Akik végig kisérték velünk ezt az évet azok érteni fogják, hogy joggal mondhatom, megjártuk idén a mélységeket az év elején, majd a magasságokat is. 

Ami a legfontosabb, még mindig összetartó és szerető a családunk. Bár a lányok mindketten külön utakon járnak a párjukkal, de azért életünk, szívünk tevékeny részei még ma is. ❤ Dávid elköltözött Kortrijk-be ahol tanul. Nehéz volt őt elengedni, de menni akart, hogy könnyebb legyen az élete. Nem biztos, hogy az lett, sokat van egyedül, aki nagy családban nőtt fel az érti, sokszor írja hiányzunk neki. Azt gondoltam, hogy majd alig fogjuk látni őt, hiszen megy a barátnőjéhez Brüsszelbe, de nem volt olyan hétvége, hogy ne jött volna haza. ❤ Hálás vagyok az ő szeretetéért is. ❤ Barnus és a kutyuk, cicák itt élnek velünk. 🙂 ❤

Gyuszi a munkájában sikeres, ezt el is ismerték, rendkívül büszke vagyok rá! ❤ Igaz vannak időszakok amikor nagyon sokat kell dolgoznia, de valahogy ennek is vége mindig és új erőre kap. Idén nem kellett mennie sokat kiküldetésbe, épp tegnap este kérdeztem, hogy nem merte bevallani mennyit kell mennie jövőre. 🙂 Elvileg csak az ENSZ-be kell majd, de biztos lesznek meglepetés utazások. Hát, várjuk ki a végét. 🙂 

Katinkám egészségileg, lelkileg jól van. Év közben úgy alakult, hogy összeköltözött a párjával és utánunk jöttek vidékre. Egy év elég volt neki az áhított Brüsszelből. Én csak remélni mertem, hogy így lesz, de ő magától is rájött, hogy a zajos város nem neki való. A szomszéd faluban laknak, tőlünk 10 percre. Nem telik el egyetlen olyan alkalom sem, hogy mikor megyünk hozzájuk Gyuszi ne mondaná de jó, hogy ilyen közel vannak. Ami a legfontosabb, hogy boldog! Ez kihat nála mindenre!!! Idén volt 30 éves, nagyon várta már és meg is ünnepelte! Ereje teljében van, egy szavunk nem lehet. 🙂 Munkájában sikeres, előléptették, majd az év második felében elkezdett kacérkodni az önállósággal, amit december közepén meg is lépett. Bátor gyerek, dehát mindig is az volt! Példaértékű az élete, a munkája, az emberekhez való viszonya, az amit tesz az egészségéért! 

Esztike ugye tavaly férjhez ment és vettek egy kis házikót. Sajnos ők messzebb vannak tőlünk, de szerencsére autóval 40 perc. Amikor tudunk megyünk, amikor tudnak jönnek, azért igy is sokat voltunk együtt. Év végére ő is munkát váltott, nagyon kimerítette lelkileg az előző helye. Mivel nem a munkavégzéssel, hanem a minőséggel, az emberi oldalával volt gondja, így remélem boldogabb lesz az új helyén a következő évben. Boldogabb és nyugodtabb! Ráférne az aranyosra, sokat dolgozott és szélmalomharcot folytatott, ami kivett belőle sok erőt ilyen fiatalon. No majd jövőre reméljük a legjobbakat. 🙂 

Dávid ugye elment a lelkem a sulihoz. Meglátjuk mi lesz, az iskola nagyon nehéz, de küzd és ezt becsülöm benne, mert 5 éve ha ezt mondja valaki, hogy ilyen ember lesz rendesen szembe nevetem. Felépítette magát rendesen, de ebben nagy szerepe van a párjának is, akivel már lassan másfél éve együtt vannak. Nagyon édesek együtt és őszinte szerelem van közöttük. Segítik egymást ahol kell és én ettől többet nem is kívánhatnék nekik, hogy maradjon így minden! 🙂 

