Az utóbbi napokban kaptunk több kedvességet itt a környéken, itt Erpe-ben. 🙂

Először is kaptunk egy karácsonyi képeslapot a szembe szomszédtól, melyben kellemes ünnepeket kívánnak, aláírás egy flamand név és László. ??? 🙂 Mivel én már hetek óta készülök, hogy a szomszédoknak viszünk ajándékba saját készítésű  sütiket, két hete megvettem a kis karácsonyi zacsikat is hozzá, akkor alkalom lesz arra, hogy kiderítsük ki is ez a László? 🙂 

Tegnap reggel Dávid felkelt, kibotorkált félálomba a fürdőszobába. Valószínűleg nem tette fel rendesen a szemüvegét, leesett, majd kecses mozdulattal bele is lépett. Szótlanul, robbanás közeli állapotban jött le, mutatni. Gyorsan gondolkodtam most mit csináljunk, neki a rajzoláshoz kell, hogy lásson, kell valami a szeme elé vagy a szemébe. Gyuszi mesélte a cicás optikust, Dávidot betuszkoltam a kocsiba, mielőtt még tényleg felrobbanna, majd elrobogtunk ide nem messze, talán 1,5 km-re van tőlünk a fentebb nevezett optikus. 

Bementünk, Dávid elregélte a történetét. Közben egyszer csak besétál egy cica, lazán felugrik a pultra, leül, nézelődik, mosakodik. Persze mi meg simizzük, ő meg élvezi. Mosolygunk, mondja a tulaj, hogy ő az üzlet kabalája. 🙂 

Közben kiderül, hogy bár Dávid régen szinte csak kontaktlencsét hordott, most évek óta mégis inkább szemüveget, és aggódott ha most berakja a lencsét attól el fog fáradni a szeme és nem tud majd rajzolni. Erre is volt megoldás. 🙂 Előkapart valahonnan egy szemüvegkeretet és belevágta a lencsét délutánra, így lett lencse is, szemüveg is. 🙂 A cicát engedéllyel lefényképeztem, otthon feltettem a facebook oldalamra, hogy nem csak cica van az üzletben, de még a kiszolgálás is nagyszerű és segítőkész volt az optikus. 🙂 Délután ránéztem az oldalra, látom valaki megosztotta  a bejegyzésem. Hát csak megnéztem ki volt az, és hát ki? Az optikus srác. 🙂 Nagyon szimpi volt. 🙂 Éjszaka mielőtt elmentünk volna aludni még egyszer bekukkantottam a bejegyzéshez és ez várt a kommentekben, MAGYARUL: Köszönöm a szép szavakat! És az alábbi kép:

Délután pedig vinnünk kellett Bruncit kutyakozmetikába. Mikor megkaptam a drágát akkor utána olvastam én, hogy hogy kell szépen tartani a szőrét, de mindenhol azt írták, hogy bizony kozmetikába kell vinni. Hát jól van, de kifésülni én is tudom, gondoltam. Eddig tartott a tudományom. 😦 Sajnos egy bizonyos szőrméret után a finom, puha, selymes szőre elkezdett filcesedni, de nagyon durván. Nem bírtam vele, kénytelenek voltunk keresni szakembert. Szemben az egyik szomszéd annyira kedves mindig hozzánk, mindig van egy-két kedves szava, és kérdeztük tudna-e ajánlani esetleg egy szakembert. Egyből mondta, hogy igen, itt van egy tőlünk kb. 500 m-re egy nagyon kedves hölgy. Esztike felhívta mi meg tegnap elvittük a drágámat. Jaj hát nagyon aggódtam, mert még soha nem hagytuk ott sehol és bizony Barnus tegnap mondta meg, hogyha elmegyek otthonról akkor mindig sírás van. 😦 Attól is féltem, hogy mit csinál majd vele, nem tudtam lehet-e még kezelni a szőrét, vagy le kell nyírnia. Nem szerettem volna, ha szenved a szőre miatt. 

Mikor mentünk 2,5 óra múlva, akkor kaptunk egy új kiskutyát, sajnos le kellett vágni a szőrét, de én egyáltalán nem bántam. Örültem, hogy nem kínozta, ez volt a legegyszerűbb és a legfájdalommentesebb. Aminek külön örültem, hogy a kozmetikus nagyon kedves volt, szeretettel nyúlt a kiskutyához ő pedig megnyalta a kezét. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szépen bánt vele. Még egy kis csokornyakkendőt is kapott a lelkem, majd le fogom fényképezni, mert annyira aranyos vele. 🙂 

Szóval ma lett egy hiper-szuper-jó fej optikusunk és egy kutyafodrászunk. Nem is beszélve a nagyon kedves szomszédokról. És ők még nem is tudják, hogy kapnak tőlünk is ajándékot. 🙂 🙂  🙂 

Az a lényeg, hogy mondhat nekem akárki akármit, hogy ilyenek a flamandok meg olyanok, meg ridegek és érzéketlenek. Egy kis mosollyal, egy kis kedvességgel bármelyik szívet meg lehet lágyítani mint látjuk és igen is nagyon sokan példát vehetnének a hozzáállásukról. 🙂