Itt volt az udvaron. Tanakodtunk mi legyen vele, meg szerettük volna tartani, de fogalmunk sem volt mit kell vele csinálni. Fontosabb dolgok akadtak a ház körül. Aztán jött Brunci, aki gyönyörű hófehér szőrével szépen megfürdött az iszapos tóban egymás után kétszer, így le lett fedve kerítéshálóval. Nem tudott utána már belemenni. Viszont így semmi értelme nem volt, meg hát csúnya is volt, mint kerti tavacska nem üzemelt, a tavirózsa  levelein kívül nem láttunk benne semmit. 

Tavasszal úgy volt, hogy elviszik Esztiék, náluk valahol ellesz a nagy kertben. Igen ám, de észrevettem, hogyha megyek a tó közelébe akkor meg-megmozdul a víztükör. Egyre inkább az az érzésem lett, hogy valaki beköltözött a kis tavacskába. Így ha kiveszik a fiuk a benne élő valamiknek bántódása eshet, mert hát tele vízzel csak nem szállíthatják el! 

Teltek a hetek, a tó még mindig itt volt, közben Brunó bundáját le kellett vágni a filceződés miatt és nagyon meleg is lett. Úgy gondoltuk, hogy na elérkezett az idő, most vagy soha, vegyük le a hálót a tavacskáról. Ha Brunó belemegy akkor most igazán könnyű megfürdetni és ha próbálkozik akkor leszidjuk, csak megtanulja, hogy ne ugorjon bele hasast minden adandó alkalommal. 🙂

Innen indultunk: 

Van egy jó kis kertészkedős csoport a facebook-on, tagja vagyok már egy ideje, ezt a fotót megosztottam és segítséget kértem. Első sorban, hogy vajon kik lakhatnak a tóban. Már láttuk őket, olyan gyíkfélék, zöldek, félénkek. Hamarosan jött a válasz, hogy bizony gőtéink vannak. 🙂 Bevallom családunk egyetlen tagjának sem volt semmi fogalma ezekről az állatkákról, utána kellett olvasnom rendesen. De örültünk nekik nagyon.

Mivel Brunci nem ment bele a vízbe, így neki láttunk a takarításnak az instrukciók alapján. Feltérképeztem hol lehet vásárolni növényeket a kerti tóba. 

Tegnap délután teljesen szétszedtük, kiszedtük az összes követ, növényeket vettünk a partjára, átrendeztük a köveket, elültettük az évelő növényeket kintre is, bentre is. Majd talán tudunk venni egy kis vízforgatót is bele és akkor a cserépedényből szépen csoboghat le a víz. Idén a kis tóra ennyit tudtunk költeni, ennyi időt tudtunk rászánni. Most már csak nézegetni kell, remélhetőleg kinyílnak majd a színes virágok és akkor lesz igazán szép. Ilyen lett:

Minden reggel aggódva megyek megnézni a kis gőtéket, hiszen megváltoztattuk az életterüket, megszüntettük a dzsungelt. A tóba magába nem nyúltunk csak feltöltöttük vízzel, de a környezet csak változott. Eddig még jól bírják a változást, egy-egy melegebb napon a víz tetején lubickolnak. Remélem megajándékoznak minket a maradásukkal. Megtudtam, hogy nagyon jól érezhetik itt magukat, csak akkor szaporodnak el. No itt aztán van nagyon sok, hol itt úszkál egy csöppség, hol ott. 🙂