Brunó

Egyik olyan pillanat volt az életemben, amit nem fogok elfelejteni. Ahogy annak idején Taszika képe is beleégett a szívembe ahogy rátaláltunk a menhelyen. 2 éve Katinka és Esztike kiszálltak egy taxiból egy kis pelyhes kutyuskával. Majd a kezembe nyomták. ❤ Tibetke ❤ Mint Taszika volt. 

Doki bácsi mosolygott, mondta:- Ha-ha lesznek itt meglepetések! 🙂 
– Igen, tudjuk! 🙂 😀 

Lettek. Sokszor nehéz volt vele, makacs mint egy öszvér, de mi makacsabbak voltunk szerencsére. A cukiskodást imádja, soha nem fekszik le úgy sehová, hogy ne érne valamelyik testrészével valakihez.
Charlie-val próbáljuk nevelni nap mint nap, de még így is sokszor Gyuszi menti meg a helyzetet. Kaptunk kedves, hathatós segítséget hozzá, Gyuszi szó szerint lemorogja a fejét. Mert különben csak hepciáskodik, jön-megy intézkedik. Mindenbe szó szerint beleüti az orrát. Nélküle nem történhet semmi, sehol! Mindenről tudni akar. 

Fogalma sincs mit jelent a személyes tér sem kutyánál, sem embernél. 2 mm-re közel jön és úgy szimatol, néz. Soha nem nyal, csak bújik. Kedvesen odaül és megkérdezi, hogy odabujhatok? Gyuszit nap mint nap leveszi a lábáról kedvességével. ❤ 

Egyik este megkérdezte Gyuszi, hogy miért csinálja ezt? Én meg:- Hát most törli a sok rosszaságot az agyadból! 🙂 ❤  És közben látom, hogy puhán, kedvesen Gyuszi mellkasára hajtja a fejét. Egyetlen kutyánk sem csinálja ezt, Taszika csinálta csak. Ő olyan ölelgetős kutya volt. És Brunó totálisan ugyan azt csinálja! Hihetetlen mennyire más a négy kutya, és durva mennyire hasonlít Brunó Taszikára. 

Emlékszem az első napokra, állandóan Taszikát láttam benne. A feje mozdításában, a formájába, a reakciójában. Akkor még szinte fájt. Talán nem is tudtam, hogy akarom-e itt legyen? Taszikát akartam vissza. 😥  De nem lehetett, és ha sírtam akkor Brunó csalt mosolyt az arcomra. Én meg szép lassan megnyugodtam. 

Tegnap itt volt egy kisbaba nálunk, meg két kicsi lány. Természetesen a goldikkal nem volt semmi baj, Jack is aranyos volt. No de Brunó! 😀 Teljesen elbűvölte a kisbaba! :O Óvatosan szimatolta, ha megmozdult a baba megijedt. Egyszerűen nem értette, hogy most ez, hogy van? De a kíváncsiság győzött, mellette maradt. Ez ment órákig. Majd egy óvatlan pillanatban szépen óvatosan le akart lépni az egyik rágókával. 😀 Mivel elvettük tőle szépen lefeküdt és kialudta az elmúlt órák izgalmait. 🙂 

Alap vezényszavakat ismeri, csinálja is. Még ha csak pár pillanatra is érinti a popója a földet, de úgy ül, egyenes háttal mint egy kis huszár. 🙂 Hívásra szépen bejön, de persze azt is bohóckodva teszi. Charlie neveli és hagyja is neki. Óriási türelme van hozzá, az a szerencséje, hogy mikor hazahoztuk és Charlie meglátta abban a pillanatban megszerette. Ritkán morran neki oda, de akkor határozottan teszi. No nem azért, mintha ez Brunót különösebben meghatná, úgy hogy le kell kezelnie rendesen a kicsit. Érdekes látni mennyire figyelnek egymásra. Charlie figyel sétánál Brunó hol van, ha Charlie-t hívjuk Brunó is jön.

Sokat kínlódtunk az eltelt két év alatt a pocijával. Vagy nem ízlett neki a kaja, vagy ment a hasa. Doki bácsi elmondott pár dolgot mire figyeljünk, valószínűleg ki kell őt ivartalanítani majd és megszűnnek a problémák. Ha lehet idén meg is csináltatjuk, talán a habitusán is változtatna valamelyest. 🙂 

Samuval is mindig nyúzzák egymást. Nagy néha ha kimegy Samu a teraszra és mondom Brunónak hozza vissza, akkor azonnal fut, intézkedik. Ezt persze többször is teszi mint ahogy a cica elviselné, olyankor egy jól irányzott taslival megküldi Samu, de persze látom, hogy Brunó összeszorítja a szemét és ugyan úgy nyomkodja tovább. De szeretik egymást, mert azért el szoktam kapni őket összebújva, egymás mellé fekve. 🙂 

Azt hiszem ebben a képben benne van ő. A cukisága, a huncutsága, amiért nagyon szeretjük őt! ❤ 

Egy tibetivel nehéz élni, de minek? Mára kezd benőni a feje lágya, talán. 😀  Az első két év tényleg nehéz volt vele. De az utóbbi hónapokban látjuk, hogy változik, csak felnőtt vagy valami ilyesmi. 🙂 Örök gyerek marad, tudjuk jól, hiszen Taszika is az volt még 15 évesen is. Mindig fog nekünk meglepetéseket okozni, nem unatkozunk majd. Remélem még sokáig velünk marad és bearanyozza az életünket a mi kis felhőnk! 🙂 ❤