Gyorsan, nagyon gyorsan. Bár néha csak pihegtünk itt a melegben és sokat is panaszkodtunk e miatt, de akkor is jó volt. Gyuszi most volt életében először 4 hétig szabin. Mit mondjak kibirta. 😀  Mi is. 😀

Sok tervünk volt, amiből sok nem valósult meg. A konyhánk felújítása is csúszik  rendesen, mert mindig volt, van fontosabb. Pedig az is fontos lenne!!! No de nem gond, majd mindennek el fog jönni az ideje. Egyszer. 😀 

Festeni szerettünk volna. Tavaly költözés előtt kifestettük az egész házat, kivéve a konyha, közlekedő részt. Megbeszéltük a színeket, meg is tudtunk minden színben egyezni, kivéve a nappali szinét. De már annyira nem akartam ezzel foglalkozni, mondtam jó, legyen olyan amit Gyuszi mondott, bár már akkor is kirázott tőle a hideg, mert szerintem nem nappaliba való. Mikor felkentük akkor már ő is látta, hogy tényleg nem az amire számított, már akkor megígérte, hogy átfestjük. Én mondtam mire, ő mondta nem. Aztán itt volt ez a meleg, amikor ugye nem lehet festeni, kivéve ha csikos falat szeretne az ember. 😀 Szóval tolódott. Visszajöttünk Magyarországról, enyhült a fullasztó meleg, no elindultunk festéknézőbe. Voltunk Hencidán is meg Boncidán is. Megnéztünk ezerféle, színű, árnyalatú festéket. Kora délutánra rá is találtunk, természetesen a legdrágább festéknek van olyan árnyalata ami mindkettőnknek tetszik. No akkor ezzel is várunk, mert ha ez tetszik akkor ez tetszik, ezt vesszük meg. Így a festésből sem lett semmi.

Ekkorra már olyan állapotban volt a kert, hogy kimenni sem volt kedvünk, minden szó szerint kiszáradt. 😦 A málna elszáradt, a kerti tóból nagyon sok viz elpárolgott. A fű  helyén csak fehér valami porzott. Néha lementünk azért, meg minden nap játszottunk a kutyákkal, de ennyi. 

Leginkább azzal telt a nyarunk, hogy családunk tagjai jöttek-mentek. Először ment Katinka, aztán Barnus Magyarországra, aztán Katinkáék visszajöttek a keresztlányukkal. Közben költöztek, ő kórházba került. Megjött Barnus is a barátaink lánykájával. Közben Barnus kapott nyári diákmunkát, oda is eljárt. Főpróba volt ez, hogy fog-e menni a suliba járás, a nagy meleg miatt nehéz volt, de ment szépen. Miután végzett a munkával onnantól kezdve nálunk volt az ovi (ők hívták igy :D) Reggel telefon, hogy mindenki fel van, begyűjtöttük akit bekellett, aztán nálunk próbálták túlélni közösen a napokat a fullasztó melegben. A két lány Magyarországon él, de ők is teljesen kiakadtak ettől az időtől, mondták ez nem az a meleg amit otthon szoktak tapasztalni nyaranta, valahogy sokkal nehezebb elviselni. Ők tudják, ők tudnak különbséget tenni jobban mint mi.

Aztán jöttek meglepibe a nagyszülők Esztiékhez. Ezekben a napokban sokat találkozott az egész család, nagyon jó volt. Hol itt, hol ott jöttünk össze egy-egy vacsira. 🙂 Gyuszi szerette volna végig vinni a szüleit Európán, még tavasszal megtervezte, hogy két nap alatt megyünk haza, éjszaka pihenünk, alszunk és másnap megyünk tovább, nem terhelve a szülők szervezetét a hosszu uttal. Jó volt igy kényelmesen utazgatni, nézelődni. 🙂 Mit mondjak, más mint amikor mi végigszáguldunk fél Európán. 😦 

Otthon nagyon jó volt. 3 nap, ennyi jutott idén. Mióta anyám meghalt megváltozott az életem, emberekkel tudok beszélgetni, sok minden kiderül, kitudódik. Legtöbbször csak csodálkozunk a hallottakon, többször csak lehajtom és rázom a fejem. Sajnos emberek kérdéseire nem tudok választ adni én sem. 😦 De találkoztam számomra fontos emberekkel, akik a szivembe voltak. Hálás vagyok, hogy alkalmat adtak rá és reménykedem, hogy máskor is lesz rá lehetőség. Most már várnak haza páran engem is, érdemes lesz hazamenni. 🙂 

Találkoztunk az öcsémékkel, szuper jó estét töltöttünk együtt, nem akaródzott befejezni egyikünknek sem. ❤ Találkoztam a nagynénémmel, akit nem is tudom hány éve nem láttam, találkoztam az unokatesómmal és a férjével, a fiával. Vendégül láttak minket Debrecenbe! ❤ Jaj nagyon-nagyon jó volt velük. ❤ Kicsit sirattam hazafelé az elvesztegetett éveket, de ezzel már nem tudunk mit csinálni. Annak örültem ami most van. Tudom, nem lesz itt ennek vége. ❤ Vasárnap még bementünk Gyöngyösre bevásárolni gluténmentes és laktózmentes dolgokból, összepakoltunk és hajnalban útrakeltünk. És igen, most megint végigvágtáztunk fél Európán. 😀 Ennyi volt az idei nyaralás, kikapcsolódás. De jó volt, jó szívvel gondolunk minden percére és ez nagyon jól esik nekem. ❤  Lehet többet megyünk most már haza? No meglátjuk, ez leginkább Gyuszi munkájától fog függeni. 🙂 

Aztán elérkezett az a bizonyos vasárnap, amikor ne is beszéljünk róla, de holnap menni kell dolgozni. 😦 🙂 

Még két út várt ránk a repülőtérre, jött Barnus barátja, őt hoztuk-vittük a repülőtérre. Szombat este ő is elment, és mivel 2 hónapig itt jövés-menés volt, ezért most nagyon-nagyon csöndes a ház. Barnus sem és én sem vagyunk egy nagy handabandázósak, csak akkor mozgalmasak a napok ha Dávid is hazarobban, szó szerint. 🙂  😀

Ő most dolgozik, igy keveset látjuk. De jön az aranyos, mert mondja hiányzunk neki. ❤ Nem tudom hogy fogja viselni az egyedüllétet majd Kortrijk-ban, még két hét és költözik, kezdődik a következő tanév. Jót mosolyogtunk, mert tegnap itthon volt. Kérdeztem tőle hiányzik-e már a rajzolás, a munka. És azt mondta, hogy igen, nagyon. 🙂 Mekkora szerencséje van, hogy azt tanulhatja amit szeretne, hogy nem teher és nem kényszer. Egyetlen gyermekem sem várta az egyetemen az új tanévet. Hát most vele ez is megtörtént. Pont vele! 🙂 

És itt is vagyunk, hétfőn kezdődik a suli … no akkor lesz csak igazán fura ha Barnus is elmegy suliba! Pár hete még bárhová léptem valakibe belebotlottam. 😀 Milyen jó is volt, remélem lesz még ilyen mozgalmas nyarunk. Az egyik kis vendégünk (nem mondom meg melyik 🙂 ), azt mondta, szeretet terápián van nálunk. Volt sok beszélgetés, ölelés, őszinteség. Örülök, hogy igy érezte, jövőre mindenkit visszavárunk nagy szeretettel! ❤ 

Ne feledjétek:

A szeretet nem törli el a múltat de mássá teszi a jövőt!
(Gary Chapman)