Így, vagy úgy, de elérkezett ez a nap is. Tegnap Barnabás bevette az első két kapszula Orkambit majd este a második kettőt. Szegény gyerekemet hívtam nap közben többször is, jól vagy? Minden rendben? Nem fulladsz? Nem vagy rosszul? Szegényke mindig mosolyogva mondta, nincs semmi baj Anyuci, jól vagyok. 🙂 

Kapott egy jó nagy prospektust, sajna franciául, Katinka már elkezdte fordítani, de a lényeg már meg van. 

Szóval, ha valami gond van a tablettával, akkor az nagyon hamar kiderül, igazából már tegnap ki kellett volna derülnie. Tehát most már csak két dolog lehetséges. Az első, hogy kifejti hatását, könnyebben érzi magát, kevesebbet köhög, jobb általános állapotba kerül. Ez kb. péntekre várható, kell egy pár napig szedni ahhoz, hogy kifejtse a hatását a szervezetre. És hát itt van a másik lehetőség is, hogy nem történik semmi. De mi abban reménykedünk nagyon, hogy lesz valami jótékony eredmény, megkönnyebbül kicsit és ezáltal minden könnyebb lenne neki.  Bizakodunk, bizakodunk! ❤

Tegnap boldogan fogadott minket. Már láttam amikor bementünk a szobájába, hogy mosolyog. Elmesélte, hogy látogatói voltak ma. Egy olyan ember jelentkezett nálam, akivel kb. 10 éve nem is találkoztak. Ő akkor került ki Belgiumba, mi is csak 1-2 éve. Tanította Barnabást furulyázni. Már akkor egy nagyon kedves, mosolygós embernek ismertem meg őt, akivel ha bárhol összefutottunk az évek folyamán  akár Brüsszelben, akár egy tulipános kertben, mindig örömmel köszöntöttük egymást. A jó embereket megőrzi az ember a szívében. Nos, ő jelentkezett, hogy el szeretné kérni a kórház címét és hogy hol találja Barnusomat, mert meg szeretné látogatni. ❤ Milyen szerencse, hogy amikor chat-el valakivel az ember, akkor nem látják mások a könnyeit. 😥 A lényeg, hogy ő nem csak beszélt, hanem cselekedett is. Óriási örömet okozva ezzel Barnabásnak! És a másik meglepetés, hogy elvitte magával Barnabás egyik osztálytársát is. Vajon ők gondolják, hogy mekkora örömöt szereztek ezzel? Boldogan mutogatta mit kapott, hogy beszélgettek, hogy Eszter néni elvitte azokat az ajándékokat amiket még ő adott neki sok-sok évvel ezelőtt. ❤ Mert Eszter néni nem változott, minden a gyerekektől kapott fecnit eltett emlékbe, hogy 10 év múlva előkotorja egy dobozból ezzel is örömet szerezve egy közben felnőtt fiatal embernek. 

Köszönöm neked Eszter és köszönöm Hanna és a szüleidnek is! A tegnapi nap több szempontból is fontos volt Barnabás életében, megőrizzük azt az érzést amit kaptunk tőletek amíg csak lehet. ❤

Este jól megetettük a gyereket, nem nagyon fűlik a foga a kórházi koszthoz. Azért akadozik itt is a gépezet, hiába lett szólva, hogy laktóz- és cukormentes diétán van Barnabás, nekem gyanús lett a vacsorát látva, hogy ez bizony nem az. Nem volt az. Érdekes, hogyha Barnabás meglátja a kaját és úgy látja ez nem lenne jó neki, akkor senki nem tudja beletömni. Aztán utólag meg kiderül a kajáról, hogy valami olyan volt benne amit neki tényleg nem kellett volna megennie. A kajákra még Katinka sem reagált ilyen érzékenyen pedig ő aztán nagyon sok dologra allergiás.

Itt tartunk. 2. nap. Ma megy fújni, meglátjuk milyen lesz az eredmény. Ő azt mondja jól van, én nem vagyok azért kibékülve azzal a köhögéssel amit hallottam tegnap, de egy szóval nem mondtam neki, mert különben megint bezáródnak az ajtók, ablakok körülötte. Reménykedem, mint mindig. ❤ 

Zsoltárok könyve 100.
Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!
Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.
Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.
Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!
Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!