Gyuszi nagyon sokat dolgozik. Ha lehetőség van rá akkor kérem vegyen ki pár nap szabit, mert muszáj pihennie, csinálni a semmit, vagy éppen csinálnia amik elmaradnak a ház körül és én nem tudom megcsinálni.

Az ünnepek közeledtével pár hete mondtam neki, hogy toldja meg szabadnapokkal a hét második felét, igy itthon lehet egy egész hetet. Gyorsan le is csapott a naptárra, nem volt semmi, ki is írta a szabit.

Pénteken mikor hazajött leeresztett a lelkem rendesen. Lerogyott a nappaliba, a fiúk meg mintha érezték volna ezt össze-vissza rohangáltak körülötte, örömködtek neki.

Később Charlei mindenkit elküldött, majd bevágta az “én apukám” fejet és boldog vigyorral bújt hozzá. 

Ma már szerda van, de a négylábúak nem tudnak betelni azzal, hogy itthon van gazdiapu. Ő pedig pihenget, bár eddig volt azért szaladós napunk is rendesen. 🙂 

Vasárnap újabb receptet próbáltam ki. Gluténmentesként más azért az élet. Nem olyan egyszerű, könnyű. Másképp reagálnak a lisztek, a hozzávalók. Volt már ami a kukában kötött ki szégyen szemre, de nem adom fel. Múlt héten muffint sütöttem, fini lett, nem volt száraz, nem volt darabos és még másnap is meg lehetett enni. 🙂

Keresnem kellett egy tortaalapot, hiszen itt azért rendesen szoktak lenni szülinapok, alkalmak amikor van mit ünnepelni. Bár Barnus annyira nem, de Esztike jobban szereti a sütiket. Aztán egyszer csak szembe jött egy kakaós tortalap recept a facebook-on. Pont jó alkalom volt rá egy vasárnap délután, igy megsütöttem. Készült hozzá vaniliaöntet és meg lehetett még diszitésként az egészet koronázni tejszínhabbal. 🙂

Aminek nagyon örültem, hogy finom lett. Remekül fog ez a kis recept szolgálni a szülinapi tortákhoz alapjához. 🙂 Egy gonddal kevesebb. 🙂 

Voltunk még egy csudi helyen hétfőn, mindjárt elmesélem azt is, de külön bejegyzésben. 🙂