Tegnap este beszélgettünk, majd hirtelen eszembe jutott, te jó ég, holnap 13-a! Nevettünk, de közben sirtam is volna. Nem lehetséges, hogy 32 éve a felesége vagyok! Még nem lehet! Hisz most házasodtunk össze. Szívemben őrzöm annak a napnak minden szép pillanatát. ❤ Nevetve beszélgettünk tovább. Igazából ez 38, ugye mi tudjuk? Igen, 38. Hála a jó Istennek! ❤ 

Ma reggel már egyedül gondolkodtam a múlton. Mi jutott először eszembe? Hogy itt vagyok 51 évesen és még mindig nagyon szeretem a férjem. ❤ Aztán a hála … Hogy pont engem szeretett, hogy pont én kellettem neki és ez ma is így van. Meg felneveltünk 4 gyermeket, szivünk csücskeit, büszkeségeinket, 3 remélhetőleg már jó irányba, a negyediken meg dolgozunk. 

Azt hiszem ilyenkor mindenkinek sok dolog eszébe jut, van amire emlékezni sem akarok, de nagyon sok dolgot meg visszahoznék. Szép lassan elcsendesült a házunk, a gyerekek kirepültek, mi maradtunk. Szívem szakad meg, ha a régi ricsajra gondolok amikor még minden szoba tele volt élettel. 🙂 De aztán ott a mosoly is, hogy jól vannak. Ez az élet rendje, mondom magamnak. Az élet nem állandó mosolygásból áll, hanem leginkább küzdelemből. Küzdünk önmagunkkal, a párunkkal, a gyerekekkel, másokkal. Közben formálódunk és aztán meglátjuk a végén mivé válunk. 

Kérdezik időnként, hogy mi a titok. Nincs titok, csak szeretet és elfogadás. Meg mekkora szerencsénk van. Nincs szerencse, csak szeretet és elfogadás. Mi megküzdöttünk egymással egymásért, hogy azok lehessünk akik most vagyunk. Isten kegyelemből olyan szeretetet tett a szivünkbe, mely mindig mindent felülírt. Ez itt a lényeg! ❤ És reméljük Isten kegyelméből ez még sokáig igy is marad. ❤ 

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? 

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?