Próbáljuk meg felfogni a helyzetet humorosan, hiszen hála Istennek nincs gáz!

Egy hete kezdődött, itt Belgiumban nagyon nagy, fullasztó napokkal búcsúzott a május. Hosszú hétvége volt, mindenki csak otthon pihegett, próbálta túlélni a 30 fok fölötti napokat.

Mi is. A cf-ek ilyenkor szenvednek! Őket ugye sós gyerekeknek is hívják, mivel sok anyukának feltűnik, hogy mikor megpuszilja a kisbabáját akkor érzi, hogy sós. Ez az egyik legjellemzőbb tünet!!! Tehát több sót izzadnak ki. Melegben pedig még több sót mint úgy általában. Ez járhat gondokkal, rosszulléttel, eszméletvesztéssel. “Eljátszottuk” ezt már mindkét gyerekkel, tudjuk mit kell tenni. Vannak sótabletták melyet az orvos ír fel nekik. Kicsit rémisztő a mennyiség, mivel ugye a só alapjáraton nincs jó hatással a vesére, de náluk ez másként megy. 

Tehát meleg volt, bazi meleg. A gyerekbe nyomom a sót, de semmi. Jártányi ereje sincs. Majd hétfőn reggel lejön, alig ismertem rá! 😦 Legutoljára Katinkát láttam ilyen állapotban jó pár évvel ezelőtt, mikor még nem tudtuk mire allergiás és nem tudtuk kezelni. A szeme körül óriási piros karika mint akinek beütöttek jó párat. Bágyadt, nagyon nincs jól. Este irány a doki. Persze igen, allergia. Hogy mire? Ki tudja, a hirtelen meleg miatt nagyon megnőtt a mindenféle pollenek aránya a levegőben, de ír fel szemcseppet, orrcseppet meg gyógyszert. 

No ezután kezdődött a zombisság. Kedden a gyerekre alig ismertem rá amikor lejött reggel. Ráadásul aznap sportnap volt, de menni akart suliba, hát elvittem. Arca bedagadva, szemei körül a bőr vörös és olyan érzésem volt, hogy igazából nincs is felébredve. Abban a pillanatban amikor megállt vagy leült már aludt is. Nagyon durva volt.

Közben fogyóban az Orkambi, jelezni kell a kórház felé, hogy majd kell a következő adag. Megírta Gyuszi a doktornőnek mi újság, jött ez az allergia, meg a gyógyszert. Jön ám a telefon, hogy jaj-jaj, de nem szabad ám szedni akármit az Orkambi mellett, mert megváltoztathatja a hatását, az allergiára felírt gyógyszer szedését hagyja abba azonnal! És sajnos az is előfordulhat, hogy az Orkambi okoz allergiás reakciót. Ha elmegyünk orvoshoz és bármilyen gyógyszert fel akarnának írni Barnusnak, akkor előbb hívják fel őt konzultáljanak mit kaphat és mit nem. Hááát, jó tudni! 

Este meséltük Katinkának, hogy mi van Barnussal, akkor került elő ez a zombisság, hogy kb. félálomba támolyog a gyerek bedagadt és piros fejjel. De megnyugtattuk az arca azért még a helyén van. 😛 

Két napja nem szedi a gyógyszert és újra itt van velünk Barnus. Most értek haza az orvostól, benyelt valami vírust, mindene fáj, piros a füle, piros a torka. 😦 Antibiotikum. Doki telefonál, elérik az orvosunkat a kórházban, megbeszélik, átrágják, itt a gyógyszer. Augmentin, hú de utálom ezt a gyógyszert. Szegény Esztikém erre lett allergiás még pici korában, az sem volt egy szép eset. 😦 

Most megint hosszú hétvége, hétfőn pünkösd, remélem jobban lesz Barnus és tud menni suliba kedden. 

Nincs zombi. 😀  Tanuljuk az Orkambit, gyűlnek már a tapasztalatok rendesen! De még mindig jó, még mindig nincs köhögés, most sem volt a vírus ellenére sem. 🙂 Megküzdünk érte rendesen, majd elmesélem mi volt az elmúlt két hétben. Egyik tünet jön, majd megy, aztán jön a másik. Tudtuk, hogy ez is lehet, de Barnus ragaszkodik hozzá és nem akarja elhagyni, és hát eddig mindig győztünk, túl lettünk a jelentkező tüneteken. De nem egy könnyű menet, azt azért tudni kell mindenkinek!