Dokumentálni kell gyorsan, no nem azért, mert elfelejtenénk esetleg, hanem mert, hogy legyen nyoma, meglegyenek az élmények, a benyomások később is, hogy olvasgatva e sorokat újra mosolyt csaljon az arcunkra.

Szóval most már április 1-től kijelenthetjük, hogy boldog házikó tulajdonosok vagyunk. 🙂

Gyuszi öröme határtalan! Még nem tudja miért örül ennyire ennek, fogalma sincs, de nagy öröme van most ebben, még ha az ide vezető út igen rögös, néha rémisztő volt, de ez egy költözés utáni történet lesz. 😦 Iszonyat itt az ügyintézés és ahol lehet még keresztbe is tesznek, egyelőre csak ennyi. De akkor is meg van, nem áprilisi tréfa lett! 🙂 

Aki eladta (Lieve) is sírt, én is sírtam. Jó volt nagyon! 🙂 Már nem jött el velünk, nehéz volt elszakadnia a házától, minket pedig meglepetések vártak:

Nagyon kedves (nem csak a nevében 🙂 ) hölgy volt, azért jó érzés, hogy megsiratta, hiszen ami rossz attól könnyen válik meg az ember, láthatóan neki nagyon nehéz volt. ❤

De most már a miénk!!! 🙂

Jelenleg festünk ezerrel, a fiuk ma elkezdik a padlórakást is, mindenki kiveszi a részét a munkában. A sütőt tegnap kipróbáltam, jó lesz. 🙂 

A lányok felváltva várnak minket minden este itthon vacsorával, ami igen jól esik nekünk, hiszen nagyon fáradtak vagyunk. Vacsi, fürdés és bedőlünk az ágyba. Mindenki kiveszi a részét most egy kicsit, amiért nagyon hálás vagyok mind a négy gyermekünknek.

Szombaton lesz a nagy költözés … jaj, kicsit azért tartok tőle, de biztos minden rendben lesz. Muszáj neki! 🙂 Pénteken kötik be ott az internetet, akkor már könnyebb lesz a kapcsolattartás, mert most a mobilnetünk fogy jó gyorsan. 

És még vannak jó híreim, de azt majd később! 🙂 Végre! 🙂