Ismeritek azt az érzést, amikor a gyerekedet viszed mindenhová, egyik orvostól a másikig? Amikor azt érzed, hogy el sem hiszik a gyerekkel mi van, csak hát nem akarják az arcodba vágni? Amikor szinte sajnálkozva néznek rád, hogy na, itt egy szülő akit a gyerek jól átvág? Közben pedig te tudod, hogy nem. Ugyan ez volt Katinkánál is más tünetekkel, más betegséggel. 

Az a jó anyai megérzés! Az, meg a bizalom, hogy tudod a gyereked nem hazudik! Én ismerek olyan embert aki imád beteg lenni mert csak azzal tudja magára vonni mások figyelmét, meg sajnáltatja magát, de az én gyerekeim hála a jó Istennek nem ilyenek! Bebizonyosodott ez Katinkánál is és most Barnabásnál.

Az történt, hogy megjött az összes eredmény végre. Az történt, hogy sikerült kikönyörögni egy CT-t az arcüregről. De kezdjük inkább az elején!

Barnusnál kb. 10 éve (!!!) kezdődtek a gondok, többször haza kellett hoznom őt az iskolából, mert iszonyatosan fájt a feje, majd hányt is, rosszul érezte magát. Azt mondtuk, hogy migrénje van. Lehetséges, simán, hiszen az apukája is nagyon fejfájós, örökölhette a hajlamot. Egy idő után panaszkodott, hogy másképp fáj a feje és bármit is adtunk neki nem múlt el a fejfájása. Jöttek-mentek ezek az időszakok, a nyár az mindig jobb volt, de ősztől tavaszig szinte mindig végig fájt a feje az utóbbi években. Tavaly is, kisebb-nagyobb szünetekkel, pár naponként változott a helyzet. Mindig mondtuk az orvosoknak, de semmi. Két évente kellett menni az éves kivizsgáláskor az orr-fül-gégészetre, kamerát be, semmi. Ez nekem nagyon fura volt, mert rettenetesen horkolt. Sőt, még kicsi volt és egy szobájuk volt Dáviddal és Dávid panaszkodott, hogy nem tud aludni Barnus annyira horkol. Mivel a cf hajlamosít a polipokra így egyből vittem, kamerával megnézték és közölték, hogy nincs semmi baj. És ez ment két évente. 

No most a levegő lehülésével együtt megint kezdődött a cirkusz, kb. szeptember második felétől egyfolytában fájt a feje. Időnként látszott rajta, hogy nagyon rosszul van, nagyon sápadt, volt, hogy nappal is elaludt amikor behunyta a szemét a fájdalom miatt. 

Megint útra keltünk. Több orvos is megnézte, azt mondták a stressz-től fáj a feje, erre nincs orvosság, mozogjon többet, meg nyugodjon meg, hogy most már minden rendben lesz körülötte. Végre mégis eljutottunk sokadik alkalommal egy doktornőhöz, aki újra elküldte orr-fül-gégészhez. Ez volt az utolsó, nem volt több ötletem. Már hála Istennek mindent kizártunk, a buksijában nincs baj, még ez van hátra. A doki megnézte, megint felrakta a kamerát, nem látott semmit, de valami miatt ez oda figyelt arra amit Gyuszi mondott neki, hogy a cf-es nővérének is vannak polipjai, igaz neki az arcüregében is, de a homloka is tele van. Gondolt egyet és kért időpontot Ct-re. Nézzék meg! VÉGRE!!! 

Tegnap este tudtuk meg az eredményt, és azóta érzem magam úgy mint egy kis bomba. Krónikus arcüreggyulladása van és a homloka tele van polippal, bár elvileg egy is elég ehhez. Látszik a képeken, hogy folyamatos gyulladásban volt és van a terület. 😦 

Aki nem tudja, és ne is akarja tudni milyen de  elmondom, hogy ez a kezeletlen tünet iszonyatos, enyhíthetetlen fejfájással jár. Katinkánál ugyan ez volt. Ő már tudja, ha így, mással össze nem hasonlítható módon és csillapíthatatlanul fáj a feje, akkor irány az orr-fül-gégészet mert bedurrantak a polipok. Itt nem műtenek csak ha már nincs rá más mód, adnak szteroidot pár napig és arra szépen visszahúzódnak ezek a rondaságok. 😦 

Most hívja Gyuszi a kórházat, szépen elregéli az orvosnak, hogy mi az eredmény és megmondják mi legyen. Ha szteroid, akkor azzal itthon kell maradnia pár napot, mert ki fogja ütni rendesen. De én már azt sem bánom, csak történjen már valami. 

Ja igen, ugye ez egy gyulladással fennjáró állapot ami már több éve tarthat. Ami mindenkinél, de a cf-nél sokkal jobban hajlamosít mindenféle vírus és baktérium összeszedésére, betegséget okozva. És ha arra gondolok, hogy a tavalyi év esetleg ezen úszott el, no akkor cseppet sem vagyok mérges …, de nagyon!!! 

A múlton változtatni már nem tudok, ezt itt most meg kell oldanunk és talán minden jobb lesz utána. Reménykedem. Lelkiismeret furdalásom van, hogy nem sikerült hamarabb kiharcolni ezt a Ct-t. 😦 Sajnálom Barnus szenvedéseit. 😦 Ha meg abba gondolok bele, hogy már évek óta tartott ez az állapot … 😦 

Szóval ez történt. Ezért dühöngök, de közben meg örülnöm kellene, hogy végre meg van. Annyira tudtam, annyira éreztem, de már kicsit úgy gondoltam, hogy talán megcsalnak a megérzéseim. Pedig nem, a jó Isten adta nekünk ezt és hinni kell benne, megérezzük ha baj van a gyermekeinkkel és ki kell tartani a véleményünknél. Mindig tanulunk valamit, még ma is, ennyi év után!