Két hete kezdődött! Egy reggel jött le Barnusom, alig bírt beszélni, össze-vissza tüsszögött, az arca bepüffedve, a szem kerül óriási piros karikák. Nagyon viszketett neki. Tudtam, ez allergia, a vak is látta volna az egyértelmű jeleket. 

Este irány az orvos. Kapott gyógyszert, szemcseppet, orrcseppet. Hazajött, bevette. Másnap reggel ha lehet még gázosabb lett a helyzet. 😦 Kb. úgy tűnt, mintha alvajáró lett volna a gyerek, nagyon-nagyon durva volt. Katinka is szed gyógyszert, én is szedtem évekig, de ilyet még nem láttam. 😦  Ment a telefon az orvosnak, akkor szedjen felet reggel-este. Semmi változás.

Közben elfogyóban a következő adag Orkambi, Gyuszi irt az Barnus orvosának a kórházba és megírta mi újság. Jött is azonnal a válasz, hogy azonnal hagyja abba a gyógyszer szedését, nem kaphat semmit az ő tudta nélkül (ezt elfelejtette mondani). Sőt, az is lehet, hogy az Orkambi csinálja az egész allergiás reakciót (erre is elfelejtett figyelmeztetni). Megpróbálnak időpontot keríteni, de több hetet kell várni itt is. Késő délután jött a telefon, hogy van hely a következő hétre, valaki visszamondta. Barnus meg este szólt, hogy neki mindene fáj, most már tényleg alig van jártányi ereje. 

Orvoshoz megint, beírták az oldalára Barnusnak, hogy orvosi egyeztetés nélkül nem lehet neki felírni semmiféle gyógyszert. A doki így is tett, felhívta, egyeztettek, kellett antibiotikum, mert piros volt a füle, a torka. Szóval totális támadás már megint. 😦 

De valahogy most könnyebben vette az egészet, jött a hosszú hétvége, kedden mentek allergiavizsgálatra. Kiderült, hogy a fűfélékre allergiás. Viszont az is kiderült, hogyha ez szokott az eredmény lenni, akkor ha volt paradicsom és mogyoró allergia, akkor az téves, mert ezekben az esetekben az első vizsgálatok ezt mutatják, csak később jön ki az egész baj okozója, a fűfélék allergiája, közben sem a paradicsommal, sem a mogyoróval nincs semmi baj. Kapott olyan gyógyszert amit iskolába járóknak szoktak felírni, hogy ne aludjon be  egy álltó helyében. 

És természetesen ki lett mondva, hogy nem az Orkambi csinálta az egész bajt, ami nagyon fontos, mert mehetünk tovább a már kitaposott úton még ha girbe-görbe is. 🙂 

Ez a második eset volt, az elsőről nem is írtam. 1 hónapja lehetett, hogy elkezdett panaszkodni, hogy nagyon fáj ott benn minden, rosszul érzi magát. Rohantunk orvoshoz, kiderült, hogy az egész bélrendszere fájt, de legjobban a gyomorszája. Valami nem ok. Gyanakodtunk az Orkambira, erre viszont figyelmeztettek minket. Barnus ragaszkodik hozzá, így megpróbáltunk kísérletezni. Nehezen gyógyult a gyomorszája, majdnem egy hétig jelezte, hogy fáj még mindig. Több savlekötőt kapott pár napig, elkezdtünk órára enni, mindig nagyon keveset, kiiktattuk azt az ici-pici édeset ami még meg volt, a tejet, a meleg kajákat. Kínomban már nem tudtam mit csinálni, kis falatokkal kezdtünk. Lassan gyógyult bent is, kintre kevesebb gyötrelem jött és kb. két hét alatt meg is gyógyult.

Azért nem egyszerű az élet az Orkambival, nagyon oda kell figyelni! Most már teljesen megértem, hogy miért mondta az orvos, hogy jó állapotban kell elkezdeni szedni. Testileg-lelkileg rendesen toppon kell lenni!!! De ezt is legyőztük, azóta nincs semmi panasz, még jobban oda kell figyelni az evésre, de nem baj, ez legyen a legkevesebb. 🙂  

Ezért is írtam, hogy bár kicsit kanyargósan, de megyünk előre! 🙂 Köszönjük a sok drukkolást, biztatást, ránk gondolást! Igyekszünk! 🙂 Előre … 🙂