Biztos sokan ismerik az érzést, amikor valami hiányzik, de nem tudod mi. Az ebédlőnk már másfél éve készen van, de valahogy olyan érzésem volt, mintha félbe hagytuk  volna. A másik dolog, hogy nagyon szeretem a virágokat, nem csak kint, bent is. Amit lehet azonnal kiviszek a tavaszi napsütésre, ősszel pedig szépen beköltöznek a lakásba, mindennek megvan a helye. Fura, hogy itt nem nagyon lehet kapni virágtartókat, amit az ember otthon összeszerel, felpakolja a cserepeket rá és aztán örömmel nézegeti a kis művét. Ikea-ban lehet kapni hébe-hóba, de nem olyat szerettem volna. Hoztunk egy nagyobbat két éve Magyarországról, de arra ráfér 6 virág és annyi. Egy sarokban, egy ablak előtt remekül mutat, és a többi? Meg hát attól is lesz otthon egy lakásból, hogy kellemes dolgokkal rakja magát körbe az ember, ki ezzel, ki azzal, számomra a virágok nagyon hiányoztak. 

Egyszer azon gondolkodtam, hogy szegény uramat mire vegyem már rá, hogy csináljunk valami virágtartót, amikor eszembe jutott, hogy valamikor réges régen, még a mult században drága Apósom csináltatott egy virágtartót otthonra. Nagyon megtetszett, kértem ha lehet nekünk is csináltasson egyet. Meg is lett, majd jött velünk még Veresre is az virágtartó, majd mikor összerámoltunk és eladtuk a házat akkor a sok cókmókkal együtt felkerült a padlásra. Most eszembe jutott, vajon meg van-e még? 🙂  

Előkeresték a drágák, megtalálták minden részét, egy kedves ismerősünk pedig alkalomadtán elment érte, elhozta mult hétvégén. Akkor beállították a fiúk a garázs egyik sarkába, de én már tűkön ültem, szegény Gyuszi meg tudta, nem fog az sokáig ott ácsingózni magában. 😀 

Szombaton finoman céloztam, hogy venni kellene festéket, lefesteném. 🙂 Vettünk. 🙂 Esetleg pár virág is jól jönne. 😀 Ne vegyünk nagyokat, inkább többet és szépeket! Vettünk. 🙂 Majd vasárnap, hogy lécci szedjék szét, mert azt én nem tudom, lefesteném, csak be kell állítani ha kész a helyére.

Meg is lett, kellemes idő volt, sütött a nap, lengedezett a szél, rekord sebességgel száradt a festék. 🙂 A sok lécci-lécci eredményeképp a fiúk összerakták és beállították  a megálmodott helyre. 🙂 ❤ És igen, pontosan ahogy elképzeltem, sőt talán még szebb. A végén már nagyon lelkes volt mindenki, ide-oda rakosgattuk a virágokat, melyik hol mutatna jobban. 🙂 

Sok virág még kicsi, de megnőnek és akkor lesz igazán szép, a lényeg viszont, hogy nekünk igy is nagyon tetszik. 

Azt hiszem most már rá lehet mondani, kész az ebédlő. 🙂 

Még virágoztam, de azt írom mindjárt külön bejegyzésben. 🙂