Egy időben nagyon sokat írtam róluk, akkor meg is ígértem magamnak, hogy kevesebbet lesznek főszereplők, hiszen nem mindenki szereti a szőrös-tollas állatokat. Persze az is igaz, ez a mi blogunk és azt írunk amit akarunk, ha az életünk részei ők akkor az itteni történeteknek is részeik kell, hogy legyenek. 😀

Taszika miatt jutottak ez eszembe. ❤ A goldis oldalon volt egy olyan bejegyzés, hogy a szivárványhídon túlra költözött goldi után megérkezett az új goldigyerek. Aztán többen is visszagondoltunk azokra a négylábúakra akik már nem lehetnek közöttünk. Én Taszikára, szívem örök csücskére, a jó barátra, a tanítóra, az én drága szeretetmacimra. ❤ Másfél éve nincs velünk de még mindig nagyon fáj az elvesztése, elmondhatatlanul. Még mindig nem sikerül visszafojtani a könnyeket ha szóba kerül. 😥  Édes drága barátom, te a lelked jóságát adtad én meg harcoltam érted, hogy sokáig megtehesd. Közben észre sem vettük, hogy megváltoztattad a szívünket … ❤

No de kezdjük csak az elején, Sam. Édes drága kicsi bocika, csak igy hívom néha kedveskedve, hiszen olyan nagy és kb. olyan jámbor is. Egyetlen kutyának sincs ilyen mosolya mint neki nézzétek csak:

A napokban lesz 8 éves. Lusta a drágám amennyire csak lehetséges, de nagyon kedves, jóindulatú és bújós. Lehet vele beszélgetni, elmondja a véleményét a dolgokról, minket a családját nagyon szeret, a többi meg nem lényeges számára. 🙂 Hála Istennek egészséges, néha hisztizik egy kicsit, főleg makacskodásban jön ez ki, mikor eszébe jut, hogy gazdi nincs itthon, de ezen nem tudunk segíteni, egész nyáron Brüsszelbe dolgozott diákmunkásként, 2 hét múlva meg költözik a sulija városába, nem látjuk sajnos sokat majd. De nyáron is hazajárt hozzá, nagyokat sétáltak, utána meg itt volt Gyuszi, nagyon szereti őt és hallgat is rá, elfogadták ezt a helyzetet mindketten.

Charlie! A világ legjobb, legédesebb, legaranyosabb, legszófogadóbb, legjátékosabb, legnyalósabb, legszerethetőbb kutyája!!! ❤ 

Idén volt 4 éves. Már 4 éves! Komolyan mondom, a legnagyszerűbb kutya akit valaha ismertem. Kedves, tisztelettudó, tudja hol a helye és már párszor bebizonyította, hogy a rábízott falkát nagyon szépen és jól irányitgatja. Tudatlanságomnál fogva volt amit nem értettem, hogy miért csinálja, mára azt is megtanultam, ez az irányitószerephez hozzátartozik. Hihetetlenül kedves, annyi szeretet van benne, hogy időnként nem bír magával, olyankor “letámadja” 🙂 az embert és körbenyalja. 😀 Órákat tudnék róla zengeni, hálás vagyok Gyuszinak, hogy olyanná tette amilyen most és részem lehet abban, hogy milyen az élet egy okos és intelligens kutyával. Minden nap tanit valamit, olyan mint Taszika volt. ❤ Érdekes, hogy Taszika Sam-et ki nem állhatta, néha még össze is kaptak, Charlie-t viszont attól a pillanattól kezdve imádta, ahogy betette ide a mancsát. Sokat tanított neki, figyelt rá. És most sokszor olyan érzésem van, hogy ő viszi tovább Taszika tanítását. A kedvessége, bujása, a figyelme, a fegyelme. A meleg barna szemek. Mindennek örül, ha csak ránézek is elég ahhoz, hogy boldog legyen. Akármi is történik azonnal mellettem terem. Sosem érzem magam egyedül, hiszen itt van velem. ❤

Jack. No ő egy külön szám! Kis vakarcs. 😀 Nem, nem az. 😀 De! 😀 Ebben a képben minden benne van:

Mindenről tudni akar, mindenben benne van, Sam-et simán leugatja és elzavarja, makacs mint egy öszvér, a KisBüdi réme, közben meg szanaszét cukiskodja magát. Gyuszit imádja, olyan vele mintha egy kiscica lenne. Gazdi az élete, mindene. Nyáron meg volt az utolsó műtétje, most már rendben leszünk. Nehéz élete volt a kicsikének, főleg az első év volt szörnyű, de remélem ő már nem is emlékszik belőle semmire, bicegés nélkül jár, szalad, a farkincáját ezerrel csóválja. Most már a kis pocija is meg lett műtve, ki lett ivartalanítva és a golyókat is megtalálta a doki bácsi, ezzel kivételesen szerencséje volt, nem kellett nagy mütéten átesnie. Barnussal már rutinosak voltak a műtét után, szépen gyógyult, varratszedés is rendben lement, most már tényleg nincs akadálya a hosszu boldog életnek. Sikerült megtalálni a neki tetsző kaját, jó étvágya van, kis vasgyúró lett, hát, nőni nem fog az már biztos, ilyen icipici marad, de nem baj, őt igy szeretjük, a kis rigolyáival együtt. 🙂

