a következő hétvégén. Kitakarítottam a kis tó környékét, szombaton ne azzal teljen még az idő, hiszen munka várt ránk, tele volt már a garázs a rózsalugassal és a kis paddal amit a tó mellé szántam, ugyancsak lugassal. 🙂 

Nagyon fáradtak voltunk mindketten most már. 😦 De nagyon megakartuk csinálni, látni a munkánk eredményét és örülni neki, még ha nem is sokáig, mert tudtuk, hogy másnap beköszönt az esős időszak és marad is vagy 10 napig. Tehát most vagy jövőre. Most! 🙂 

A fiuk a kerti tóból kiemelték a vízililiomot. Gondoltam én, de megláthattuk, hogy gyakorlatilag viz sem sok maradt már a tóban miután kiemelték. Próbáltunk menteni belőlük, reméljük lesz majd gazdijuk. 🙂 

Gyuszi kisvödörrel elkezdte kiszedegetni a maradék vizet, hogy tisztával töltsük fel a tavat, mikor egyszer csak nevetne kiabál:- Itt egy béka! :O 😀 De megörültem neki! 🙂 Nagyon cuki volt. Mig fel nem töltöttük a medret addig szegényke nem tudott kijönni. Rezső nevet kapta a gyors ismeretség után. Elment, de mondtuk neki, hogy tavasszal visszavárjuk a kis gőtékkel együtt. 🙂 

Este pedig újra a tűz körül ültünk, Gyuszi Magyarországon volt kiküldetésben, lelkére kötöttem, hogy szalonnát hozzon ha már van nyársaló helyünk, mert idejét nem tudom mikor volt utoljára, hogy ettünk ilyet, de most fogunk az tuti. 🙂  Mivel nagyon szép idő volt napközben így kellemes meleg maradt estére is, jó sokáig maradtunk a tűz mellett, persze az is lehet, hogy úgy tele ettük magunkat, senkinek nem volt kedve megmozdulni. 🙂 

A képek másnap, vasárnap reggel készültek. 🙂 Ilyen lett, ez már marad. Végül jó, hogy maradt a kavics, annak is helye lett. 🙂 Nagyon szerettem volna Tata rózsáihoz egy rózsalugast. Most ezt is beállítottuk. Kicsit megnyestem most szegényeket, megelőzve, hogy törjenek, de jövőre gyönyörű lesz. ❤ 

Szerettem volna a kicsi tó mellé egy padot. Aztán megláttam ezt a fajta lugast kerti paddal. Mert így Gyuszi ezer éves kívánsága is teljesülhetett. ❤ Jó lesz majd itt ücsörögni, olvasgatni, talán Rezső kuruttyolását hallgatni. 🙂 A tónak is kell árnyék, ha az a szépség megnő és benövi a lugast akkor az árnyék is meg lesz és nem jönnek a hínárok. 🙂

Tegnap este Gyuszi ücsörgött a padon és néztük a kicsi tavat. Mióta itt lakunk mindig szét akartuk szedni, mert, hogy minek? Aztán ugye jöttek a gőték és hát az az igazság, hogy csakis miattuk maradt a tó, nekik. De most nagyon örülünk, hogy végül meghagytuk magunknak is. 🙂 Jövőre még szétszedjük körülötte a köves részt, veszünk  virágokat, jó lenne egy kis csobogó is bele és akkor igazi kis nyugihely lehetne. Igy mosolyogva néztünk egymásra, még nincs kész az udvar. 🙂 De ez már olyan kicsi dolog ahhoz képest amit itt összehoztunk a gyerekek segítségével, seperc alatt megleszünk. 🙂

No és mi ez a növény a kerti pad mellett? 🙂 Gyuszinak mindig is tetszett a lila akác. Álma volt, hogy neki egyszer legyen. Hát lett. 🙂 Pont volt múlt héten hirdetés, irt, volt még, Barnussal elmentünk, elhoztuk, ez is a helyére került. 🙂 

 

Ilyen lett. Nem nagy, ezt tudtuk kihozni belőle. Mindenből van benne egy kicsit, amit szerettünk volna. Tudjuk ha benövik a növények a támokat akkor nagyon szép lesz. A kertecskében pedig tavasszal ott fognak nyílni a mindenféle színes virágok, mint annak idején Mamának. Nála gyönyörű volt a tavasz, az udvaron, a járda mellett sűrű  sorokban nyíltak a rózsaszín jácintok. De nagyon szerettem! Itt is így lesz ezután! 🙂 Oldalsó kertecskébe pedig kerülnek virágzó bokrok majd, leginkább a méhecskéknek. De olyanok lesznek ezek, amik valakire emlékeztetni fognak minket. Mint például legalább két színű orgona. Édesapa nagyon szerette őket ápolgatni, oltani. Lesz japán birs. Drága Anyósomnál láttam életemben először, csodaszép volt. Lesz aranyvessző is, mert azt meg mi szeretjük. És ennyi. 🙂  

Aztán pedig megérkezett az eső vasárnap délután ahogy jósolták. Azért remélem jön még majd a kellemes, simogató napsugár ahogy szokott itt Belgiumban minden ősszel és ki tudunk még menni élvezni a kertet, ücsörögni a padon, hallgatni a madárkák csivitelését. 🙂 És aztán foly. köv. tavasszal … 🙂