Hat mütétet már végigasszisztáltam.

Az első kettő Esztikémmel orr mandula,  nem volt egy egyszerű eset. Sajnos nem akart enni, túl nagy volt a mandula amit kivettek, túl nagy volt a seb. Sosem felejtem el, hogy mennyit rimánkodtunk neki, Gyuszi összehordott mindent csak egyen végre. Már ott tartottunk, hogy kénytelenek lesznek infúzióra kötni ha nem próbál meg nyelni és enni, amikor nagy nehezen megpróbálta az én kicsi okos lánykám és sikerült. Utána már nem volt gond. Aztán 10 évesen újra, mert visszanőtt. Még nagyobbra! Szegénykém nagyon beteg volt, aggódtunk rendesen, hiszen mindenhol azt hallja az ember, hogy a mandula műtét után gyorsan gyógyulnak a kis betegek. No hát nálunk nem ez történt. 😦 

Aztán jött Barnus mandula műtéte, amit különleges engedéllyel csináltak meg, mert még nem volt egy éves sem, de olyan nagyok voltak a mandulái, hogy kénytelenek voltak megműteni. Emlékszem mikor visszahozták a pici babámat, milyen szörnyű volt látni őt, szinte nagyobb volt a nyaka köré rakott jégkockatartó tasak mint ő maga. 😥 De aztán kinyitotta a szemecskéit és annyi. 🙂 

Három műtét Katinkával esett meg, két polip még Magyarországon, majd egy epehólyag eltávolítás itt pár éve. Az első kettőnél csak ketten voltunk, én voltam mellette. Emlékszem minden pillanatára, nagyon nehéz volt. Az elsőnél, hogy tele volt a kicsi arca, homloka és sokat kellett dolgozniuk az orvosoknak, míg tiszta lett minden, a másodiknál a véget nem akaró műtétnek, majd utána mikor az orvos elém állt és elmondta, hogy gond volt Katinkám szívével műtét közben. 😥 Az én szívem is megállt egy pillanatra. 😥 Senkinek nem kívánom!!! Aztán itt az előzmények miatt nagyon féltünk mindannyian, hogy ne legyen semmi gond az epeműtétnél, fel is készültek amivel csak lehetett orvosilag a műtét idejére. Az órák pedig teltek, nem hozták, azt hittem nem bírom ki, Gyuszi nyugtatgatott végig, hogy nem lesz baj. Majd mint mindig mosolyogva betolták végre a szobájába és nagyon hamar erőre kapott, hazahozhattuk. A gyógyulás hosszú volt, de tudtuk ezt, ő viszont kis hősként ezt is kibírta. Néha szólt csak, hogy fáj még mindig, megtanultuk az új szabályokat megint, megtanultunk együtt élni az új allergiákkal és azóta szépen megy minden a maga útján. 

Tegnap, a 7. műtét történt. Barnus. Még hétfőn bevittük, volt pár vizsgálat majd úgy volt, hogy kedden egy órakor műtik. Mivel tudtuk, hogy két altatással járó dolog vár rá, így megpróbáltuk kérni, hogy csinálják ezt meg egy altatással. Náluk veszélyesebb egy ilyen beavatkozás. Itt Belgiumban bármilyen nagyobb beavatkozásra van szükségük a cf-nek altatják őket. Én nem bánom ezt, jobb ez így, de megkérdeztük ezt még annak idején Katinkánál, hogy miért. Ők azt mondják, hogy semmi olyan vizsgálatot, beavatkozást nem végeznek el ezeken a betegeken, ami sokkolhatja őket műtét közben. Összeeshet a tüdejük, vagy bármi váratlan történhet. Így is, de legalább nincs ébren a beteg. 

