Az úgy kezdődött, hogy Gyuszinak el kellett mennie kiküldetésbe Ukrajnába. 4, azaz négy egész napra! Ez még pont az a határérték amit eltűr Charlie. Addig tartja magát, de utána már jön a hiszti, a süketség, a letargia, a nemtörődömség, nem eszik, teljes kétségbeesés, most mi lesz?!

A gondok már akkor kezdődtek, amikor hétfőn előkerült a kisbőrönd, no vége volt a világnak. 😦 Már csak dőlt jobbra-balra kelletlenül. Ha lehetett volna a bőröndbe dőlt volna, hogy megy gazdival. Ő lesz a legjobb kutyus a világon, nem lesz vele baj, majd a tárgyalóasztal alatt elszunyókál a gazdi lába mellett, még pisilni sem megy ki, csak had mehessen vele. ❤ 

Kedd reggel bucsu, buksisimi, kézfogás, vigyázz anyucira, te vagy a főnök most 4 napig, tartsd a rendet a falkában! ❤ Jó, jó, tartom csak ne menj el … 😥  Kivittem Gyuszit a vonathoz, drága szívem szomorú szemekkel nézett rám, hogy legalább te visszajöttél. 

Annyira tudta, hogy nem jön haza … csak kedvetlenül heverészett az előtérben. Esti játék meg volt, úgy ahogy, vacsi is úgy ahogy. Nem akart feljönni, lefeküdt a bejárati ajtóval szemben, hogy ő várja a gazdit. Leültem mellé és elmondtam neki, hogy most nem jön gazdi. Megvakarásztam, simi-simi, mondtam, hogy nekem is nagyon hiányzik, de már csak 3-at kell aludni nélküle. Sikerült felrimánkodni az emeletre. A többit mutatom  képekben, én már ágyban, olvastam volna, ha nem kellett volna mindenkinek a lelkét ápolni, mert főleg a kicsik nem értették, hogy miért nincs itthon a falkavezér? 

Charlie-nak nagyon kedves arca van, ilyen szomorúnak, te jó ég most mi lesz pofinak még valahogy nem is láttam. 😦  Az a szerencsétlen, elhagyott, gazdátlan kutyafej … 😀

Mondtam jól van, gyere megvigasztalgatlak. Charlie 33 kg és hát bizony elég nagy kutya. Szó szerint rámmászott, az ölembe akart mindenképpen feküdni. 

De valahogy sehogy nem fért el rajtam, kicsi voltam hozzá, hát lefeküdt mellém, szorosan hozzámsimulva. ❤

Majd felkapta a fejét és odamászott a gazdi helyére, sóhajtott egy nagyot és elcsendesedett végre. ❤

Tartottam tőle, hogy a hiszti nem a 4. nap után fog jönni, mert ennyire érzékenyen még soha nem reagálta le ha Gyuszi elment. Azért lett volna ez gond, mert Charlie a falkavezér, ha ő lelkileg nincs jól az a többiekre is kihat. 😦 Semmi kedvem nem lett volna morogni velük. 😦 De nem volt gond, reggel vidáman kelt és nem is lett szomi. 🙂

Csütörtökön délután Katinka meglátogatott minket, jaj annyira örültek neki, mintha 1 éve nem látták volna. Körberajongták, mindenkinek Katinka kellett. Persze drága bocikánk maradt Katinkánál az örök kedvenc, Sam amikor csak tehette, hozzáfért akkor odabujt mellé. 🙂 ❤ Mondta is Katinka, hogy majd lehet elviszik 1-1 hétvégére amikor otthon vannak, mert ugye Sam Dávid kutyusa, csak Dávid is ritkán van itthon. Akkor minden pillanatot együtt töltenek, nagyokat sétálnak, de ez egyre ritkábban van, igy marad ránk a bocika (én hívom igy, mert komolyan akkora mint egy ma született kisboci 🙂 ). Nem szenved hiányt semmiben, visszük magunkkal őt is mindenhová, mindenben részt is vesz, nagyon kedves, aranyos, lusta boci. 🙂 

Aztán elérkezett végre a péntek délután. 🙂 Jött egy sms Gyuszitól, hogy most szállnak fel Varsóból. Abban a pillanatban Charlie felkapta a fejét és nézett rám. 🙂 Egyetlen szót sem szóltam!!! Felöltöztem, majd mondtam neki, hogy megyek Apuciért, jössz a reptérre? 😀 Naná, repült. Szépen megfésülködtünk, piros nyakkendőt kötöttünk, pórázt fel és rohant az autóhoz az a kutya, aki különben nem szeret autózni! 🙂 Szépen bekapcsoltam a biztonsági övbe és robogtunk is. 🙂 Gyuszi nem tudta, hogy viszem, már láttam őt messziről, ő minket nem. Szóltam Charlie-nak: Hol van Apuci? Keresd Apucit! Először egy pasihoz odarohant, de mondtam neki, hogy nem-nem, keresse meg. No annyi volt mikor meglátta, én kb. a levegőben lebegtem amíg oda nem értünk. Nagy öröm volt, jó, hogy elvittem. Pedánsan viselkedett, minden mozdulat a helyén volt persze addig, míg meg nem látta gazdit. De utána is a legjobb, legügyesebb volt. 

Mindig meglep, hogy mennyire okos és intelligens! Nagyon büszke vagyok rájuk, Gyuszira és Charlie-ra! Élete első kutyája. Csak egyet sajnálok, hogy nem előbb. De nem baj, most volt itt az ideje. Ha mindenki így készülne már lelkileg, olvasna, tanulna a kutyákról még mielőtt meglenne az áhított kutyus, akkor sokkal több boldog kutya és gazdi lenne a világon. ❤ 

“Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.” ❤ ❤ ❤