Két hete csütörtökön hajnalban elindultunk Magyarországra egy gyors kirándulásra. Hajnali 5 óra előtt már robogtunk is és békésen hortyogott a kocsiban Gyuszi, Katinka és Vincent. 😀 

Lassan 14 éve lesz, hogy átrobogunk Európán minden évben. Többnyire egyszer tettük ezt az utat meg, de akadt mikor többször is. 

Sosem felejti el a család az első utunkat. 😀 ❤ Autó 2 hetes. Mondták a szalonban, hogy óvatosan, ne száguldozzunk vele, eleinte 120-nál többel ne menjünk. Hát oksa, akkor 120. Mi elindultunk szépen, akkor még térképpel. Első út, mondom, még soha nem utaztunk ennyi kilométert, ennyi időt. Felszerelkeztünk mindenféle jóval, beraktuk a négy gyereket és elindultunk. Max. 120. Rendben. És jöttek a német útépítések és csak jöttek és jöttek, velük együtt a dugók. Ekkor szembesültünk először azzal, hogy tud olyan sok autó lenni az úton, hogy egyszer csak a semmi nélkül is megáll a kocsisor. És csak vártunk, és vártunk, és vártunk. Gondoltuk te jó ég, biztos baleset. Aztán mentünk és semmi. Egyszerűen ennyi autó volt már 14 éve az utakon. 😦  Ami azóta csak rosszabb lett. 😦

22 órás utunk volt az első. El sem akartam hinni. Térképen néztük az útvonalat és alig haladtunk. 😦 Dávidkám mindig kérdezgette, hányadik oldalon tartunk már? És aki utazott már át Németországon az tudja, hogy bizony ott lehet róni a kilométereket százával és még mindig Németországban van az ember. 🙂 

Mikor Magyarországon voltunk akkor megkérdeztük egy szalonban, hogy tényleg nem lehet ezzel az autóval 120-nál többel menni mert új? Mondták, hogy nem is értik miért mondták, dehogy nem. Visszafelé azért már gyorsabb volt. 🙂 

Aztán valaki mondta, hogy menjünk Luxemburg felé. Arra hosszabb, de kisebb a forgalom és így hamarabb meg lehet tenni az utat. Később találtunk még rövidebbet Luxemburgot kikerülve, erre szinte nem volt építkezés évekig és bár 45 km-rel hosszabb volt tényleg lehetett haladni rendesen. Eltelt pár év, itt is megjelentek egymás után az útépítések és már nem volt érdemes arra járni. Maradt a Köln-Frankfurt felé vezető út. 

Nagyon sokan panaszkodnak amikor ünnepek előtt elindulnak, hogy rengeteg az autó, nagyon sokan vannak az utakon, sok a dugó, az ideg eszi meg őket mire a célhoz érnek. Elhiszem. A 14 éves tapasztalatom szerint érdemes áldozatot hozni. Sokszor elég egyetlen nappal hamarabb indulni mint mások. Vagy később. Kinek mi a jobb. De lássuk be, hogy ünnepek előtt aki teheti munka után szombaton indul el. Kell a szabi. Szóval vagy az ideg, vagy egy nap szabi. Ja nem, kettő, mert visszafelé is ugyancsak így érdemes indulni. Előbb vagy utóbb mint a többiek. 

Mi húsvét előtt csütörtökön mentünk (akkor már szünet volt a belga iskolákban)  és kedden jöttünk. Nagyon sok évek óta tartó építkezés befejeződött (majd lesz másik 😀 ), remek az új úton száguldozni. Ami még feltűnt, hogy sokkal több volt a korlátozás nélküli lehetőség, tehát lehetett száguldozni. Nagyon kevés volt a notórius száguldozó, azért akadt, de a 150-160 a legtöbbeknek elég volt, azzal lehetett szépen haladni is. Mi tuti, ha megtehetjük ezután is mindig így megyünk, 1 nappal előbb vagy később. A mi nyugalmunk érdekében. 🙂 Mert még a légkondi mellett is nagyon rossz állni a semmi közepén 20-30 perceket csak úgy. Mert sokan vagyunk. 😦 

Visszafelé szépen le is vezettem Gyuszinak, hogy kitalálhatnának olyan vonatokat, amikre rá van írva a nagyobb városok neve. Minden különálló vagonra azok hajthatnának rá, akik oda mennek. Szépen egymás mellé állítanák a vagonokat, hogy mindig az utolsókat kelljen lekapcsolni az adott városokban. És akkor nem az autók hanem a vonatok száguldozhatnának az autókkal és a család sem lenne mosott mire a célhoz ér. 🙂 Tudom-tudom, álmodozzak csak … 😀