Brunó. Jaj gyerek, nagyon gyerek. Épp most vagyunk túl egy hisztikorszakon, hát nagyon rossz volt, tényleg mint egy gyerek. Tibeti, fajtájához hűen próbálkozik rendesen. Egész nap meg nem áll. Valakit mindig nyúzni kell, valakihez hozzá kell érni, valakivel csinálni kell valamit. Meg fog még izzasztani bennünket párszor, tudtuk ezt, hiszen ismertük Taszika makacsságát is, de azt is tudtuk, hogy a szíve a helyén lesz. És igen, igy is van. Ő az aki simán odaül melléd, hozzád dől, odanyomja a fejét és egy sóhajjal jelzi itt vagyok, bújjunk össze. Nem lehet elküldeni, a szája be nem áll, nem ugat, hanem dumál. Mindent kommentelni kell. Játszani nem lehet tőle mert minden lassu, alig lehet valamivel lefoglalni, mert nincs még most sem türelme hozzá, és különben is egész nap játszunk már, játszunk már, játszunk már. 😀 

Róla elmondható, hogy mellette elaludni nem lehet. 😀 De imádjuk azt a drága kis pofiját és szerintem ő ezzel teljesen tisztában is van. 😀 ❤ Dolgozunk rajta rendesen és már nagyon sokmindent megtanult tényleg de még hosszu az ut előtte, előttünk. 🙂

KisBüdi. Drága szívem felköltözött a felső szintre. Jack annyit kergette, zavarta lent és nem tudott elbújni, hogy felköltözött a hálószobánkba, ott is a szekrény tetejére. Megsajnáltam szegénykét, igy nemrég megkértem Gyuszit, hogy vigyük fel neki a nagy kaparófát amit vettünk vagy fél éve, azon van játék, van alvóhely több is, hátha leköltözne a szekrény tetejéről. Igy is lett, tudja Jack nem éri el, igy nyugodtan alszik a kis helyén. Még mindig szeret éjszaka énekelni, elkápráztatva minket tehetségével. 😀

 

Ő a legidősebb most a családban a négylábúak között, már 11 éves, de nagyon szép cica, akkor is, ha jó pár szörnyűség érte már az életben és elveszitett a 9 életéből már vagy 3-4-et. 

Samu, KisManci, nos őt néha nem is tudom, hogy kutya-e vagy cica. Ugye a kutyák között nőtt fel és leutánozta a viselkedésüket, a mai napig ha csöngetnek akkor a kutyák ugatnak, ő morog. Ha ők szaladnak, hogy ki jött, akkor Samu is szalad, hogy ki jött. Hála Istennek nem volt 5 éve beteg, jól tartjuk a diétát, pedig beleszokott kontárkodni KisBüdi kajájába is, de azért a csobogós itató megtette a hatását amiért megvettük, itatja magát és neki ez a lényeg. Samunak nincs gondja Jack-kel mert eleve nagyobb mint ő, aztán meg már pár jól irányzott taslival megmutatta neki, hogy vele ne huzzon ujjat. 😀 Szóval Jack fél tőle. 😀 Azt gondolom, hogy nagyon gazdifüggő cica, nem bír meglenni egyedül. Tudja mikor van az a napszak, hogy leülök, azonnal ott van és rámtelepszik. Hetente tart szeretetrohamot amikor ezerrel dorombol éjszaka is a fülembe és épp hogy hozzám érve de tapogatja az arcomat. 😀 A goldikat imádja, bújik hozzájuk, nyalogatja őket, Brunóval igazi se vele, se nélküle kapcsolatban vannak, olyanok mint két gyerek akik nem tudnak mit kezdeni egymással 🙂 

A madárkáim is megvannak az aranyosak, szorgosan hordtam őket egész nyáron,reggel ki este meg be a garázsba. A szomszéd cicáitól féltettem őket, igy inkább már második nyáron hurcibálom őket ki-be. 🙂 

Hát így vagyunk mi a kis állatkáinkkal. Ha minden igaz, akkor jövőre lesznek tavasszal pipikéink. Nem sok, 4-5 db. Kakaska nem lesz, mert mondta Gyuszi, hogy az ő fülébe ne kukorékoljon senki hétvégén hajnalba, elég hogy a szomszéd kakasa fujja az ébresztőt. Kicsit tartok tőle, hogy Jack vajon hogy fogadja majd a kis pipikéket, mert természetesen kéz alá szeretném szoktatni őket, de valahogy majd megoldom.  Én ajánlottam már kiskecskét, meg barikát is, hogy majd ők lerágják az udvaron a füvet, de Gyuszi mindig vigyorogva mondja, hogy NEM ! 😀 Azért még próbálkozom. 😀