Nagy ajándékban volt része az elmúlt napokban Európának, Belgiumnak is, meglepően kellemes volt a hőmérséklet, szépen sütött a nap, tiszta tavaszi hangulat volt felénk. 🙂 De most már fúj a szél, közeledik az eső, tornyosulnak a felhők felettünk.

Az őszt nem nagyon szeretem, mert szembesülnünk kell az elmúlással. 😦 

Az őszt szeretem a színei miatt, hogy be kell kapcsolni a fűtést, egyre közelebb ülünk egymáshoz, előkerülnek a vastag zoknik, fagyi helyett forró kakaót kanalazunk egy-egy jó kis beszélgetés vagy tv nézés közben. Előkerül a kedvenc takaró, jó bebújni alá, hozzádőlni a párunkhoz.

Szeretem a szobában az esti fényeket, melegséget adnak minden pillanatnak. Jó összebújni, csak nézni a kandalló fényeit. Kipihenni a nyüzsgő nyarat, a késői lefekvéseket, költözéseket, esküvőt, örömöt és bánatot. Nyugalom van …

Petőfi Sándor
Itt van az ősz, itt van újra 

Itt van az ôsz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetôre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szeretô anya.

És valóban ôsszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szemébôl is látszik, hogy csak
Álmos ô, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altatódalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergô természetet.

Erdôd, 1848. (november 17-30)