Barnus. Az én kicsi Barnuskám. Tavaly 18 éves lett! 🙂 No vele megjártuk a hadak útját. Nem akarom ujra leírni, akit érdekel elolvashatja, az idei bejegyzések zöme sajnos róla szól. Rettentő messzire került mindenkitől az év elejére, de aztán rájött, hogy én vele vagyok. Rájött, hogy harcolok vele, de neki is akarni kell. Tisztelem az akaratát! Mára elértem nála is, hogy nem akarja feladni. Az Orkambi dolgozik rendesen, teszi a dolgát és így jól van. 3. évre is megkaptuk az engedélyt. Kiderült nagyon sok dolog róla év közben, a legnagyobb felfedezés, hogy gluténérzékeny a laktózérzékenység mellett, majd kiderült, hogy sok alapvető kajára allergiás. Ezeknek a teszteknek épp a napokban értünk a végére, majd írok róla pár nap mulva. Kiderült, hogy a gyerekem nem szimuláns, nem beszéli be magának, hogy beteg. E miatt komoly összetűzések voltak a cf-es kezelőorvosával, mely most fog kicsúcsosodni azt hiszem január 7-én. 😦 Dávid azt mondja, hogy összenőttük Barnussal. És van benne valami, igen. 🙂 Ő jelleme változik, hiszen most válik felnőtté testileg, lelkileg már régen az sajnos. Engedte, hogy megismerjem és ő is akart engem megismerni. Ezáltal nagyon jó barátok is lettünk. Ritkán szól, mondja a véleményét, de olyan kristálytiszta látásmódja van, hogyha megszólal akkor kénytelen az ember odafigyelni rá! Mosolyog már, ha kikérem dolgokról a véleményét, mert tudja, hogy nekem számít. 🙂 Megyünk tovább! 🙂 

Voltak nehéz napjaink, de a kutyikák akkor is mosolyt csaltak az arcunkra. Ők nem tudták, hogy most komolynak kell lenni, Charlie kitartóan ült a lábunk mellett mig akaratlanul is el nem kezdtük simizni. Brunó mindenkinek fényt hozott az életébe, Dávid csak Brunóterápiának hívja, tele van szeretettel, játékossággal ez az okos kiskutya. 🙂 Sam a macis bujásával, gyönyörű goldimosolyával csalt sokszor mosolyt a mi arcunkra is. 🙂 Jack nagyon sokat változott. Barnussal nagyon egymásra kattantak. Mintha tudta volna ez a kiskutya, hogy nagyon kell ő a kisgazdinak. Azt gondolom Jack nagy titkok tudója lehet. ❤ Védi, óvja pici testével Barnust, a kiskutya arca elváltozik ha a gazdi ránéz. Dumájával meg minket is levesz a lábunkról. 🙂

KisBüdi végleg felköltözött az emeletre, mert nincsenek jóban Jack-kel, jobb a békesség, ő fent él, éjszaka jár le csak. Samu néha ad egy jól irányzott taslit akinek éppen kell, igy ő hol az egyik kutyával, hol a másikkal alszik. 🙂 Ő egy igazi szeretetgombóc, nem érdekli, hogy te most mást csinálnál, vagy akármi. Jön, itt van, szeretgetni kell, simizni és csodaszép szemével néz ránk, hogy lécci-lécci. 🙂 

A kis házikónkat még mindig nagyon szeretjük. Idén nem nagyon volt pénzünk amivel javithattunk volna rajta, de szerencsére nem is nagyon kell, hiszen igazán jó állapotban van. Mindennek el fog jönni az ideje, annak örülünk ami van. 🙂 

Hát ennyi. Ennyi történt nagy vonalakban velünk, a családunkkal. Éltünk, megéltünk mindent. Emberek jöttek-mentek az életünkben, volt aki nyomot hagyott, volt aki angolosan lelépett. Van akinek fáj a hiánya, de már megszokjuk lassan. Van amiket nem értek, de nincs jogom, hogy bárkit is kérdőre vonjak a miértekről, ez az ő joga, ő döntése volt. De lettek új emberek az életünkben, akik bizony volt, hogy napról napra bearanyozták az életünket. Volt, hogy csak ők tartották a lelket bennünk. Volt, hogy elbujdokoltam volna de nem engedték. Aztán voltak nagy ujra egymásra találások, örömök, sirások. Emberek vagyunk, érzünk, sodródunk, történnek velünk a dolgok. Befolyásolnak, megéljük a mindennapjainkat, amik a mieink és csak kevesen érthetik meg. Néha elfáradunk de itt vagyunk egymásnak és megyünk tovább! Azt gondolom, hogy ettől család a család. ❤