Ma van Szent Brúnó napja, aki remeteként élt. Úgy gondoltam épp itt az ideje, hogy írjak a mi kis Karthauzinkról, hiszen adós vagyok még nagyon-nagyon-nagyon Brunó bejegyzéseivel, a róla szóló történetekkel. Természetesen millió kép van mindenki telefonjában, oda van érte az egész család, a barátok, mert csuda egy kis fickó! ❤ 

Költözés után itt maradtunk a három kutyussal. 😥 Charlie-nak addig nem is volt semmi gondja, míg Gyuszinak el nem kellett mennie kiküldetésre. Az előző időszakot Taszikával élték túl, hiányzott a gazdi, hát játszottak sokat. Mikor előkerül a bőrönd akkor már nagyon elszomorodik, tudja gazdi elutazik. Mikor reggel Gyuszi kilépett az ajtón és elment, akkor Charlie szétnézett, berohant a lakásba, majd rohant vissza és riadtan nézett rám. Akkor, pár hét múlva esett le neki, hogy nincs Taszika. 😥 Meggyászolta, szomorú volt és nem is evett, aggódtam érte nagyon. 

Majd május 20-án beköltözött az életünkbe és a szívünkbe is Brúnó, Katinkának hála.

Aggódtam mi lesz ha hazahozzuk, de közben bíztam az itthoni kutyukban, mert eddig mindegy kiscicát, kiskutyát hoztunk mindig szeretettel fogadták, Taszika jó tanáruk volt! ❤ 

És kb. attól a pillanattól imádja egymást Charlie és Brúnó mióta meglátták egymást. ❤ Olyan, mintha Charlie az apukája lenne. Megtanít neki mindent, néha a nevetést is hallani vélem viháncolás közben. 🙂 

Három okos kutyi mellett könnyű a tanulás, sikerült annyi időre megállnia, hogy megtanítsam neki az első dolgot, ül. 🙂

Egész nyáron ment a pacskolás, ha másképp nem, akkor az itatótányérban pocsolt, nem számított neki, hogy közben a nappalit áztatja-e el vagy a teraszt. Aztán pedig kidőlt a nagy melegben, hol itt, hol ott találtam meg hanyatt szundikálva. 🙂

Nyáron nem hagytuk itthon a két mókamestert, nagyon helyesen úgy döntöttünk, hogy visszük őket a hosszú útra. Példásan viselték az 1600 km-es utat oda-vissza és természetesen Magyarországon is mindenki behódolt neki. 🙂 ❤

Egyre nyugodtabb, ügyesebb lett a nyár folyamán. 🙂

Ma már ő a kisfőnök! Simán visszadumál, vagy éppen hisztizik fülecskéjét rázva. 🙂 

Az alvás megy ezerrel. Lassan elérte a végleges testtömegét, már csak a szőre fog nőni, kb. másfél éves koráig. 

Gyuszinak nagyon jó, mert most már mindenben van két tuti segítsége, így a 10 perces meló akár fél óráig is eltarthat a sok könyörgés miatt, hogy menj már arrébb! Nem férek hozzá tőled! 😀

Lesz munka, ma már ilyen szép nagy a szőre. A szemecskéje nem nagyon látszik, ha hosszabb lesz a szőre akkor két oldalra fog szétválasztódni, most viszont sok dologtól megijed, mert nem látja rendesen. Kapott egy kék, fiús gumit a buksijára. Itt kb. úgy néz, mint aki szépsége teljes tudatában fekszik,  hogy nézd milyen gyönyörűséges vagyok! Imádja a fésülködést, szereti ha rajta matat valaki. 🙂

17-én lesz 8 hónapos … szeretetgombóc … ❤ ❤ ❤ Igyekszem majd sűrűbben  hozni a kis történeteit, képeket róla. 🙂