Nem ehetsz ezt, nem ehetsz azt. No ezt nem mondjuk. Megennéd? No várj csak, majd összehozom neked valahogy. Nem pont úgy és nem pont azokkal amikkel kellene, de nagyjából mondjuk rá, hogy az az. 🙂 

Barnus egyik kedvence a stoofvlees, vagy flamand pörkölt. Mert különben tényleg az. 

Alap receptet hagyjuk és kérlek ne is gyertek ezzel meg azzal, hogy nem is így készül. Tudom jól, kb. 13 évig készítettem úgy ahogy a nagy flamand szakácskönyvekbe le van írva. Mára nagyon sok hozzávalót ki kell hagynom belőle. De van, hasonlít, örülünk neki, elfogy és kész. 🙂 Tehát akkor:

Sok póréhagymát (mások vöröshagymával készíthetik) aprítottam, kevés olajon fonnyasztottam. A marhahúst egyforma kockákra vágtam és a hús fehéredéséig kavargattam, kicsit pirítottam. Ezután egy üveg gluténmentes sört öntöttem rá. Itt igazából árulnak erre a célra gyártott asztali barna sört ami tökéletes hozzá, egyszerűen elhagyhatatlan, de sajnos még csak szőke gluténmentes sört sikerült beszerezni, ennek is örültünk, hát jól nyakon öntöttem ezzel. Ment bele fokhagyma, bors, babérlevél és marhahúsokhoz való gluténmentes levesbetét. Annyi szelet kenyeret amennyivel be tudtam az egész húst takarni megkentem vastagon mustárral, és a mustáros felével lefelé ráborítottam a husira. Fedőt rá és annyira levenni a hőt a lábas alatt, hogy forrjon. Nem kavargatjuk, nem nyulunk hozzá!!! Figyelni kell, ha elforr a lé, akkor pótolni kell sörrel. 2-3 óráig hagyjuk rotyogni, ekkorra a kenyér olyan állapotú lesz, hogy szinte szétmegy, alaposan megkavarjuk, kóstoljuk, ha kell akkor még ízesítjük. No és itt jön a huncutság! 😀 A belgák tesznek bele egy kis barnacukrot, kekszet. Sokan fahéjas kekszet reszelnek le és azzal forralják készre a ragut. Nekem nem volt itthon gluténmentes fahéjas kekszem, így tettem bele barnacukrot és egy kávés kanálnyi fahéjat. Nem lehet a végén érezni a fahéjat ha valaki ettől félne, de az ízek összhatásához kell. Mert hát ez a flamand pörkölt. Imádják! Mi is! Természetesen belga sült krumplival kell tálalni és egy rakás majonézzel! 🙂 

A másik amit kértek tőlem receptet az az epres-banános pite. 🙂 

Ma vendégeket vártunk délutánra, gondoltam készítek sósat és édeset. A fetasajtos pogácsa már a hűtőben pihengetett, amikor mértem volna ki a szokásos, jól bevált pitécskémet és észre vettem, hogy elromlott a mérlegem. Hiába cseréltem én ki az elemet, bármit is csináltam nem működött! 😦 Dehát nekem kell valami süti, hát milyen már, hogy nincs süti? 😦 Eszembe jutott a Rupáner-konyha, ott mind olyan receptek vannak fenn, amiket 2 dl-es csészével kell kimérni. Találtam is. Teljesen jó volt, kicsit bántott, hogy nem az enyém, de a célnak megfelelt, mert szépen fogyott a tálcából. 🙂 Az epres-banános piskóta receptjét itt találjátok! 🙂