Tizenakárhány nap antibiotikum kúra után ma reggel bevittük Barnust a kórházba. Változtattunk a sorrenden, nem akartuk, hogy kórházba kelljen lennie kb. ugyanennyi időt az Orkambi előtt ha nincs jól. Mivel már tudjuk, hogy olyan sokat hiányzott, hogy évet kell ismételnie, inkább e mellett döntöttünk.

Most itthon kúrálódtunk, erősödtünk. És már a múlt hét közepén láttam, hogy jól döntöttünk. Egyre jobban erősödött, hét közben elkezdett újra tornászni, mely rendszeressé vált. Egyre kevesebbet köhögött (viszont ha kimentünk, akkor jajjjj, de az már másik dolog lesz), az étvágya viszont nagyon aggasztó lett így a második hét végére. A hónapok óta kapott sok gyógyszer megtette a magáét, hiába kapott gyomortámogatást, kímélőt. Megbeszéltük, hogy ha nincs is étvágya, akkor is ennie kell legalább pár falatot. Nem nagyon ment ez itt a vége felé. 😦 

Az erőnlét mellett a lelkére is nagy hangsúlyt kellett fektetni. A suli és az emberek viselkedése, reakciója miatt ez nem könnyű. Mindent kibeszélünk, mindent átbeszélünk. Embereket én sem értek, fel nem tudom fogni mi zajlik bennük, ezeken megpróbáljuk csak úgy túltenni magunkat, mert már számomra is felfoghatatlan és érthetetlen a viselkedésük. Nem tudok neki tanácsot adni, csak annyit, hogy engedje el. És azért megy ez, néha könnyen, néha nehezen. Ezek a gyerekek rendkívül érzékeny lelkek! Jóságosak, kedvesek és nagyon könnyen szerethetőek és sok mindent sajnos a szívükre vesznek. ❤

Az utóbbi napokban nagyon sokat beszéltünk az Orkambiról. Mondta a rosszról ne beszéljünk, hogy mi van ha valami gond van, de mondtam, hogy muszáj. Csak egy picit, érintőlegesen. Kipróbálja, de tudnia kell mikre számíthat. Sokat beszéltünk arról is, hogy könnyebb lehet az élete, a köhögése, a tüdeje állapota. De beszéltünk az árnyoldalakról is, mert tudnia kell, értenie kell, hogy mi zajlik majd a testében. Viszont megbeszéltük és eldöntöttük, hogy nem lesz gond! 🙂

Ma bevittük, elrendeztünk mindent, ott hagytuk. Nemrég hívott, jókat nevettünk azon amit mesélt. Jó kedve van, örülök neki. Várja a kis lila kapszulát! Izgulunk! 🙂 

Most mindenki mondja, gondol-gondol-gondol, nagyon erősen! 🙂 Akinek hite engedi kérem mondjon egy imát érte az elkövetkezendő napokban! ❤ Cselezzük ki a genetikát!!! 🙂 

Amint lesznek híreim írom, mert tudom, hogy nagyon sokan várjátok és együtt izgultok velünk, amit köszönök! 🙂

Ja, Taszi maci jól van, sőt, kirobbanó formában a kisöreg, tegnap úgy kellett rászólni, annyira akart hancúrozni Charlie-val. 😀 Holnap kapja a második szurit és megtudjuk azt is, hogy mikor műti doki bácsi. 🙂 Nem unatkozunk … :O