Telnek a hetek. Mindig összehasonlitjuk Barnus állapotát az előző hetihez képest, naponta felesleges nézni, hiszen olyan csekély a változás.

Most a múlt hét végén visszaesett kissé. Rettentően érzékeny minden gluténos dologra. Édes drágám megnézte az itthon lévő meggyes sört, hogy rá van-e írva, hogy glutént tartalmaz. Nem volt, hát jó ízűen megiszogatta. Lett is aztán baj. 😦  Azt nem mondom, hogy visszamentünk a kezdetekhez, de nagyon visszavetette az állapotát. Mikor reggel láttam a sörösüveget a konyhában egyből megijedtem, no erre nem gondoltam, de vajon szabad-e? Mint utóbb kiderült, sajnos nem. 😦 Napokig megint nem evett, már volt, hogy megfenyegettem beviszem a kórházba (persze nem vittem volna!), mert ez így nem mehet tovább! Elérkeztünk megint oda, hogy rendben, akkor az én kedvemért egyél pár falatot. Onnan tudom, hogy nincs jól, fájdalmai vannak, mert most már vizslatja, hogy mit ehet, mindent néz miben mi van. Bár lassan eltüntetek most már minden liszteset a házból.

A lányok itt voltak múlt hétvégén, szépen összepakoltam ami csak a kezem ügyében akadt, és nekik adtam. Még véletlenül se legyen itt olyan amiben glutén vagy laktóz lehet. Laktózos nem nagyon volt már, de azért a HelloFresh maradékai igen.

Nagyon jó a HelloFresh, úgy néz ki bevált nálunk. 🙂 A kajákra oda van írva milyen allergéneket tartalmaz de lehet rendelni olyat is amire rá van írva kifejezetten, hogy glutén vagy laktózmentes. Rendeléskor mindig megnézem mi a gond a kajával, ha tészta akkor azt simán kiveszem és pótlom gm tésztával. Ha valamilyen tejtermék akkor azt is tudom pótolni az itthoni laktózmentesből. Ezek a termékek nem mennek kárba, nem kerülnek kukába, hiszen majd szépen összepakolom mindig és jó lesz a lányoknak, hála Istennek egyiküknél sincs semmi baj. 🙂 

Két kedves barátnőm nagyon sokat segít nekem. A hűségesek leghűségesebbike, akinek bármikor sikíthatok, hogy te jó ég, segítség, ezt lehet? Ezt nem lehet? Jaj mit csináljak? Mit mivel igen vagy ne. Ha eszébe jut valami akkor magától küldi. Ugyanabban a csukában járunk, a lánykájával pár éve ugyan ezen mentek át, ő olyan mint én, a segítség, a jó tanács szerinte sem kerül semmibe, hát mondja, én meg hálás szívvel hallgatom. 🙂 A másik barátnőm Németországban lakik. Szegényt őt is állandóan zargatom, mikor bevásárolni voltunk is írtam neki és azonnal jött a segítség. Kettőjük útmutatásával már sokat haladtunk előre. Vagyis én. Barnus alig. Nagyon hosszú lesz ez az út … messziről kell visszajönni. 😦 De hiszem, hogy egyre könnyebb és könnyebb lesz neki az élet, egyszer már ott leszünk amikor rendesen érzékelhető lesz a változás. Most még csak a vak hit és a remény van.

Ja igen, időközben voltunk az orr-fül-gégészeten is. Végre megtudtuk mi történt a műtét alkalmával. Mind a négy légtartó üreg le volt zárva, mindkettő az arcában és a homlokában. A szeme alatt mindkét oldalon polipok voltak és ugye az orrsövénye katasztrofálisan nézett ki. Mára a feje alig fáj, bár még mindig gyógyulóban az arca, mondtam is neki, amíg az nem gyógyul meg addig nem várhat végleges eredményt, de ő már a mostanival is szívesen kiegyezne.

Drága Orkambi dolgozik és szinten tartja őt. A tüdejével semmi baj. Mennek a kezelések tovább amiket hűségesen csinál, plusz kapja a támogatást az Aloé készítményektől. Jár naponta sétálni, mindig szóvá teszi ha nem sikerül elég messzire elmennie, de biztatom, hogy majd holnap jobb lesz. De nem köhög és ez mindenképpen jó. Nincs váladék, jól karban tartja magát. 

A hangulata? Visszatér lassan a jó fej Barnus. Volt idő, tavalyi tanévben és idén a téli hónapoktól, hogy magába zárkózott. De aztán megértette, hogy mi harcolunk érte, de nélküle nem megy. Nagyon sokat komolyodott, keveset mosolygott, szomorú szemmel nézett rám. Mostanában újra elkezdett jó fej lenni. 🙂 Érdekes humora van, tök komolyan be-beszól és dől az ember a nevetéstől. Aztán persze ő is nevet. Kedves és aranyos. Odafigyel másokra is, nem kell már a maga szinten tartására raktározni minden energiát. Mondták ezt, hogy változni fog, hiszen a glutén bizony a hangulatra is negatív hatással van. 

Közeledik julius 9-e. Megyünk a kezelő orvoshoz kontrollra. Érdekes lesz, az már tuti. Azt nem tudom, hogy Katinka vagy én vagyok mérgesebb, majd akkor ott ki fog derülni. De lesz jó pár kérdésünk az elmúlt 2-3 évvel kapcsolatban és engem nagyon foglalkoztat a jövő. Az, hogy miként tudnék megbízni benne, hogy nem kell a gyerek mögött ott állni és vizslatni mit csinál vagy nem csinál, vigyáz-e a gyerekemre, odafigyel-e rá, stb. stb. A kérdések meg vannak. A válaszokat érdeklődve fogom hallgatni. Akkor és ott döntenünk kell, maradunk vagy lépünk? Már most rosszul vagyok az egésztől. 😦 😦 😦