Nem járunk sehová. Szerettünk volna, időnként elmentünk, elloptunk magunknak egy-egy fél napot, de bizony előfordult nem egyszer, hogy otthon valami gond lett és trappolás lett a vége, irány haza. Ha én elmentem akkor meg tuti. Nem tudom miért, de így alakult. 

Sok-sok évvel ezelőtt kaptunk egy kirándulásra bónt a gyerekekről, addig-addig huztuk, hogy lejárt. A barátainktól is kaptunk egy hasonlót a házassági évfordulónkra. Az is lejárt, nem használtuk fel. Mindig volt valami, mindig beteg lett valaki, rossz időszak volt.  És így lassan leszoktunk arról, hogy bárhová is elmenjünk.

De nem volt ez rossz, hiszen szeretünk itthon lenni a mi kis háborítatlan világunkba, néha elmentünk barátokhoz, vagy ők jöttek, ez adta a változatosságot. 

No de! Kb. két hete jön a naptárba egy bejegyzés, múzeumba megyünk!!! 🙂 Mi, ketten! 🙂 Hétfő délután, időpontra! 🙂 Van Gogh. Szeretem, szerettem, menjünk! 🙂 

Az egész napi rohangálás mellé még beszuszakoltunk egy múzeumlátogatást is. 🙂 A pisilő kutyustól nem messze álltunk meg, Brüsszeliek már talán tudják is merre jártunk. 🙂 

A Beurs-ön jártunk, már messziről látszottak a hirdetések, ide gyertek, itt van a Van Gogh kiállítás. Mi meg trappoltunk. 🙂 A lépcsőn felfelé araszolva mondtam is Gyuszinak idejére sem emlékszem mikor voltam utoljára múzeumban. Sajnos, pedig de szerettünk régen múzeumba járni. 

Időpontra lehet csak menni, hogy ne legyenek tele a termek. Beléptünk és azonnal a gyönyörű képek, a zene, a megvilágítás, minden megfogott. Csodálatos, másik világba csöppentünk, pedig még csak az első teremben jártunk.

Innen egy nagy terembe léphettünk be, ahol ugyancsak szólt a zene, a csarnok csodás akusztikáját kihasználva. A falakra vetitették Van Gogh képeit, némelyik életre is kelt. Ebben a teremben a földön szőnyegek voltak, ahová le lehetett ülni, feküdni és úgy élvezni a kiállítás zenéjét, színeit. Hátrébb székek, padok voltak felsorakoztatva, mindenki kiválaszthatta a számára legkényelmesebbet. Innen nem nagyon akaródzott elmenni. Még soha nem volt ilyenben részem, igy minden pillanatát nagyon élveztem. 🙂 

A következő teremben is képek voltak kiállítva, írások Van Gogh életéről, munkásságáról.

Az utolsó helyen pedig virtuálisan is bejárhattuk a képek alapján azokat a helyeket, ahol a képek készültek. Csodás élmény volt.

Aki itt él és van rá ideje, január 6-ig van ez a kiállítás, az menjen el. Remélem mindenkinek legalább olyan könnyeket fakasztó élményt ad, mint nekem. Hálás vagyok, hogy láthattam, részese lehettem. 🙂 ❤