Charlienek már hetek óta rossz volt a szájszaga, aztán egyik televigyor alkalmával láttam, hogy az egyik fogán barnás elszíneződés van, fogkőnek néztem. Ennek fele sem tréfa, még nagyon fiatal, el kell vinni doki bácsihoz, hogy pár év múlva ne veszítse el a fogait, plusz ez a fogkő amikor ráharap a kajára nyomhatja az ínyét, ezért fájdalmat okozhat az evés számára. Az igazi rágónyim-nyam, kutyafogkefe amit vettünk neki nem jók, mert megy a hasa tőlük. 😦 

Doki bácsinak ment a telefon, megbeszéltek egy időpontot nála, egy szombat délelőttöt amikor doki bácsi ügyel és mi is el tudunk menni. Gyuszi először úgy gondolta, hogy majd én viszem el a gyereket, de mondtam felejtse el, hogy én életében először ott hagyom Charlie-t, aztán elkábítják és egyedül kell felébrednie. Szó sem lehet róla!!! Majd ő, ne rám nehezteljen ez a drága lélek …

Közben kaját váltottunk, a szájszag megszűnt, a barna folt is szépen kopott a fogáról a Mucinknak, de mondtam menjünk, nézze meg, biztos ami biztos. Így aztán beültettük a két összenőtt gyereket a kocsiba és elkocsikáztunk Hoeilaart-ba. 🙂 

Az első amin jót nevettünk, hogy bementünk a rendelőbe, mindenki a saját kutyujával, Charlie meglátta doki bácsit, hogy megy felé, felugrott és odarohant hozzám, leült a lábam mellé, hogy majd anyuci megvédi. De szépen engedte, hogy megnézze doki bácsi, mosolygott, hogy nincs semmi baj, szépséges mint mindig. Kis gombóccal vannak gondok, azok kiküszöbölésén dolgozunk a tanácsai alapján. 

Majd mentünk, hogy fizessünk, hiszen csak foglaltuk az idejét. 🙂 Erre mosolyogva meglapogatta Gyuszi hátát, hogy nem kell, nem csinált semmit. Jó volt látnia minket. 🙂 Teljesen meghatódva jöttünk el tőle. Nemhiába szeretjük őt annyira, kölcsönös a tisztelet és a szimpátia. 🙂 

Emlékszem egyszer utaztunk az autóban, egyszer csak csöng a telefon. Gyuszi felveszi, hallgatja ki mit mond, majd jót nevet és bólogat. Majd halljuk, hogy valakiknek fordít oda-vissza. Utóbb kiderült, hogy volt doki bácsinál egy magyar pár az állatkájukkal, de nem tudtak rendesen kommunikálni egyetlen nyelven sem. Így Gyuszit hívta fel doki bácsi, hogy segítsen. 🙂 Megoldódott minden és mindenki ment az útjára. Aztán mikor mentünk legközelebb, akkor meglát minket doki bácsi, berohan a műtőbe és kitrappol egy üveg pezsgővel. Mosolyogva mondott köszönetet  amiért pár hete Gyuszi kisegítette. Már annyi jót tett velünk, és most még ő hálálkodott nekünk, igen csak fura volt. 🙂 

Ezért is szeretjük őt nagyon … És ezért rakjuk be hol egyik, hol másik szőrmókot az autóba és elautózunk hozzá ha baj van, mert tudjuk ott mindenki jó kezekben van! Nekünk pedig mosolyt csal az arcunkra kedvességével. 🙂 ❤ Tényleg jó őt látni 🙂 ❤