Címkék

, , , , , , , , , , , , , , ,

No most, hogy már lecsengett a mult heti dráma Szinetár Dóráék bejelentése, babája körül azt gondoltam, hogy én is leirom az én kis véleményem. Ugy érzem bár mi nem ezt a betegséget kaptuk, de hasonló cipőben járunk, van közöm a témához. 

Született egy beteg baba. Várták ezt a babát, már akkor szerették amikor még meg sem született. Vigyáztak rá, énekeltek neki, mesét mondtak. Berendezték a kis szobáját és várták, hogy a kezükben tarthassák. Ugyan úgy, mint bárki. Hoppá, bárki? Hány anya van aki nem várja, nem szereti megszületendő babáját? Hány anya van, akinek teher és még az anyaméhben, amikor kiderül ő bizony érkezőben van már elátkozzák, gyűlölik és így születik meg ebbe a világba. És örüljünk, ha megszületik épségben és nem fulladozik már az anyaméhben a dohányfüsttől, vagy a ma szokásos ezzel-azzal nem bódítják el őt. Ezzel elvéve tőle a jól megérdemelt egészséget, nyugodt életet. 

Az emberek nem gondolkodnak, megítélnek, elítélnek és ítélnek. Kéretlenül ontják magukból az okoskodást, ki felelőtlen, ki nem. Az éhező kisbabával senki nem törődik, vagy akit az anyja pillantásra sem méltatva ott hagy a kórházban, de aki vállalja a babáját azt el kell ítélni. Elítélik olyanok, akiknek fogalmuk sincs semmiről, akik tudják a tutit, rendkívül okosak és ők a világ megváltói otthon a tv-t bámulva naphosszat, vagy a számítógép előtt ücsörögve órákig, úgymond kanapéhuszárok. Nem szeretnék beleesni ugyan abba a dologba mint ők, hogy megítélem őket. Én CSAK mesélek!

Barnabás megfelelő súllyal, megfelelő mérettel született a legideálisabb terhességi hétre. Eltelt három hónap, majd egyszer csak nem evett. Kórház, hátha valami fertőzés. Nem! Másik kórház. Nem találnak semmit, egyszerűen csak nem eszik. Minden lelet jó, minden eredmény jó, mosolyog az én drága pici babám, csak éppen nem eszik. Az utolsó, mivel van egy nagyobb cf-es gyermekem (és bár nekünk azt mondták nem hordozzuk a betegséget), genetikai vizsgálat. 

Közben hazaengedtek, eszegetünk. Tavasz van, süt a nap, sokat sétálunk, járunk az oviba a nagyobbik kisfiunkért, épp ebben az időben hívtam fel a figyelmét a nyiladozó természetre, a virágokra, a madarakra, a napsütésre. Már más szemmel nézi a világot, nagy fiú! 🙂 A lányok jól tanulnak, Gyuszi dolgozik, minden ideális, nyugodt. Majd egy nap levelet hoz a postás. Remegő kézzel tartom, nem merem kinyitni.  Beteszem a táskámba és elindulunk az oviba. A kezeim jég hidegek a melengető napsugár ellenére is. Mosolyom az arcomra fagy, kisfiam nem veszi észre. Örül a tegnap felfedezett kismadár csiripelésének amiből én ma semmit nem hallok. Elsétálunk a buszmegállóba Gyuszi elé. Leszáll, látja azonnal baj van. Mutatom a levelet, látja nem bontottam fel. Egész úton nyugtatgat, nem lesz baj. Hazaérünk. Lassan bontogatja, olvassa, majd rám néz, látom a szemében a választ. Baj van, DeltaF508! 

A levél lehullik és nem marad más csak a könnyek! Soha, senkinek, semmilyen körülmények között nem kívánom azt az érzést! Kétségbeesés, tehetetlenség, düh, félelem és könnyek. Ez marad. És két beteg gyermek?