Sikerült a két beavatkozást egy napra, időpontra tetetni, így bár megkérdeztük, hogy ezzel változik-e a műtét kiirt ideje, azt mondták nem. Megbeszéltük, hogy Barnus alszik ameddig csak bír, ezzel sosem volt gondja. 🙂 Ha felébred hív. Nem hívott, de gondoltam csak elindulok, 11 óra volt éppen. Kilincsen a kezem amikor csörög a telefon, mondja nem fogok neki örülni, de őt leviszik 11.30-kor a műtőbe, mert a nagyobb műtét előtt megcsinálják a kisebb beavatkozást. 😦 Mondtam neki nehogy elmenjen míg oda nem érek!!! Várjon meg!!! Rohanás, rohanás, száguldás a kórház felé. Nem volt dugó, nem volt forgalom, mehettem. 11.28-ra értem a kórházba, még a parkolóból felhívtam, hogy itt vagyok, várjon meg! Rohantam az emeletre, bekanyarodom a hosszú folyosóra, akkor tolták ki a szobából. A folyosón megkértem a nővéreket, hogy adjanak 2 percet nekünk. Rendesek voltak, elmentek, nem zavartak minket. Összepuszilgattam, megöleltem, biztosítottam róla, hogy itt leszek amikor kihozzák, nem lesz baj és nagyon szeretem őt. ❤ És már vitték is … 😥 Nem akartam, hogy így legyen. De legalább aludt és gyorsan eltelt az ideje, ezért a két percért pedig nagyon hálás voltam. Végig tolták a folyosón és eltűnt a szemem elől … 😥

Később berobogott Gyuszi, már ketten várakoztunk, azt mondták 4-5 óránál előbb ne is várjuk, hogy felhozzák. 5-kor Gyuszi már érdeklődött, annyit derített ki a nővér, hogy az őrzőben van, a műtét sikeres volt, de még mindig nem ébredt fel. Talán 7 körül. 6 óra után megérkeztek a lányok is, már négyen vártuk, hogy halljuk a kocsi kerekeit begördülni a szobába. Még mindig semmi. 7 előtt nem sokkal már nem bírtam magammal, ki-be jártam a szobába, ezt láthatta meg a nővér, mert láttam, hogy telefonált majd bejött hozzánk.

Elmondta, hogy ő is hibázott, ne haragudjunk. Mivel Barnus cf-es így nem fogják felhozni az őrzőből, mert fenn az osztályon 30 betegre van két nővér, ott az őrzőben meg 5 betegre van egy, neki fokozott figyelemre van szüksége, így ott fog maradni egész éjszaka. Valamikor szerdán délelőtt hozzák fel ha minden rendben vele, ha az osztályon rend van és az ottani nővérek tudnak rá figyelni már. De elmehetünk az őrzőbe, ott láthatjuk őt.

Két embert engedtek be hozzá. Ott feküdt az én édes drága nagy fiam. Fel volt. Beszéltünk pár szót, megfogtam a kezét, ő megszorította. Mondta, hogy nincs jól, de ez természetes. Az a jó, hogy ezekre ő mindre nem fog emlékezni. Pár percet kaptunk csak, majd a lányok is bementek hozzá. Kicsit megnyugodtam, mert azt mondták minden rendben vele, láttam a monitoron az értékeit, nagyon jók voltak, semmi nem adhatott okot a félelemre. 

Most nemsokára felhívjuk a kórházat, hátha mondanak valamit. Vagy legalább azt, hogy kb. mikor viszik vissza a helyére, mert akkorra bemegyek, hogy ne legyen egyedül. ❤ Még akkor is, ha úgy is átaludja az idő nagy részét. 

Tul van rajta! Mindkét beavatkozáson, ami elvette tőle az utóbbi hónapokat, sőt az egyik az utóbbi 2-3 évet. Reméljük könnyebb lesz az élete most már. Reméljük … 

“Az élet a legnagyobb tanár! Megtanít emberré válni. Csak nevetni kell az akadályokon, s nem meghátrálni. Megtanít a könnyekre, a bánatra, megtanít félni, megtanít a magányra, s megtanít örökké remélni!!!”