Mindig voltak ibolyáim. Egyszer csak elkoptak, nem is tudom miért, hogyan. Egy kedves ismerős jött hozzánk látogatóba és kereste az ibolyákat. Ő mondta, neked mindig annyi ibolyád volt, hát hová lettek. És tényleg, hová lettek? :O Azóta módszeresen odafigyelek rá, ha látok újat, szépet, más színűt, más sziromformájut akkor veszek még ha picike is, hiszen majd megnő. Egész évben szeretem őket, de különösen télen, hiszen ők hoznak egy kis színt a szürke téli hétköznapokba. 🙂 Most éledeznek, megint lesz télen tombolás. 🙂 

Egyet soha nem csináltam, nem szaporítottam őket. Valahogy nem. Pár hete leesett az egyik kis bokorról egy szép húsos levél. Sajnáltam kidobni, eszembe jutott, hogy mi lenne ha  vizbe tenném? Nem én találtam fel a spanyol viaszt. 😀 Valahol olvastam régebben. 🙂 Gondoltam próba cseresznye. 🙂

És egyszer csak azt láttam, hogy ott bizony kis gyökerek nőttek. Hétvégén pedig nézegetem az üvegen keresztül messziről, hogy mi eshetett a vízbe, amikor közelebb érve látom, hogy az bizony nem piszok, hanem pici levelecskék. No akkor futás a kisházba, pici cserép, pici tartó keresés. Majd megkértem, hogy legyen szíves legyen jó ibolya és nőjjön nagyra. Fogalmam sincs milyen színű és formájú lesz, de reménykedem hamarosan ki fog derülni. 🙂