Katinka hazaér az iskolából. Meg kell neki mondani, hogy imádott öcsikéje cf-es. Iszonyatosan dühös lesz rám, hogy milyen butaságokat beszélek, hiszen ez lehetetlen, a statisztika nem ezt mondja. Kiabál velem, Gyuszival, perlekedik a világgal. 😥

No ekkor kellett felemelnem a fejem! Nem! Nem döngölhet ez minket a földbe! Abból kell kihozni a legjobbat amit kaptunk, úgy hogy gyerünk, tápászkodjunk fel és indulás. Megnyugtatom a gyereket, nem lesz baj, ne aggódjon, akkor már évek óta ő sem volt beteg, ő sem volt kórházban. Nem lesz baj! ❤

Telefon, gyerekorvos. Kati néni, baj van! Ülünk a rendelőben, mi ketten. Imádtam azt a nőt! Az anyám ha 10 %-al állt volna mellettem mint ez az idegen ember, akkor most nem lennék lelkileg ennyire megtörve. Drága Kati néni megfogta a kezem. Ő is azt mondta, hogy nincs baj! Felállunk és megyünk tovább, most már így. Ő segít amíg  tud! Ő tudta, hogy 33 évesen szültem Barnabást, nem is ajánlották fel a genetikai vizsgálatot. Ő tudta, hogy van egy érdekes papír a kezünkben, mely azt bizonyítja, hogy nem vagyunk hordozók. Ő tudta, hogy nem voltunk felelőtlenek, csak kértünk még egy kisgyermeket a jó Istentől. Kati néni kérdez:- Csilla, ha tudja, hogy beteg, akkor elvetette volna? Óriási szemekkel nézek rá felháborodva:- Dehogy is! Ő mosolyog, akkor van miről beszélni? Már én is mosolygok, akkor jól van, nem lesz baj. ❤

Most nem fogok statisztikákról meg életkorról regélni itt, akit érdekel utána nézhet. Én azt is tudom, hogy a mi gyerekeink mind a négyen nagyszerű emberkék. A legnagyobb kincs a világon, hogy szeretik egymást! Nem szeretik jobban azt amelyik betegen született, csak tudják vigyázni kell rájuk. Megtanulták, hogy ők amíg a világ világ számíthatnak egymásra! Soha nem arra tanítottam őket, hogy egyszer majd elveszítik  egymást. Mindannyian Isten kezében vagyunk, ő ítél meg minket. Én hiszem azt, hogy Istennek célja volt azzal, hogy pont ez a négy lélek hozzánk költözött. Megtanultuk a terheket elviselni, túlélni, örülni a legegyszerűbb dolgoknak is. Ha innen nézzük, akkor csodás életünk volt, van. Itt voltunk és vagyunk mi hatan, most már kilencen és reméljük egyszer tízen. 

A gyermekeink felnőnek, és nagyszerű emberekké válnak. Ki itt, ki ott, ki így, ki úgy. Lehet valaki betegen születik, de lehetnek óriási ötletei, viheti előre a világot, lehet nagy koponya vagy tudós. Nagyon sok cf-es dolgozik tudósként, reménykedve, hogy ő fogja megtalálni a saját és társai gyógymódját. Az orvostudomány halad, ezek az emberek egyre nagyobb esélyt kapnak az életre. Ezek az emberek éljenzik és örömmel újságolják ki hány éves! Ezek az emberek csodás, értékes gyémántok itt a földön. 

Hol jönnek itt a kanapéhuszárok ahhoz, hogy minket, szülőket megítéljenek mert ilyen csodás kincset adtunk a világnak? 

Mami sokszor mondott nekem közmondásokat ha történt valami, én meg pufogtam, hogy jaj Mama hagyjál már ezekkel az okosságokkal. Ahogy telnek az évek egyre jobban érzem ezek súlyát. Ide melyik is illik jobban? Talán ez?

“Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. …Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. …S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!… “

És ítélkezhetsz!!! Addig pedig csönd …